Az Új módszer

Az emberi test anatómiailag tökéletesre, harmonikusra lett alkotva.

Gyakran a kórfolyamatokban ez a tökéletesen megalkotott harmónia gátjává válik a sebészi kezelésnek, gyógyításnak. Erre rátevődik sokszor a műtéti manipuláció során az orvos által létrehozott másodlagos károsodás. Legegyszerűbb példa, hogy bőrmetszést kell ejteni ahhoz, hogy egy testüregbe bejussunk.

Van azonban olyan eset amikor az általunk okozott másodlagos károsodás olyan nagy lehet, hogy nem szabad elvégezni a beavatkozást. Erre tipikus példa az idegsebészetben a mélyen fekvő többször kiújuló rosszindulatú daganatok, különösen, ha nagy agyduzzadással járnak. Amíg eljutunk a munkacsatornán keresztül a mélyen fekvő daganathoz addig a felette lévő ép agyrészek a nagy agynyomás miatt, mintegy betüremkednek kilökődnek a munkacsatornába így elszívásra kerülnek, károsodnak. Ha mindez a megkülönböztetett területeket érinti (mozgatómezők, domináns félteke beszédközpont, három lebeny vidéke stb.) akkor valóban sokszor visszautasítjuk a műtétet, mivel a daganatot ugyan eltávolíthatjuk, de kommunikációra vagy mozgásra képtelen emberi lényt hozunk létre.

Hasonló helyzet állhat elő jóindulatú, de rossz lokalizációjú (agytörzs körüli, vagy agytörzsi) daganatok eltávolításakor amikor szintén a sebészi manipuláció okozhat súlyos károsodásokat. 1998-ban sikerült kifejleszteni a súlyos koponyasérültek kezelésében az ún."éralagút" módszert, mely a koponyanyitás után agyduzzadás során a kérgi ereket (elsősorban vénákat) védi meg a duraszél vagy csontszél által okozott kompressziótól így elzáródástól. Ez azért rendkívül jelentős, mert a felszíni és mélyvénás agyi elvezetés között nincs kifejlett összeköttetés. Így a kérgi vénák lezárása esetén további agyduzzadás vénás infarktusok keletkeznek az agyban. A módszer a korábban sikertelenül alkalmazott agynyomás csökkentő sebészi csontelvétel és duranyitás (decompressiv craniectomia, durotomia) hatásosságát jelentősen növelte a legsúlyosabb koponyasérülteknél. A magas (70-90%) halálozási arányt közel felére csökkentette ezen súlyos esetekben.

Az éralagút módszer jól használható bármilyen agyi műtétnél ahol az agyduzzadás problémájával találkozunk, így az agyduzzadással járó agydaganatok műtétjeinél, az acut subarachnoideális vérzést okozó kóros agyi érzsákok (aneurysma) sebészi ellátása során, de alkalmazható az agytörzs körüli daganatok eltávolítása során is amikor is az ép agylebenyeket el kell tartani. Az eltartás során nekinyomjuk a felszíni ereket a csont vagy duraszélnek ettől véd az éralagút. Összefoglalva az agyrészeket mintegy „nyitott falként" tartjuk el megvédve a kérgi ereket az éralagúttal így az operáció okozta másodlagos károsodásokat lényegesen lehet csökkenteni. Reményeink szerint mindez nagy előrelépést hozhat a fenti pathologiás folyamatok műtéti kezelésében az idegsebészetben.

A komoly külföldi sikerek ellenére sajnos a módszert a korábbi idegsebészeti szakmai kollégium nem ajánlotta, remélem az újjáalakult kollégium kedvezőbb elbírálásban részesíti.

Csókay András idegsebész főorvos /Szombathely/