Az X-szindrómától a napi praxisig | Weborvos

Egyre nagyobb a jéghegy csúcsa: új elméletek és tények a metabolikus szindróma kapcsán.

A Halmos Tamás- Kautzcky László – Suba Ilona jegyezte könyv a szerzők első kötetének harmadik, átdolgozott kiadása, amely nem csak az utóbbi években a témában megjelent kutatásokat és felismeréseket, a betegség keletkezését magyarázó elméleti irányzatokat tekinti át, hanem fogódzót nyújt a kórkép felismeréséhez és ma korszerűnek gondolt kezeléséhez is.

A Magyar Hypertonia Társaság XII. kongresszusához kapcsolódó könyvbemutató egyszersmind rávilágított a gyakorló orvos dilemmáira is: más terápiát választ a korai felismerés után az a szakember, aki a betegség gyulladásos eredetét fogadja el, s megint mást az a gyógyító, aki egy másik elméletet tart kiindulópontnak. Mint azt Jermedy György professzor, a Magyar Diabetes Társaság elnöke méltatásában elmondta, a belgyógyászat mind több szubspecialistája kerül kapcsolatba a kórképpel, amely szinte járványszerűen terjed és egyre fiatalabb korban jelentkezik, így a gyermekgyógyászatnak is önállósodó területévé válik.

Annyi bizonyos – mondták el a szerzők – hogy ma már nem kell érvelni amellett, hogy e betegség egységes tünetegyüttesként létezik, tehát nem pusztán olyan gyakran együtt előforduló kórképek összessége, melyek között nincs ok-okozati összefüggés. A szindróma kialakulását tekintve azonban ma bizonytalanabb a tudomány, mint volt 1988-ban, amikor Reaven ismertette hipotézisét az X-szindómáról, amely szerint oki összefüggés áll fenn a szív- és érrendszeri megbetegedések néhány rizikófaktora, így az inzulinrezisztencia és az ahhoz kapcsolódó következményes hiperinzuliémia között. Az elmélet továbbfejlesztői később ide sorolták már a diabéteszt, a hasra lokalizálódó elhízást, a véralvadás bizonyos zavarait és tovább, - számos egymásra ható, illetve kölcsönhatásban lévő betegségelemmel kiegészítve a kört - és feltárták szerepüket több anyagcsere és keringési elváltozás kialakulásában. Hasonló a helyzet a betegség genetikájának területén: ma már nyolcvannál több olyan génhelyet ismer a tudomány, amely kapcsolatba hozható a metabolikus szindrómával, ám az ma még nem tudható, hogyan is öröklődik.

 
A kutatások folytatódnak, a jéghegy, amelynek csak a csúcsát látjuk egyre inkább kiemelkedik a vízből – a könyv borítója is ezzel a képpel utal a tudományterület fejlődésére. S bár úgy tűnik sokkal bonyolultabb a betegség, mint korábban gondolták, ám tény, hogy létezik és kezelni kell. Mint ahogyan az is, hogy kialakulásában, lefolyásában, az akár végzetes szövődményekig (infarktus, stroke) vezető fejlődésében, s ennek megfelelően megelőzésében és terápiájában az életmódnak jelentős szerepe van. Erről, az orvos és betege teendőiről is a legteljesebb ma elérhető képet kaphatja az olvasó a kötet segítségével.