A diszlexia kultúránként más és más

A Nature lapban amerikai kutatók szembeszállnak az elfogadott elmélettel, miszerint a diszlexia hátterében egyetlen tényező állna, számol be a BBC.

A friss kutatás a kínai nyelvet célozta meg, amely szimbólumokon alapszik. A kutatók úgy találták, bár a kínai gyerekek hasonló olvasási nehézségekkel küszködnek, az ő esetükben más agyi területek felelősek a problémáért, mint a nyugati gyermekeknél. A vizsgálatban 16 diszlexiás kínai gyermek agyi aktivitását tanulmányozták bonyolult képalkotási technológia segítségével, miközben különféle nyelvi feladatokat hajtottak végre. Az eredmények szerint ezeknél a gyermekeknél a diszlexiáért felelős agyi terület a frontális lebeny bal középső tekervénye (LMFG). Dr. Li-Hai Tan és kollegái úgy hiszik, azért ez az agyi terület érintett, mert a kínai nyelv olvasásában az európaitól eltérő mentális folyamatok vesznek részt. Az alfabetikus nyelvek esetében az olvasás szekvenciális, a betűfelismerés hangsorok formájában történik, amelyek összekapcsolódnak egy ismert jelentéssel. A kínai esetében párhuzamos processzálás zajlik, a piktogram jelentésének megtalálása és hangképzés szinte egyidejű.

Dr. Ian Smythe nemzetközi diszlexia konzultáns egyetértett a nyelvenkénti variációval. Arról számolt be, hogy míg az angol nyelvben a diszlexia a hangok manipulációjának problémája, a magyar nyelvben elsősorban a rövid távú memóriát érinti. Ugyanakkor felhívta a figyelmet arra is, hogy szerepet játszhatnak a kultúránként eltérő tanítási módszerek is, amelyek más és más agyi folyamatokat erősítenek. Smythe a BBC-nek elmondta, a diszlexia manifesztációja egy adott gyermek esetében nem pusztán az individuális kognitív különbségek függvénye, hanem szerepet játszik az adott személy anyanyelve és a kultúra, melyben nevelkedik.

Az eredmények azt sugallják, a diszlexia kezelésében kultúránként eltérő terápiát kell kidolgozni.