Csak a bizonytalanság a biztos

Gyér érdeklődés, az egészségpolitikusok kompetencia hiánya, levegőbe lógó, megválaszolatlan kérdések jellemezték a Fakoosz hétvégi siófoki fórumát.

Mintha megérezték volna a szövetségben védernyőt remélő alapellátás orvosai, hogy sokasodó kérdéseikre hiába várnak választ, az ezres nagyságrendű tagságnak mindössze az egyharmada vett részt a két napos eszmecserén. Ők jóhiszeműen azt remélték, választ kapnak az uniós jogharmonizációval kapcsolatos és a vállalkozói szabadsággal is összefüggő kéréseikre.

Többek között a munkaidő betarthatóságára, a helyi bérezésre, a finanszírozással és a végrehajtási utasítással kapcsolatos változásokra vártak autentikus válaszokat. Ezzel szemben a szakminisztérium és az OEP képviselői, de még az Országos Alapellátási Intézet igazgatója sem tudta a változásokról érdemben tájékoztatni a hallgatóságot.

Dr. Tóth László, a Somogy megyei Lábod háziorvosa, a Fakoosz területi képviselője szerint a fórum résztvevői egyszerűen elbeszéltek egymás mellett. Még dr. Simek Ágnes, országos elnök felvetése - mely szerint orvos-beteg találkozásonként 500
forint vizitdíj bevezetését tartanák időszerűnek - is elsikkadt az érdektelenségben. Annál is inkább, mert ebben a kérdésben a MOK elnökével, dr. Éger Istvánnal sem tudtak közös nevezőre jutni.

Dr. Éger István a fórumot követően állította: a MOK soha sem támogatta ezt a megoldást és hivatalosan most sem teszi. Azt azonban tervezik, hogy az uniós csatlakozást követően
nemzetközi bíróságon próbapert indítanak a méltánytalanul alacsony ügyeleti díjak teljes értéken való kifizetéséért.
A fórum résztvevői között is eltérő vélemények alakultak ki a vizitdíj illetékességi köréről. Voltak, akik csak a jogosulatlan házhoz hívás esetére, mások a rendelőben való ugyancsak indokolatlan
megjelenésre is kiterjesztették volna.

Dr. Tóth László úgy vélte: a jól gondozott beteg nem riasztja feleslegesen a háziorvosát. Ehhez persze időre, türelemre és megfelelő felvilágosító munkára van szükség, amit ő a 18 éves lábodi praktizálása alatt sikeresen megoldott. Dr. Pánczél Sarolta, balatonboglári házi gyermekorvos sem tarja elfogadhatónak a vizitdíj bevezetését. Szerinte nem a beteg dolga eldönteni, hogy indokolt volt-e a hívás vagy sem. A nevelésen áll vagy bukik, hogy miként viselkednek az emberek.

Egy magát megnevezni nem kívánó Balaton-parti háziorvos azonban számtalan keserű tapasztalattal a tarsolyában indokoltnak tartja a jelképes összeg bevezetését. Sőt, a
mentőszolgálatra is kiterjesztené. Tapasztalatai szerint ügyeletben is legtöbbször a már korábban fennálló panaszaikkal riasztják, illetve azoktól jön a hívás, akik alkoholos állapotuk miatt
nem képesek a helyzetük valóságos megítélésére, s banális okokkal, illetve azért kérik a sürgős segítséget, mert nem tudnak vezetni. (Akadt olyan férfi paciens, aki éjjel fél kettőkor a heréjében felfedezett kullancs eltávolítása miatt hívta ki az ügyeletes orvost.) Ilyen esetben jogos a vizitdíj -
véli az orvos - hiszen a fáradtságon kívül a benzin és egyéb költség is őt terheli, nem beszélve arról, hogy a renitens hívó esetleg éppen egy valóban sürgős esettől vonja el a segítségnyújtás lehetőségét.

Az esetek megítélése azonban nagy felelősséggel jár - hangsúlyozta az anonimitást kérő háziorvos. Példaként említette, hogy a napokban olyan paciens hívta házhoz, akinek már két hete
fájt a gyomra. A kiszállásnál azonban kiderült: heveny vakbélrohama volt . Egy laikus hívásból tehát nem lehet eldönteni: jogos-e vagy sem az igény, ezért 99 százalékban bármikor hajlandó segíteni. Keserűen jegyezte meg: a beteget legalább a betegjogi képviselő védi, az orvost azonban senki, s a felelősséget sem háríthatja át másra.

Nyári szezonban a Balaton parton az is gondot okoz, hogy a távoli településekről érkező betegek után csak ott fizet a biztosító, ahol leadták a kártyájukat. A külföldi állampolgárok pedig gyakorta
visszaélnek a sürgősségi kártyájukkal; a fénymásolt példányokat átruházzák jogosulatlan társaikra. Az uniós csatlakozást követően, pedig többek között a német állampolgároknak már nem is kell az önkormányzatok által korábban meghatározott díjat fizetni az ellátásért, ami tovább növeli az ellátó orvos terheit. Ezért szerinte, a nyári szezonban legalább 2 orvosnak kellene ügyelni a térségben.

Dr. Tóth Lászó nagy gondnak tartja az emberek abbeli félelmét is, hogy a központi ügyeletek megszervezésével nem férnek hozzá a megfelelő sürgősségi ellátáshoz. Több település orvosa
ugyanis nyugalma megőrzése érdekében még az elköltözést is vállalta, csakhogy munkaidő után ne kelljen a beteg rendelkezésére állnia. Másutt, orvos és forráshiány akadályozza a
központi ügyeletek beindulását. Az önkormányzatok ugyanezért nem tudnak eleget tenni az ellátási kötelezettségből adódó feladataiknak, s állami garanciát remélnének. Azt szeretnék, ha a
megszűnő praxisjogot az állam vásárolná vissza, majd adná át az új háziorvosnak. A végzős doktorok ugyanis szinte már teljesen eltűntek az alapellátás rendszeréből; a pénzhiány miatt
pedig reményük sincs egy-egy praxis megvásárlására.

Megszüntethető lenne továbbá a praxisjoggal kapcsolatos macska-egér játék is, melynek nyomán - sikertelen üzlet esetén, és a
volt háziorvos kissemmizését követően - fél év elteltével a praxis visszaszállt az önkormányzatra. A megoldást a diszpécserszolgálattal működő mentőállomásokra telepített ügyelettől reméli dr. Tóth László, aki azt is sérelmezte, hogy a legnagyobb gondot jelentő financiális problémákra a
Pénzügyminisztérium képviselőjének távolmaradása miatt, nem születhetett érdemi válasz.

- Mindenki a kiskapukat keresi és nem látjuk a dolgok végét - fakadt ki keserűen. Az egészségpolitikusok a felmerülő gondok nyomán mindössze azt tudták megerősíteni: a személyi és anyagi feltételek hiánya miatt csak 2006 január 1-jétől vezetik be hivatalosan központi ügyeleti rendszert. A rendezvényen 16 nyugdíjas kollégát köszöntöttek a résztvevők, ami szomorúsággal töltötte el az átlagos életkort tekintve az 50-es éveik derekán praktizáló háziorvosokat.