Haldokló katonákat vigasztaltak a kegyelemkutyák

Az első világháború véres lövészárkaiban nem csak patkányvadászként, őrszemként, felderítőként használták a kutyákat – az úgynevezett kegyelemkutyák feladata az volt, hogy társaságot nyújtsanak a haldokló katonáknak, hogy ne kelljen egyedül meghalniuk, írja a Telex. 

Bár keveset hallani róla, a történelem során sokszor vetettek be kutyákat „katonaként” háborúk idején. Már az ókori egyiptomiak falfestményei is mutatnak harci kutyákat, az ókori görög szövegekből is kiderül, hogy a csatatéren is bevetették őket. Méretüktől, fajtájuktól és intelligenciaszintjüktől függően különféle harci feladatok elvégzésére képezték ki őket, és képzik ki őket még ma is. Az orosz–ukrán háborúban is használnak kutyákat, Patront, a bombakereső kutyát például még ki is tüntették 2022-ben.

Ma az állatok jellemzően aknákat és bombákat szagolnak ki, holttesteket keresnek, az első világháborúban azonban ennél szerteágazóbb feladataik voltak. A harcoló feleknek egyes források szerint mintegy 20-30 ezer kutyájuk volt bevetésen – sőt, van, ahol egyenesen 50 ezer kutyáról írnak. Sokuk eredetileg családi házi kedvenc volt, míg másokat kutyamenhelyekről választottak ki, vagy a rendőrkutyák voltak „civilben”.

Fontos feladatuk volt persze a lövészárkok védelme és őrzése, még a legcsendesebb ellenséges katonát is képesek voltak meghallani vagy kiszagolni, és riasztották az árokban állomásozó csapatokat. Kifinomult érzékszerveik hasonlóan hasznosak voltak a felderítésnél is, jóval előbb kiszagolták az ellenséget, mint ahogyan a katonák észrevehették volna. Ezen kívül géppuskák szállítására és teherkocsik mozgatására, üzenetek kézbesítésére is ki tudták őket képezni.

A legkülönlegesebb feladatuk viszont bizonyosan a „kegyelemkutyáknak” vagy „irgalmas kutyáknak” (mercy dogs) volt, akiknek az volt a dolguk, hogy megkeressék a sebesülteket, és vigasztalják a haldoklókat. Először a 19. századi német seregekben használták őket, de hamar nőtt a népszerűségük másfelé is. 1890-ben pattant ki Jean Bungartz fejéből az ötlet, hogy megalapítsa az Orvosi Kutyák Német Egyesületét. 1908-ra Olaszországban, Ausztriában, Franciaországban és Németországban is voltak irgalmas kutyák képzésére szolgáló programok, 1910-ben pedig megnyílt az első ilyen brit kiképzőiskola is. Az első világháborúban már majdnem mindegyik európai hadsereg használta őket, jellemzően a helyi Vöröskereszt képezte ki, majd küldte ki az állatokat oda, ahol szükség volt rájuk.

További részletek a Telex cikkében.