Búcsú a hallgatózó, kopogtató doktortól? | Weborvos

Az orvosi, fizikális vizsgálat ősi és alapvető diagnosztikus eljárás. Vajon eljárt felette az idő?

Néhány példa: a silicosis diagnozisa bányászok, a malária lehetősége trópusokon utazók esetében jöhet szóba – ezekről a beteg kikérdezése révén tájékozódunk. Megtekintéssel a bőrön vagy nyálkahártyán lévő elváltozásokat (kiütések, fekélyek, tumorok, sárgaság), tapintással a bőrön, vagy akár a mélyebb szövetekben, ill. a hasban elhelyezkedő elváltozásokat (lázas állapot, nagyobb máj, nagyobb lép, tumorok, stb.) állapíthatunk meg.

A testüregek kopogtatása hasi-, vagy mellkasi folyadékgyülemre, levegő jelenlétére utalhat (hasonlóan egy hordó külső kopogtatásához), és segítségével a belső szervek méreteit is megítélhetjük, a hallgatózás pedig a hasi, vagy mellkasi szervek működésébe, pl. a szívverések számának, és ritmusának vagy a légzési rendellenességek megismeréséhez vezeti az orvost.

Minden egyszerűsége és nagyszerűsége ellenére az utóbbi években a fizikális vizsgálat súlya, értéke mintha csökkenne, mert új és egzakt diagnosztikus tesztek, új gépek, módszerek születtek, és ezekkel ismereteink, sőt terápiás lehetőségeink is javultak. A modern orvos egyre inkább az új eszközökre, eljárásokra támaszkodik és a fizikális diagnosztika kiüresedni látszik.

„Elhervad-e a fizikális vizsgálat" napjainkban – tette fel az aktuális kérdést az Amerikai Kardiológus Társaság lapja, a JACC, 2006 októberi számában. A kérdésre a főszerkesztő, Dr. A.N. DeMariam, válaszolt.

A válasz méltányos, mert számbaveszi az előnyöket és hátrányokat egyaránt:

A kardiovascularis fizikális vizsgálat kétségtelenül egyszerű, de indirekt (az elváltozásokra csak következtetünk, de közvetlenül nem látjuk azokat), és hibája, hogy nem eléggé precíz. A nyert információkat közvetlenül nem lehet lemásolni, tárolni, továbbítani másokhoz, ezt legfeljebb a leletté formált információval, leírással tehetjük meg. Ugyanakkor a fizikális vizsgálat nem vesztette el összes korábbi szerepét éppen egyszerűsége és gyorsasága (azonnali eredményt ad) révén.

A modern kardiológiai berendezések között az echokardiográphia központi szerepet tölt be. A gyors fejlődés eklatáns példája. Direkt és igen precíz diagnózist nyújt, de a készülék drága, és így a mindennapos alkalmazásban egyelőre nem tudja kiszorítani az igen olcsó sztetoszkópot. Az echo készülék használata jártasságot, gyakorlatot igényel – ebből a szempontból azonban nincs különbség a fizikális vizsgálat elsajátításával, aminél szintén sok tapasztalat kell. Az echokardiográphia és valamennyi egyéb modern eszköz nagy hibája továbbá, hogy csökkenti, leépíti az igazi orvos-beteg kapcsolatot. Megszűnik a direkt kontaktus orvos és beteg között, változik a bizalmi légkör. Némi túlzással, az orvos a letetet és nem a beteget kezdi kezelni.

Hogyan értékelhetjük – mindezek alapján – a fizikális diagnosztika helyét a modern medicinában?

Be kell lássuk, ma már nem tölti be ugyanazt az elsődleges és kizárólagos szerepet, melyet korábban betöltött, hiszen a modern technológiák részletesebb, precizebb, non-invaziv információt adnak a betegségekről.

A fejlődés tehát csökkenti, de nem eliminálja a fizikális vizsgálat meghatározó szerepét az orvosi diagnosztikában – és valószínűleg soha nem is fogja azt teljesen kiszorítani.