• Pollen
    • Nagyon fogynak az allergiagyógyszerek

      Nagyon fogynak az allergiagyógyszerek

    • Allergia: a megelőző kezelések csökkentik a tüneteket

      Allergia: a megelőző kezelések csökkentik a tüneteket

    • Mit érdemes tudni az első allergiavizsgálat előtt?

      Mit érdemes tudni az első allergiavizsgálat előtt?

  • utazás
    • Kockázatos az utazás az oltások nélkül

      Kockázatos az utazás az oltások nélkül

    • Utazást tervez? Erre mindenképpen gondoljon!

      Utazást tervez? Erre mindenképpen gondoljon!

    • Európában is egyedülálló a debreceni utazásorvostan kurzus

      Európában is egyedülálló a debreceni utazásorvostan kurzus

  • napártalom
    • Az UV-sugárzásra figyelmeztet a meteorológiai szolgálat

      Az UV-sugárzásra figyelmeztet a meteorológiai szolgálat

    • Gyulladást okozhat a parfüm és arcszesz a napozóknak

      Gyulladást okozhat a parfüm és arcszesz a napozóknak

    • Tavasszal is figyelnünk kell az UV-sugárzásra

      Tavasszal is figyelnünk kell az UV-sugárzásra

Biztonságos-e a hosszú hatású tesztoszteronkezelés?

Urológia - szakmai Forrás: baymedinfo Szerző:

A férfihormonpótlás, a tesztoszteronkezelés hatalmas fejlődésen ment keresztül az elmúlt években.

Számos publikáció látott napvilágot, és tudományos evidenciák születtek arra vonatkozóan, hogy a tesztoszteronhiány milyen rendszerbetegségeket okozhat. A gyógyszergyári fejlesztéseknek köszönhetően napjainkban a modern gyógyszerek széles spektruma áll az andrológus és urológus szakemberek rendelkezésére. A különböző hatásmechanizmusú, más-más adagolású készítmények közül egyénre szabottan választhatják ki a betegeiknek megfelelő terápiát - mondta el Dr. Riesz Péter (Semmelweis Egyetem ÁOK Urológiai Klinika és Uroonkológiai Centrum) bevezetőjében annak kapcsán, hogy a férfihormonpótlás, a tesztoszteronkezelés hatalmas fejlődésen ment keresztül az elmúlt években.

A tesztoszteron létfontosságú hormon – hangsúlyozta az előadó. Élettani hatásai nélkülözhetetlenek a csontrendszer, az izomzat, a zsíranyagcsere, a vérképzés, az agy, a nemi szervek és a bőr számára. Hiányában fizikai tünetek széles skálája jelentkezhet: az erectilis diszfunkciótól és csökkent libidótól kezdve az izom tömegének és erejének megfogyatkozásán át a csontritkulásig. A tesztoszteron elégtelen szintjét pszichés panaszok sora is jelzi, amelyek közül dr. Riesz Péter a fáradékonyságot és a depressziót emelte ki.


A férfihormonpótlás számos tudományos előadás témájául szolgált az elmúlt évek során. Mivel azonban a többnyire endokrinológus, illetve belgyógyász előadók elsősorban a zsír- és szénhidrát-anyagcsere idevonatkozó összefüggéseire összpontosítottak, néhány, a gyakorló andrológusok és urológusok számára fontos szempont végiggondolása ez idáig háttérbe szorult. Az előadó ezúttal e kérdések megválaszolását, egyúttal bizonyos, évtizedeken át létező tabuk eloszlatását tűzte ki célul.


Milyen változásokat okoz a szervezetben a hypogonadismus? Mi a létjogosultsága a tesztoszteronpótlásnak? Hogyan hat a hormonkezelés a PSA (prosztataspecifikus antigén) értékére, a prosztatatérfogatra, a residualis vizelet mennyiségére? Hogyan befolyásolja az alsó húgyúti tünetegyüttest, és nem utolsósorban: okoz-e prosztatarákot? Szabad-e hormonpótlást alkalmazni a prosztatarák kuratív kezelését követően? E kérdések foglalkoztatják leginkább az andrológus és urológus szakmát – fejtette ki dr. Riesz Péter.


Mi az, amit biztosan tudunk? Tudjuk, hogy a prosztata androgénfüggő szerv. Ismert, hogy a PSA-t a prosztata epithelsejtjei termelik, és igazolt tény az is, hogy a prosztatarák esetében a tesztoszteronmegvonás előnyös. Mindezt az előadó számos placebokontrollált vizsgálat eredményeinek bemutatásával támasztotta alá.


A számok tükrében
Bhasin és munkatársai 2005-ben megjelent közleménye szerint az idős betegeken alkalmazott, emelkedő dózisú tesztoszteronpótlás nem növelte a PSA-értéket. 2008-ban, a 3. Japán–ázsiai Férfiegészség Konferencián Zitzmann és Saad absztraktja 183 igazoltan hypogonád férfibetegen végzett vizsgálat adatait mutatta be. Az eredmények azt tükrözték, hogy az átlagosan 4,25 (1,5–11) évig folytatott Nebido® hormonpótló kezelés után sem a betegek PSA-értéke, sem a prosztata térfogata nem növekedett szignifikánsan a kiindulási értékhez képest.


Haider és munkatársai 2009-ben közöltek hasonló eredményt: 117 férfi átlagos prosztatatérfogata 12 havi tesztoszteronpótlást követően nem emelkedett, a vizeletresiduum IPSS-pontszáma ugyanakkor szignifikáns csökkenést mutatott. Calof és munkatársai placebokontrollált nemzetközi vizsgálatok metaanalízisének elvégzése után a következő eredményre jutottak: azon középkorú és idős férfiak körében, akik hormonpótló kezelést kaptak, a kialakult prosztatarák aránya 1000 főre vetítve 9,2 volt, míg a placebocsoportban ez az arány 8,2 volt, annak ellenére, hogy a gyógyszeres csoportban tizenötször több biopszia történt.


Egy másik vizsgálatban Coward és munkatársai 81 hypogonád férfit (átlagéletkor 56,8 év) kezeltek átlagosan 33,8 (6–144) hónapig. A tesztoszteronértékek normalizálódtak, a PSA nem mutatott szignifikáns változást. 4 betegnél igazoltak prosztatarákot (4,9%), ezekben az esetekben PSA-emelkedés volt megfigyelhető. A szerzők publikációjukban hangsúlyozták, hogy tesztoszteronpótlás mellett elengedhetetlen a PSA rendszeres ellenőrzése.

Ehhez a témához kapcsolódva dr. Riesz Péter további két összefoglaló közleményt mutatott be a hallgatóságnak. Dobs és munkatársai (Johns Hopkins University School of Medicine, Baltimore) feldolgozták az összes olyan klinikai vizsgálatot, amelyben 36 hónapnál hosszabb ideig tartott a tesztoszteronterápia. Shabsigh (Division of Urology, Maimonides Medical Center, Brooklyn) 197 közlemény adatait vizsgálta: ezek közül 11 placebokontrollált és randomizált, 33 nem placebokontrollált, és 4 olyan vizsgálat, amelyben korábban PCA-val kezelt betegek vettek részt. Mindkét publikációban azt a következtetést vonták le a vizsgálati adatokból a szerzők, hogy nem emeli a Gleason-pontszámot az igazolt prosztatarákban, nincs hatással a PSA-szintre , és nincs bizonyíték arra, hogy a tesztoszteronpótlás prosztatarákot okoz. …a hosszú hatású tesztoszteron-pótlás nem emeli szignifikánsan a PSA-t, nem növeli a prosztata térfogatát, csökkenti a reziduális vizeletmennyiséget és az alsó húgyúti panaszokat, valamint nincs elégséges bizonyíték arra, hogy növelné a prosztatarák kockázatát vagy prosztatarákot okozna.
Egységes állásponton
A felsorakoztatott vizsgálati adatok, evidenciák eredményeképpen az Európai Urológus Társaság, valamint további hat urológus-, illetve andrológustársaság konszenzusajánlást dolgozott ki a következőkről:
Jelenleg nincs bizonyíték arra, hogy a tesztoszteronkezelés növeli a prosztatarák vagy a jóindulatú prosztata- hyperplasia (BPH) rizikóját.

 Arra sincs bizonyíték, hogy a tesztoszteronkezelés hatására a szubklinikai prosztatarák klinikailag kimutathatóvá alakul (bizonyítékok szintje 4, Grade C). A tesztoszteronkezelés indítása után a beteget a prosztata betegségeire vizsgálni kell, 3, 6 és 12 hónap múlva, majd ezután legalább évente egyszer (bizonyítékok szintje 3, Grade C). Amennyiben nagy a valószínűsége a prosztataráknak (gyanús RDV-tapintási lelet, emelkedett PSA, vagy egyéb számított rizikófaktorok miatt) ultrahangvezérelt prosztatabiopszia javasolt.

A felsorakoztatott bizonyítékok alacsony szintje miatt – mutatott rá az előadó – további placebokontrollált, randomizált vizsgálatokra van szükség, hogy a tesztoszteronpótlással kapcsolatos ismeretanyagunk biztos alapokra kerüljön.


Végül, de nem utolsósorban az előadó kitért a prosztatarák kuratív kezelésében részesült betegek ellátásának problematikájára. E témában számos publikáció jelent meg a közelmúltban. Kaufman két intézet radikális prostatectomiával operált, igazoltan hypogonád betegei körében végzett retrospektív adatgyűjtést. Ennek során ezer fölötti betegszámból összesen heten kaptak tesztoszteronkezelést. Egyiküknél sem okozott recidívát vagy áttétet a hormonpótlás. Morgentaler (Harvard Medical School, Boston) 6 nem kontrollált vizsgálatra vonatkozó irodalmi áttekintésében 111 radikális prostatectomián, brachytherapián, illetve külső sugárkezelésen átesett beteg közül kettőnél történt biokémiai rekurrencia. Ugyanezeket az adatokat írta le három friss irodalmi közlemény is (szerzők: Rhoden, Khera és Becker). A tesztoszteronpótlás tehát nem emeli a daganat kiújulásának vagy progressziójának kockázatát – hangsúlyozta az előadó.


Mindezeket összefoglalva dr. Riesz Péter előadása végén megfogalmazta, hogy a hosszú hatású tesztoszteronpótlás nem emeli szignifikánsan a PSA-t, nem növeli a prosztata térfogatát, csökkenti a residualis vizeletmennyiséget és az alsó húgyúti panaszokat, valamint nincs elégséges bizonyíték arra, hogy növelné a prosztatarák kockázatát vagy prosztatarákot okozna.


(Az előadás a Magyar Urológusok Társaságának XIV. kongresszusán
(2009. október 1–3.) megrendezett Bayer Schering Pharma szimpóziumon hangzott el, melynek témája a hosszú távú tesztoszteronkezelés biztonságossága, valamint az erectilis diszfunkció kezelésének új hatékonysági paramétere volt. A cikk eredeti megjelenése: Bayer Urológus Hírlevél.)

Legolvasottabb cikkeink