British Medical Journal

Lapszemle a BMJ december 6-i számából.

A defibrillációs gép behatárolt előnyei

Az automata külső defibrillátor feltehetően nem játszik szerepet azon betegek túlélésében, akiknek megállt a szívük. Alem és munkatársai (1312 oldal) 469 páciens esetét vizsgálták meg és dolgozták fel egy tanulmányban. Arra a következtetésre jutottak, hogy a tűzoltók vagy rendőrök által alkalmazott defibrillátor használata csupán abban javította a statisztikákat, hogy a betegek élve érkeztek meg a kórházba, de túlélési esélyeiket nem javította.

Az első sokkot a tűzoltók vagy a rendőrök alkalmazták, és után kapta a beteg a következőt a mentőben. De az esetek többségében az első sokkot is későn kapta meg a beteg (668 másodperc), és ez több mint a szakértők által megjelölt öt perc, ami előtt ha beavatkoznak, hogy a beteg túlélje a szívmegállást.
A közhelyeken elhelyezett defibrillátorok nem költséghatékonyak.
Walker és kollégái (1316 oldal) gazdasági modell segítségével kiszámították a főbb skóciai repülőtereken, pályaudvarokon és autóbusz állomásokon felállított defibrillátorok költségeit és az abból származó előnyöket. Arra a megállapításra jutottak, hogy a közhelyeken elhelyezett defibrillátorok talán nem igazolják a költséghatékonyságukat azon betegek esetében, akiknek a szíve a kórházon kívüli állt meg.

A penicillin hatékonyságának megkérdőjelezése gyermekeknek torokfájás esetén

Zwart és kollégái (1324 oldal) arra a következtetésre jutottak, hogy nem biztos hatékony penicilint adni torokfájós gyermekeknek. Egy vizsgálat során összehasonlították 156 négy és tizenöt éves akut torokfájásban szenvedő gyermek reakcióit. Az egyik csoportnak penicilint adtak, míg a másiknak placebót. A kutatók nem találtak különbséget a két csoport között sem a betegség időtartamával, sem a tünetek visszatérésével, vagy az iskolából való hiányzott napok számával kapcsolatosan sem. A penicilinnel való kezelés után a streptococcus szövődmények (mint mandulagyulladás, skarlát) sokkal kevéssé fordulnak elő. Ugyanakkor ezeket a betegségeket biztonságosan lehet kezelni, amikor jelentkeznek, és az esetlegesen felmerülő szövődmények miatt a torokgyulladást gyermekeknél nem indokolt penicilinnel kezelni.

Anafilaxis kezelése adrenalinnal

Az adrenalint tekintik első vonalbeli terápiának anafilaxis esetén és a lehető leghamarabb kell beadni. McLean-Took és munkatársai (1332 oldal) úgy vélik, hogy először intramuszkulárisan kell beadni, és csak súlyos esetekre kell tartogatni az intravénás utat. Szubkután vagy inhalálva nem lehet olyan hatékony a szer, mint intramuszkulárisan, vélik a szakemberek. Az ajánlott dózis 0,3 és 1.0 mg között mozog felnőtteknek. A gyakorlat azt mutatja, hogy általában egy adag elegendő. Azok a betegek, akiknek az életüket veszélyeztető allergiájuk van adrenalin ön-injekciót kellene magukkal hordozni. A problémát az jelenti, hogy csak kevés beteg tudja, hogyan és mikor kell alkalmazni.