• Pollen
    • Nagyon fogynak az allergiagyógyszerek

      Nagyon fogynak az allergiagyógyszerek

    • Allergia: a megelőző kezelések csökkentik a tüneteket

      Allergia: a megelőző kezelések csökkentik a tüneteket

    • Mit érdemes tudni az első allergiavizsgálat előtt?

      Mit érdemes tudni az első allergiavizsgálat előtt?

  • utazás
    • Kockázatos az utazás az oltások nélkül

      Kockázatos az utazás az oltások nélkül

    • Utazást tervez? Erre mindenképpen gondoljon!

      Utazást tervez? Erre mindenképpen gondoljon!

    • Európában is egyedülálló a debreceni utazásorvostan kurzus

      Európában is egyedülálló a debreceni utazásorvostan kurzus

  • napártalom
    • Az UV-sugárzásra figyelmeztet a meteorológiai szolgálat

      Az UV-sugárzásra figyelmeztet a meteorológiai szolgálat

    • Gyulladást okozhat a parfüm és arcszesz a napozóknak

      Gyulladást okozhat a parfüm és arcszesz a napozóknak

    • Tavasszal is figyelnünk kell az UV-sugárzásra

      Tavasszal is figyelnünk kell az UV-sugárzásra

A reumatológiai betegségeket alapvetően három nagyobb csoportba soroljuk, mely a betegek többségét lefedi.

Nem véletlen, hogy az utóbbi húsz-harminc évben előtérbe kerültek a reumatológiai - mozgásszervi - betegségek: előfordulásuk ma valószínűleg sokkal gyakoribb, mint a világháborúk környékén vagy a századfordulón. Valójában senki nem tudja, hogy ennek milyen okai vannak, minden bizonnyal több faktor – pl. az urbanizáció – lehet érte felelős, hasonlóan az allergiás betegségek megszaporodásához.

 

A reumatológiai betegségeket alapvetően három nagyobb csoportba soroljuk, mely a betegek többségét lefedi. Ezek a kopásos (artrosisos), a gyulladásos ízületi betegségek illetve az osteoporosis, azaz csontritkulás. Előfordulási gyakoriságuk a tapasztalatok szerint külön-külön is emelkedő tendenciát mutatnak.

A kopásos mozgásszervi betegségek esetében az ízületek legfontosabb alkotóeleme az ízületi porc sejtjeinek életműködése valamilyen okból romlik, az ízületi porcréteg kopni kezd. Az ízületi rés beszűkül, fájdalom keletkezik, a mozgástartomány egyre csökken, ami a beteg mindennapi élettevékenységét akadályozza. Ez a betegség (ötszázezer és egymillió közöttire teszik a magyarországon élő artrózisos betegek számát) gyakran a térd, vagy a csípőízületben jelentkezik (ilyenkor a legfeltűnőbb, mert a járást korlátozza, nezen fűzi be, vagy húzza fel a beteg a cipőt stb.), máskor pl. a kéz kisízületek deformálódásával (ami a pl. a kezek finommozgásait nehezíti) jár, de számos más, akár egyszerre több ízületet is érinthet.


A második nagy csoport a csontritkulás. Jelentősége és előfordulási gyakorisága is igencsak megnőtt az utóbbi (jelenleg több százezer osteoporosisos beteg él közöttünk) évtizedekben. A betegség lényege a csontanyagcsere (hiszen a csont is él, benne erek futnak, melyek szállítják a csont önmegújulásához szükséges anyagokat, illetve azokat irányító hormonokat), megváltozása. A csontok ásványi anyagot veszítenek, ami csontgerendák közötti szervetlen állomány csökkenésével jár. Ennek következtében a csont törékenyebbé válik és ez az ami a legnagyobb veszélyt hordozza. A kis erőbehatásra bekövetkező csonttöréseket elszenvedő nagy fájdalmakat átélő beteg mozgásai mind nehézkesebbé, bizonytalanabbá válnak és ha az illető ágyba kényszerül újabb és újabb veszélyek fenyegetik, melyek az életét már közvetlenül is veszélyeztetik.


Gyulladásos betegségek esetében megkülönböztetünk egy ízület, továbbá néhány, illetve, sok ízület érintettségével gyulladásos betegséget. Ezek okai nagyon különbözőek lehetnek. Van hogy tüskeszúrás, máskor a szervezetbe jutott baktérium okoz ízületi gyulladás, (például a Lyme betegsége esetében), megint máskor a szervezetben felhalmozódó anyagcseretermék (pl. a köszvény esetében) vagy rosszindulatú betegség velejárójaként, gyakran az immunrendszer hibájának (pl. rheumatoid arthritis) megnyilvánulásaként, esetleg meghatározott genetikai hajlam (Bechterew betegség, vagy SPA) következményeként találkozunk ízületi gyulladással.

Az immunrendszer hibája következtében kialakuló gyulladásos betegségek - megjelenésük, illetve az okként számontartott immunhiba alapján – is különbözők lehetnek, leggyakoribb formája a rheumatoid arthritis, ami körülbelül a népesség egy százalékát, azaz hazánkban százezer embert érinti.

A betegség kezdete igen változatos. Lassan, fokozatosan, kéz-kisízületi fájdalommal, reggeli kézmerevséggel, csuklófájdalommal, néhány ízület gyulladásával, hosszú hetek, hónapok alatt kialakuló formában, máskor viharos gyorsasággal, egyszerre számos ízületet érintve jelentős mozgáskorlátozottsággal járva köszönt be, minden különösebb előzmény nélkül. A beteg jelentős ízületi fájdalmat érez, gyakran ízületi duzzanatról – panaszai gyakran szimmetrikusan jelentkeznek – számol be. Merev ízületeit reggel nehezen tudja „bemozgatni", az éjszakai órákban sokszor felriad a fájdalomra. Az „átlagbeteg" vár néhány hetet, ha lassan alakul ki a betegség, akkor akár több hónapot is, mielőtt a makacs fájdalom és romló ízületi funkciók (pl. nezebben gombolja be a ruhát, nyitja ki a beteg az uborkásüveget, máskor a fésülködés , mosakodás megy nehezebben) miatt orvoshoz fordul. Holott a lehető leghamarabb tanácsos a háziorvos véleményét kérni, aki ha panaszok alapján szükségesnek látja mozgásszervi szakvizsgálatot fog kezdeményezni.

A reumatológus gondos mozgásszervi szakvizsgálattal, vér- ( ezen belül immunológiai kivizsgálással) illetve röntgen vizsgálattal átfogó képet nyer, hogy pontosan milyen betegségről is van szó. Az összefoglaló kép kialakítása nagyon fontos, mert a szubjektív megfigyelés nem elég a pontos diagnózis kialakításához, mivel a különböző betegségek sokszor a megtévesztésig hasonlíthatnak egymáshoz. Ezért az orvos számára a fenti vizsgálatok eredményei az objektív kritériumrendszerek segítségével választ adnak a kérdésre, hogy itt és most például rheumatoid arthritis-szel állunk-e szemben, vagy sem. A betegség eredetének pontos tisztázása rendkívül fontos, mivel a panaszok és a klinikai kép esetében nagyon gyakoriak a betegségek közötti átfedések (például térdizületi kopás talaján gyakran észlelhettő gyulladásos reakció, mely önálló gyulladásos betegség képét utánozhatja ) azonban a gyógyszeres kezelésben alapvető különbségek vannak.

A betegről alkotott minél teljesebb kép kialakítása azért fontos célkitűzés, mert gyakran a sokízületi gyulladást más, látszólag az ízületi panaszokkal nem összefüggő betegséggel (pl. pikkelysömör, vagy psoriasis ) magyarázzuk. Megint máskor a mozgásszervi fájdalmakat pl. cukorbetegségére, vagy pajzsmirigybetgségre vezetjük vissza, mely az alkalmazott terápia megválasztása szempontjából döntő, hiszen ezekben az esetekben elsődleges az alapbetegség befolyásolása.


Minden krónikus lefolyású(azaz várhatóan évtizedek múlva is meglévő) mozgásszervi betegségre igaz, rheumatoid arthritisre azonban különösen igaz, hogy terápiás lehetőség mindaz, amit az orvos tehet a betegért, és amit a beteg tehet saját magáért. A megfelelő gyógyszeres és nem gyógyszeres kezelések előírásával, illetve a helyes, azaz a betegség szempontjából legkevésbé ártalmas életvezetés kialakításában nyújtott segítséggel a betegség elviselhetőbb lesz. Az életmódbeli változtatások, életvitelbeli tanácsok adása nálunk az orvos és a gyógytornász feladata, számos országban ezeket erre szakosodott egészségügyi dolgózók végzik. Ők idődől-időre otthonukban látogatják meg a betegeket és minden olyan körülményre figyelmeztetik őket, mely a betegség hosszú távú romlását okozhatják. A kezelés ugyanis nemcsak tabletta amit bevesz valaki, a gyógytorna amit elvégez a beteg, hanem az ízületeket védő életforma megtanítása, a megfelelő segédeszközök megmutatása, azok használatára való megtanítása ugyanúgy, mint az ízületeket romboló élettevékenységek kiiktatása .

A beteg ezeket maguktól nem tudhatják , ezek jelentőségét csak akkor érezhetik, ha valaki felvilágosítja őket az életmódbeli változtatások fontosságáról, a segédeszközök használatáról illetve elmagyarázza, hogy mi várható ha ezeket nem veszi az illető elég komolyan. A helyes életmóddal és ízületi védelemmel rendszeres gyógytornásztatással és időről-időre alkalmazott fizioterápiás lehetőségekkel a betegek az esetek döntő többségében jelentős mennyiségű gyógyszer bevételétől mentesülhetnek. Ez nem közömbös tényező, ha arra gondolunk, hogy a gyakran 30-40 éven keresztül zajló sokízületi gyulladás miatt milyen mérhetetlen mennyiségű gyógyszert vesz be valaki.

Az orvos célja ezért az alkalmazott gyógyszeres kezelés mennyiségének lehetőség szerinti csökkentése egyszersmind optimális gyógyszer kombináció beállítása. Ezért a beteg állapotának felmérésekor a reumatológus figyelme az ízületi gyulladásos aktivitás mértékére, a beteg fájdalmára az ízületek funkciójára azaz a mindennapi élettevékenység nehezítettségére irányul, ezek alapján nyúl a különböző gyógyszerekhez. Ezek persze egymással összefüggő tényezők, mert ha például a gyulladásos aktivitás fokozódik, akkor a fájdalom is erősebb lesz, az ízületi mozgások is romlanak így a beteg mindennapi normális élettevékenysége is csorbát szenved. Ha a gyulladás állandósul deformálódhatnak az ízületek, melyek jelentősen megnehezítik a további lehetőségeket, hiszen egy rosszabb állapotból mindig nehezebb visszahozni a beteget.

Ezért fontos, hogy a betegben tudatosuljon, hogy tartozik valahová (orvos, gyógytornász, betegklub stb.) akit a legkisebb állapotrosszabbodás esetén is fel kell keresnie, ahol el fogják dönteni, hogy az állapotváltozás milyen terápiás változásokat kíván meg. Ez azért lényeges, mert minden reumatoid arthritises beteg állapota hullámzik. Így időről-időre (mint a hangszerek újrahangolása) a kezelésen kis változtatásokat hajtunk végre, majd az ezt követő jobb periódus során a gyógyszerek mennyiségéből visszaveszünk, figyelve az, hogy a beteg azt a mennyiségű gyógyszert megkapja ami a jó állapot biztosításához szükséges, de egyetlen tablettával sem többet.


Adódik a kérdés tehát, hogy rheumatoid arthritis esetében milyen gyógyszerek, gyógyszercsoportok jöhetnek számításba? Első helyen az úgynevezett bázisterápiás készítményeket említhetjük melyek a betegség alapaktivitását, előrehaladását csökkentik, olykor teljesen lefékezik. Többféle ilyen gyógyszer létezik. Ha szerencsésen választottuk meg a kezelést , illetve helyes mennyiségben adjuk a gyógyszert akkor, bizonyos idő elteltével a beteg észleli, hogy csökken a gyulladt ízületek száma, nem deformálódik a keze vagy a lába (ami sokszor e gyógyszer nélkül elkerülhetetlen lenne) illetve kevesebb gyulladáscsökkentő- fájdalomcsillapító kezelésre van szüksége és összességében sokkal jobban éri magát.

A fájdalomcsillapító-gyulladáscsökkentők napi dózisának ésszerű határokon belül történő leszorítása azok mellékhatásai miatt nagyon fontos. A rheumatoid arthritis leggyakrabban fiatal felnőtteken kezdődik (női túlsúllyal) tehát krónikus betegségről lévén szó a várható kórlefolyás több évtizedes. Ez alól van azonban kivétel, ugyanis kb 5-10 %-ban a betegség meggyógyul, ami a gyógyszeres kezelés teljes abbahagyását teszi lehetővé. Kb. ugyanilyen arányban látjuk hogy a betegség akár több évtizedes lángolás után fokozatosan "kihül" ami azt jelenti, hogy a kialakult deformitások (az ízületek elszenvedte pusztítás) ugyan megmaradnak, de újabb gyulladás nem jelentkezik, a laborleletek normalizálódnak Sokszor ilyen esetben sem igényel a beteg gyógyszere kezelést a továbbiakban.

A gyulladáscsökkentők alkalmazását, azok mennyiségét és típusát mindig az aktuális panaszokhoz igazítjuk. Cél, hogy a betegnek ne legyen egy bizonyos szintnél magasabb gyulladásos aktivitása, vagyis: hadd érezze jól magát, és ez nemcsak a fáradékonyság vagy a gyengeség kérdésére vonatkozik– idetartoznak olyan egzisztenciális kérdések, mint a munkahely megtartása és a pénzkeresés ugyanúgy, mint a házimunka elvégzésének kérdése vagy a szexualitásé, de olyan apróságok is, hogy a rheumatoid arthritises nők is szerethetnek pl. táncolni, vagy nőies ruhát hordani.

A gyulladáscsökkentők közül a szteroid gyógyszerek azok, amelyek a fájdalmat és a gyulladásos aktivitást a leggyorsabban csökkentik, viszont – ma már tudjuk - , hogy hosszan tartó adagolásuk esetén jelentkező súlyos mellékhatások miatt az ideig-óráig tartó jó állapot miatt később a betegnek súlyos árat ( pl. csontritkulás) kell fizetnie. Ezért helyes, ha tartósan vagy egyáltalán nem, vagy csak minimális mennyiségben (pl. naponta esetleg másnaponta tablettát ) szed ilyen szert valaki. Ez nem jelenti persze azt, hogy egy-egy állapotrosszabbodás esetén néhány napra vagy hétre átmenetileg, ne emelhetnénk meg a napi adagot, vagy a gyulladt ízületbe közvetlenül ne adnánk injekciós formában szteroidot, mellyel nagyon jók a tapasztalatok. Legnagyobb mennyiségben és leggyakrabban, a rheumatoid arthritises betegek gyulladásos aktivitásának féken tartására , az un. nem szteroid típusú gyulladáscsökkentőkhöz nyúlunk, melyek az egyéb mozgásszervi betegségekben is közkedveltek, jó gyulladáscsökkentő és fájdalomcsillapító hatásuk (évente több, mint egymillió doboz fogy Magyarországon) miatt.

Ma már tudjuk, hogy ezek a gyógyszerek közel sem ártatlanok, nagyon is gyakoriak a mellékhatások, melyek nagy óvatosságra és körültekintésre intik az orvosokat. Ezek közül leggyakrabban gyomor és a patkóbél területén kialakuló, nagyon sokszor minden korábbi figyelmeztető jel nélkül jelentkező fekélyek érdemelnek említést. Az alattomban, sokszor a kezelés bevezetését követő első hónnapokban jelentkező vérzések, szélsőséges esetekben kialakuló perforáció (bélfal átlyukadás) ellen nehéz a védekezés. Eddig elsősorban nyálkahártyavédő és bevonó, savcsökkentő szerek egyidejű adását, kenőcsök alkalmazását - melyek hatóanyaga bizonyítottan megjelenik az ízületekben - vagy a bevitel más formáját (kúp, injekció) adását ajánlottuk a betegeknek. Az elmúlt évek azonban ezen a területen is áttörést hoztak.

Ma már olyan specifikusan ható nem szteroid gyulladáscsökkentők állnak rendelkezésünkre a coxib gyógyszerek képében, melyek az eddig rettegett mellékhatást, a fekélyképződést nem okozzák. Ezeknek a szereknek ugyanakkor a gyulladáscsökkentő erősségük ugyan olyan hatásos, mint az eddig alkalmazott nem szeteroid gyulladáscsökkentők magas dózisban történt alkalmazása esetében, melyet számos nagy beteganyagon végzett tudományos vizsgálat is alátámasztott.


A mozgásszervi betegek, ezen belül a rheumatoid arthritises betegek gondozása, kezelése, folyamatos figyelemmel kísérése tehát nem egyszerű feladat. Ahhoz, hogy jó eredményet érjünk el nagyon fontos, hogy a betegnek legyen betegségtudata, de nem legyen betegségfóbiás, az orvosa a kezelés során legyen bátor és határozott, ugyanakkor legyen óvatos és előrelátó, de ami a legfontosabb: hosszútávú együttműködésük során ne pártoljon el tőlük a szerencse.

Legolvasottabb cikkeink