A kórházak önző betegek

A kórházi vezetők egymás zsebében kotorásznak, a fejlesztéseket az intézmények egymás rovására bonyolítják – hangzott el egy szegedi konferencián.

Az idézett adatokból kiderült: a válaszadó kórházak közül a legrégebbi 278 éves, az intézmények átlagéletkora 71 év. Egy-egy intézmény átlagosan 20,6 épületben működik, ám a kérdőívet végül kitöltő kórházak közül volt olyan, ahol 68 épületet tartottak nyilván. A kórházak felében nincs egyágyas szoba, viszont több helyen előfordul, hogy a betegeket tízágyas kórtermekben helyezik el. A műtők 76 százalékában működik steril klímaberendezés.

Pólya Endre további adatokat sorolva elmondta: sok helyen nincs központi sterilizáló, a műszerek korszerűtlenek, energiapazarlók. – A kórházak saját bevallásán alapuló felmérés szerint az intézmények kétharmada nem tudja teljesíteni a minimumfeltételeket. Ennek elsősorban a megfelelő személyi állomány hiánya az oka, második helyen szerepelnek a tárgyi tényezők, harmadik helyen pedig az épületek adottságai – mondta az előadó.

– Az egészségügyi rendszer beteg: sovány, szegény, alultáplált. Nincs elég jövedelme, noha munkanélkülinek távolról sem nevezhető. Betegünk rosszul érzi magát: fejlődési rendellenességekkel küzd, ezer sebből vérzik, erőtlen, tanácstalan és jajgat. A beteg terápiára szorul – fogalmazott Pólya Endre, majd úgy folytatta: a kórházak között vannak önző páciensek, akik nincsenek betegtársaikra tekintettel, pedig tudomásul kell venni, hogy a terápia lemondással jár. A kórházak gyógyulásához nem elég, ha magukra öltik a betegszerepet: arra van szükség, hogy egymással együttműködve aktívan részt vegyenek a kezelésben – fogalmazott Pólya Endre.

Hasonló konklúzióra jutott előadásában Kőrösi Mária, a Budapesti Műszaki Egyetem adjunktusa, a Szegedi Tudományegyetem Gazdaságtudományi Karának oktatója. Az egészségügyi marketingről és marketingkommunikációról értekező előadó hangsúlyozta: nem vezethet eredményre, ha az egyes szakmák és szakmacsoportok képviselői csak egymással állnak szóba. Kőrösi Mária úgy fogalmazott: le kell küzdeni a féltékenységet és az irigységet, s közösen kell megoldást keresni a problémákra. – Az intézményeknek, az egyes szakmák képviselőinek egymást is menedzselniük kell, mert ezt kívülről, mástól nem várhatják – mondta az előadó.

Papp Péter, a nagykanizsai kórház – a rendezvénysorozat gazdasági szekciójában felszólaló – gazdasági igazgatója amellett érvelt, hogy a konszolidációt a teljes intézményhálózatra ki kell terjeszteni, mert az egészségügy egyes szereplői ma ellenérdekelt felek. – Három sovány kecske közül kettőt fej egy harmadik, majd egy idő után helyet cserélnek – érzékeltette a fennálló állapotot a főigazgató. – Egy új szolgáltató bevonása, a kapacitásbővítések, az átszervezések révén a teljesítmény nő, ám a finanszírozás összértéke nem változik. Az intézmények egymás zsebében kotorásznak: amit az egyik helyen fejlesztésként könyvelnek el, az a többletfinanszírozás hiánya miatt csaknem mindig a többiek kárára valósulhat meg – állapította meg Papp Péter.

Czakó Imre, a szaktárca ellenőrzési főosztályának vezetője, az Egészségügyi Revizorok Egyesületének elnöke a belső ellenőrzés fontossága mellett érvelt. – Az intézmények egy szimulált piacon versengenek. A vezetők csak akkor hozhatnak jó döntéseket, ha részleteiben és összefüggéseiben is ismerik az intézményük helyzetét. A gazdasági és szakmai vezetőknek szüksége van tanácsadásra, viszont csak akkor tudunk partnerként segíteni a versenyben és az alkalmazkodásban, ha értjük egymás nyelvét. Sok intézményben viszont egyszerűen nincs elemzésre, ellenőrzésre alkalmas adatvagyon, így a vezetők kontroll híján úgy hoznak döntéseket, hogy nincsenek tisztában intézményük valódi helyzetével és kilátásaival – mondta Czakó Imre.