Csak az államtitkár változott, a pénztelenség nem

A kórházak az adósságrendezés után megint sokkal tartoznak, a megoldáshoz szükséges pénzre pedig jövőre sem számíthatnak. Az októberben beiktatott új államtitkár, Ónodi-Szűcs Zoltán nyilatkozatai gyakran a változtatás szándékát hangsúlyozzák, ám a legtöbbször akad egy-egy kijózanító mondata is. Például az, hogy a személycsere nem jelent új programot - írja a nol.hu.

Ennél is többet elárul a tény, hogy a jövő évi költségvetés nyári elfogadásával a kormány jó előre kiosztotta a szerepeket, és meghatározta a lehetőségeket. Ezek pedig semmilyen érdemi elmozdulást nem ígérnek az ágazat számára. Az Orbán-kormány eddigi politikája arra vall, hogy az egészségügyben tapasztalható konfliktusok enyhítéséért aligha fogja felbontani a költségvetést. A kabinet inkább a problémák olcsó és csendes menedzselését pártolja, legyen annak bármi ára hosszabb távon.

A 2016-os költségvetés egészségügyről szóló fejezetéből kiolvasható, hogy a kormányzati ígéretek jó részének teljesítéséhez szükséges források fedezete nincs benne.

Alig több mint 53 milliárd forinttal jut több pénz az egészségbiztosítási alapból az ágazatnak, mint amennyit 2015-ben felélt. A növekedésnek kellene fedeznie a többi között a háziorvosoknak ígért pluszpénzt. Ám nem csak a szétosztható forrásokat nézve bánt szűkmarkúan az egészségüggyel a kormány, a bevételi oldalon is van visszalépés.

A kockázatközösség terhére ellátandók (a szociálisan rászorulók, a nyugdíjasok és a gyerekek) után az egészségügyi alapnak járó állami befizetés jövőre 153 milliárd forinttal kevesebb lesz.

Hiába voltak reménykeltők Zombor Gábornak, a korábbi államtitkárnak az ágazat jövőjéről szóló nyilatkozatai, például az, hogy a kórházak adósságrendezésére szánt 60 milliárd forint beépül a költségvetésbe, a parlament elé kerülő büdzsében ennek nyoma sem volt. Az intézmények az őszre már legalább annyira eladósodtak, mint a fél évvel korábbi konszolidáció előtt.

Az ellátórendszer átalakításához, amelynek része a kórház-finanszírozási reform is, az Országos Egészségbiztosítási Pénztár szerint 75 milliárdos többletre volna szükség. Enélkül aligha lehetséges a kórházak eladósodásának megállítása. Az összeg ennek ellenére sem került bele a költségvetésbe, pedig hasznosulhatna a gyógyításban és az új technológiák bevezetésében.

Az egészségbiztosító által összeállított reformterv világított rá arra is, hogy a rendszer hatékonyságát nemcsak a pénz hiánya, hanem sok minden más is fékezi. Például amíg a beteg számára gyógyulást ígérő műtéteknél nincs megfelelő műszer, varrófonal, addig ugyanennek a betegnek – amikor már menthetetlen – horribilis összegbe kerülhetnek a gyógyszerei. Ellentmondás az is, hogy noha a sebészet az egyik legfontosabb része a daganatterápiának, mégis erre költik a legkevesebbet. Ennek egyik következménye, hogy romlanak a daganatos betegek életkilátásai.