Az ókori görögök még nem ismerték a demenciát, a rómaiak már igen

A Kaliforniai Állami Egyetem kutatói januárban tették közzé annak a kutatásnak az eredményeit, amelyben azt vizsgálták, hogy miért nem esik szó ókori görög és római szövegekben az Alzheimer-kórról és más demenciatípusokról. Caleb Finch gerontológus, a tanulmány vezető szerzője szerint Hippokratész és követői több olyan egészségügyi problémát is ismertettek, ami az időseket sújtja, de ezek között csak enyhe memóriazavarok szerepeltek, amelyek a ma enyhe szellemi hanyatlásnak nevezett tünetegyüttesnek felelnek meg, nem a jóval súlyosabb Alzheimer-kórnak vagy demenciának - írta a qubit.hu.

Rómában néhány száz évvel később már az Alzheimer-gyanús tünetek is megjelentek, még ha nem is tömegével, de már jóval hangsúlyosabban. Az idősebb Plinius feljegyzései szerint a híres mecénás-államférfi, Marcus Valerius Messalla Corvinus idős korára már a saját nevét is elfelejtette, de ekkoriban Cicero még úgy gondolta, hogy az időskori kognitív hanyatlás elsősorban azokat sújtja, akik nem megfelelő, sőt egyenesen felelőtlen életet éltek. Azt ugyan ki lehet hámozni a korabeli orvosi szövegekből, hogy milyen lehet a Cicero szerinti megfelelő élet, de azt már nem, hogy mi okozza a betegséget – Finchék viszont erre is kínáltak egy megoldást.

A rómaiak már városiasabb környezetben éltek, mint a hellén városállamok lakói, ami azzal is járt, hogy fokozottabb szennyezéssel találkoztak, nem is beszélve az ólommal bélelt vízvezetékek mérgezéséről – ez az egyik lehetséges oka annak, hogy a római szövegekben már többször említik az időskorral együtt járó kognitív hanyatlást is. Bár az Alzheimer pontos okai a mai napig tisztázatlanok, a korábbi kutatások szerint nem elhanyagolható az ólomnak való kitettség.

A kutatók szerint a vízfogyasztással járó magasabb ólombevitel mellett a városi levegő szennyezettsége tovább tetézte a bajt. További részletek a teljes cikkben