Veszélyben a súlyos betegek

Az amerikai kórházakba fölvett, már korábban is kezelt szívbetegek ritkábban kerültek a legmagasabb szintű ellátást nyújtó őrzőszobákba, mint azok, akiknek erre nem lett volna annyira szüksége. A szakemberek meglepetéssel és megdöbbenve szembesültek egy nagy vizsgálat eredményeivel, melyeket a Circulation című orvosi szakfolyóirat közölt.

Emmanouil S. Brilakis és munkacsoportja azt vizsgálta, az amerikai szívgyógyászati osztályokra bekerülő betegeknél figyelnek-e arra, hogy a páciens a fokozottan veszélyeztetett csoportba tartozik-e, vagy nagy beavatkozásra, sokféle gyógyszeres kezelésre előreláthatólag nem lesz szükség.

Sok korábbi tanulmány bizonyította, hogy azok, akiknek kórelőzményében valami érkatasztrófa, például szívinfarktus szerepelt, az újabb kórházba kerülés során is veszélyeztetettebbek, előreláthatólag állapotuk nagyobb kockázatú, mint azoké a betegeké, akiknél ilyen esemény még nem volt. A kutatók 438 amerikai kórház csaknem 150 ezer olyan betegének adatait dolgozták fel, akik nyolc év alatt kerültek felvételre a kardiológiai osztályokra.

A statisztika azzal a meglepő eredménnyel szolgált, hogy a már korábban is bizonyítottan koszorúérbetegek ritkábban kerültek a legmagasabb szintű ellátást nyújtó őrzőszobákba, mint a többi, kórházba fölvett beteg. A súlyosabbnak minősíthető csoportból kevesebb került koszorúérműtétre, mint az enyhébb betegségi fokozatba tartozók.

A szokatlan megfigyelés a gyógyszeres kezelés elindításában is hasonló eredménnyel járt. A súlyosabb betegcsoport tagjai ritkábban kaptak vérzsírcsökkentő készítményeket, mint a kisebb mértékben betegek: a szívpanaszok miatt fölvetteknek koleszterincsökkentőt 89 százalékban rendeltek a doktorok, míg a bizonyítottan három koszorúér szűkületében szenvedőknek csak 77 százaléka részesült ilyen kezelésben.

A gyógyítási eredmények is megfeleltek a különbségnek: a jobban veszélyeztetett, de nem annyira intenzíven kezelt betegek hosszabb ideig voltak kórházban és nagyobb arányban haltak meg, mint a többiek.

A szakemberek föltételezik, hogy a régóta koszorúérbetegek egy részének állapota olyan előrehaladott volt, hogy a kezelőorvos nem kívánt nagy beavatkozásokat végezni. Az is tény, hogy a súlyos betegség gyakoribb az anyagi nehézségekkel küzdő emberek között, akiknek a betegbiztosítása is kevesebb, drága kezelést tesz lehetővé.