A kiaknázható nukleáris medicina kínálata | Weborvos

Nemcsak képalkotó ága van, hanem terápiás gyakorlata is.

A nukleáris medicinát sokan a radiológia részének tekintik, és nem alaptalanul teszik, hiszen az is a sugárzáson alapuló képalkotó eljárás - már ami a diagnosztikai alkalmazást jelenti. Erről és sok egyéb témáról volt szó a mintegy háromezer szakember részvételével Hamburgban megrendezett Európai Nukleáris Medicina Kongresszuson.

Tudni kell, hogy a radiológiai módszerektől lényegesen eltér a nukleáris medicina képalkotásának gyakorlata – mondotta dr. Környei József, az Izotóp Intézet Kft. kutatásért felelős igazgatója, vegyészmérnök, a kémiai tudományok kandidátusa, a Debreceni Tudomány Egyetem docense a hamburgi kongresszussal kapcsolatosan. Amíg egy röntgen- vagy CT-felvételnél a beteget egy külső sugárforrásból (röntgen-csőből) származó sugárzás útjába helyezik, és a beteg testén áthaladó sugárzás szervenkénti – szövetenkénti intenzitáskülönbsége jelenik meg a képen, addig a nukleáris medicina során a sugárzó anyagot a betegnek beadják, az a kóros képződményekben feldúsul és a betegből kijövő sugárzást alkalmas kamera segítségével lefényképezik. A sugárzó anyag gyógyszernek minősül, nem véletlen, hogy radiogyógyszernek, vagy radiofarmakonnak nevezik.

A diagnosztikus radiofarmakonok az élő szervezetbe bejuttatva részt vesznek az ott végbemenő folyamatokban – anyagáramlás, szelektív megkötődés, metabolizmus, kiválasztás –, mégpedig oly módon, hogy magukat a folyamatokat nem változtatják meg, csak (képi) információt adnak azokról – mondotta a szakember.

Azt a lehetőséget, hogy a folyamatok megváltoztatása nélkül információ szerezhető azokról radioaktív anyagok bejuttatása és detektálása révén, azaz a radioaktív nyomjelzés során, Hevesy György magyar tudós fedezte fel, aki ilyen irányú munkásságáért 1944-ben Nobel-díjat kapott. Nem véletlen, hogy Hevesyt a „nukleáris medicina atyja"-ként ismerik el világszerte – magyarázta Környei docens.

A nukleáris medicinának azonban nemcsak képalkotó ága van, hanem terápiás gyakorlata is. Hiszen ha a radiogyógyszer szelektíven képes megkötődni a kóros képződményekben, és olyan radioizotóp van beépítve a gyógyszermolekulába, amelynek sugárzása még a kóros képződményeken belül elnyelődik, akkor az elnyelődő sugárzás energiája a kóros sejteknek átadódik, azokat célzottan elpusztítja. Ennek következtében valósul meg a terápia, a kóros képződmények teljes vagy részleges felszámolásával, de legrosszabb esetben is fájdalomcsillapító (palliatív) hatással bír.

Az EANM’15 Kongresszuson az Izotóp Intézet Kft. szakemberei a radiogyógyszernek oldaláról szemlélték az új eredményeket, hiszen az ilyen készítmények előállítása és fejlesztése a cég egyik legfontosabb profilja. Számukra a terápiás radiogyógyszerekkel kapcsolatos újdonságok voltak kiemelkedőek.

A radioizotópos tumorterápia alapja, hogy a rákos sejteken molekuláris jelfogók (receptorok) alakulnak ki a normálisnál lényegesen nagyobb sűrűséggel, vagy idegen molekulák jelennek meg (antigének). Ezekhez specifikusan (szelektíven) radioaktív izotópot hordozó peptidek, vagy fehérjék kötődnek.

Az idei év nagy „termése" – ahogy Környei Józseftől megtudtam –, hogy nagyon sok preklinikai és klinikai kipróbálás történt az említett a biospecifikus molekulákba beépített 177Lu – lutécium – izotóppal. Ennek a radioizotópnak olyan béta-sugárzása van, amely átlagosan 133 keV energiájú, ami azt jelenti, hogy a sejtekben átlagosan 0,25 mm-es távolságon belül elnyelődnek. A 177Lu izotóp béta-sugárzásától tehát nem várható, hogy a tumor körüli – egyébként egészséges – sejteknek számottevő sugárterhelést okozzon.

Tudni kell, hogy az 177Lu-jelzett vegyületeket alkalmaztak elsősorban mellrák, prosztatarák, hasnyálmirigyrák, mielóma és ezek áttéteinek kezelésére. További előnye a 177Lu izotópnak, hogy gamma-fotonokat is emittál, vagyis kibocsát magából, így a radiogyógyszer szerveken-szöveteken belüli elhelyezkedése a gamma-kamera segítségével „lefényképezhető". Tehát nemcsak az igazolható a terápia során, a kóros képződményekben valóban dúsult a radiogyógyszer, hanem még korábban, a terápia előtti diagnosztikai fázisban a radiofarmakon elhelyezkedése előre felmérhető kis radioaktivitás-mennyiségek beadásával, pontosan ugyanabból a vegyületből, amivel később a kezelést végrehajtják majd. Ennek köszönhetően az is eldönthető, hogy amennyiben a diagnosztikus mennyiség a radiofarmakonból kellő mértékben a kóros képződményben nem dúsul, akkor terápiás dózis beadására már ne kerüljön sor, hiszen nem megfelelő dúsulás esetén a hatás csekély, a mellékhatás, vagyis az indokolatlan sugárterhelés viszont számottevő lehet.

Ezzel eljutottunk a teranosztikumok fogalmáig – okít a szakember. Láttuk, hogy kis akitivtásmennyiségű 177Lu-mal jelzett biospecifikus molekulákkal a terápiát megelőző radiofarmakon-felvételt tudjuk ellenőrizni (diagnosztika), és ha az megfelelő, akkor ugyanazon molekula nagyobb aktivitásmennyiségével a kezelés végrehajtható (terápia). A két szó kombinációja a teranosztikum. De nem feltételnül szükséges, hogy a terápiát megelőző diagnosztika ugyanazon biospecifikus molekula ugyanazon izotóppal jelzett formájával történjék. Ugyanis a biospecifikus molekulák, ha megfelelő, radioaktív fémet kötő molekulacsoportot (kelátort) tartalmaznak, lehet a diagnosztikát egy más radioaktív fémmel jelzett formával végezni. Például a 68Ga – galliummal –, ami pozitronsugárzó izotóp, és így a leképezésre a nagyon jó felbontóképességű PET-kamerával (pozitron-emissziós tomográfia) kerülhet sor.

Éppen a hamburgi rendezvényen jelent meg számos előadás/poszter a 68Ga-jelzett vegyületek humán alkalmazásáról, hiszen a gyógyszerészeti minőségű 68Ga éppen egy éve az orvoskutatók rendelkezésére áll.

A kongresszuson az Alzheimer-kórral foglalkozó szimpóziumon, az agyban kialakuló lerakódások, az úgynevezett amiloid-plakkok leképezésére alkalmas 18F-fluór-származékok diagnosztikai értékét mutatták be. Az kétségtelen, hogy van összefüggés az amiloid-plakkok és az Alzheimer-kór között, de a plakkok kialakulása akár 10–20 évvel megelőzheti az Alzheimer-kórt. Ugyanakkor a plakkok létének, helyének, kiterjedésének megállapítása messze nem jelenti a jövőbeni Alzheimer-kór kialakulását, bizonyosságát. Létezik tehát egy patológiás folyamatra utaló korai képalkotó diagnosztika, azonban nincs elfogadott általános protokoll, aminek előírásai alapján a plakkos beteggel foglalkozni kellene. Legfeljebb annyi, hogy időnként célszerű vizsgálni. A plakkok hiánya viszont nagy valószínűséggel kizárja az Alzheimer-kór kialakulását, és ez is fontos, mivel a klinikai gyakorlatban már Alzheimer-kórnak megfelelően gyógyszereztek olyan agyi hipoperfúziót mutató betegeket, akiknél az amiloid-plakkokat a PET vizsgálat később kizárta.

A kongresszus kapcsán az Izotóp Intézet Kft. szakemberei arra következtetnek, hogy a fentebb említett három vegyértékű radioaktív fémek jelentősége számottevően megnő, amit a fejlesztési stratégiáik során figyelembe kell venniük.
Többféle radiogyógyszert állítanak elő Magyarországon, így az Izotóp Intézetben. Oda izgalmas programra invitálnak november 7-re, az érdeklődőknek nyílt napot tartanak. Az esemény során betekintést nyújtanak a sugárzó izotópok érdekes, a gyógyításban mind komolyabb szerepet játszó világába.