Ónodi: a jóságos doktor bácsit el kell fejteni

Attól, hogy nem lesz olimpia, nem jut több forrás az egészségügyre – mondta az atv.hu-nak adott interjúban Ónodi-Szűcs Zoltán. Az egészségügyi államtitkár „betegpárti", és szerinte meg kell szabadulni attól a képzettől, hogy van a rosszindulatú államtitkár és van a rendkívül jó szakma. „Sándor Mária azt kérte tőlem, hogy segítsek. De nem jött be hozzám" – mondta a Fekete ruhás nővér esetéről.

- Valóban azért nem lépik meg az egész struktúrát átalakító egészségügyi reformot, mert egy négyéves választási cikluson belül nem lesz kézzelfogható eredménye, ha viszont valamit elrontanak, abból nagyon komoly politikai károk származhatnak?
- A veszély nyilvánvalóan fennáll. Ezt én sem vitatom. A politikának az az alapvető motivációja, hogy választást kell nyerni. Hogy aztán meglegyen a felhatalmazás a változások végrehajtásához…

- De hát már kétszer nyertek és kétharmaddal.
- Igen. Nem hiszem, hogy forradalmi az az állítás, hogy itt az a kérdés, hogyan fogjam, fogjuk meg a problémát. Ebben az a legizgalmasabb, hogy a 2008-as kormányválságot egy egészségügyet érintő probléma robbantotta ki. A vizitdíjról beszélek. A politika számára ez felkiáltójel volt, megmutatta, hogy az egészségügy milyen jelentőségű tud lenni a politikai színtéren.

- Ezért nem kockáztatnak?
- A politikusok általában ezért. De én szakmai szereplő vagyok, és szeretek kockáztatni, ha lehet.

- És hagyja a miniszterelnök, illetve a minisztere, Balog Zoltán, hogy ön kockáztasson?
- Én megpróbálkoztam vele. Ha visszaemlékeznek rá, megpróbáltam ellátásszervezői központokat létrehozni pont azért – elég sok cikkben meg is írtam ezelőtt hat évvel már –, hogy a magyar ellátórendszer „drivere", hajtóereje a lakosság igénye legyen, és ne az intézményi érdek. Azért ülhetek itt a székemben, mert ezt akkor le mertem írni. Amikor interjúra mentem a miniszterhez, ha hiszik, ha nem, életemben akkor találkoztam vele először.

- Balog Zoltánhoz?
- Igen, Balog Zoltán miniszter úrhoz. Akkor találkoztam egy volt ismerősömmel a minisztérium folyosóján, aki valami olyasmit mondott, „örülhetsz, hogy az emberek nem olvasnak újságot". Megkérdeztem, mire gondol. „Hát azért, mert ha olvasták volna, amit írtál, most nem lehetnél itt" – hangzott a válasz. Mert az elképzelésem annyira radikális volt.

- Ám nem valósult meg, amit leírt.
 -Nem. Még nem. De bármilyen kormány, bármilyen államtitkár jön, hogyha nem lesznek erős ellátásszervezői pozíciók Magyarországon – mint ahogy sehol a világon nem tud az ágazat működni anélkül –, nem fog tudni változni az egészségügy. Addig, amíg nem az ellátásszervezők mondják meg, hogy minek kell történnie, addig nem lesz érdemi változás. Olyan ez, mintha a juhnyájnak nem lenne kutyája, hanem mindenki arra megy, amerre gondol...

Az a kép, hogy van a jóságos mesebeli doktor bácsi, aki ül benn a rendelőben, és egyedül csak azt várja, hogy a beteg bejöjjön – nos, ilyen nincs. Az egészségügyben minden mindent befolyásol. Olyan nincs, hogy a betegnek panasza van, és őt máris várja egy orvos. Ezt a képet szeretném kiiktatni mindenkinek a fejéből. Az egészségügyben a szereplők aktív alakítói az eseményeknek, nem pedig passzív elszenvedői. Ezt rendkívül fontos megérteni.

- Feltéve, ha az eszközeik megvannak ehhez, hogy ők aktív szereplők legyenek.
- Nem tudok olyan kórházról, amelyik mondjuk veszélyeztette volna a betegét azért, mert nem volt meg valami ahhoz, hogy ellássa a beteget. Azt mondani, hogy valami nincsen a kórházban, és emiatt valakinek az ellátása másképpen valósult meg, mint ahogyan kellett volna – szintén nem lehet. Ráadásul, mint kiderült, a kórházi várólistáink, hangsúlyozom, a fekvőbeteg-várólistáink sem hosszabbak, mint amit egyébként a média vagy az emberek gondolnak. Mert ma Magyarország a várólista rövidsége szempontjából a második, harmadik, ötödik helyen áll Európában. A teljes interjú