De hiszen a leletek még hiányoznak!

A kórházi orvosok általában elégedetlenek voltak azzal a rendszerrel, ahogyan a beteg távozása után annak leleteit gyűjtik és kezelik.

Az általánosan ismert gond mértékét, nagyságrendjét igyekeztek fölmérni a világ egyik legismertebb és legjobbnak tartott gyógyintézetének (Brigham and Women’s Hospital, Boston, MA, USA) munkatársai Christopher L. Roy vezetésével. Két kórházban dolgozták fel 2644, egymás után hazabocsátott beteg teljes dokumentációját az elmúlt esztendőből. Arra voltak kiváncsiak, milyen gyakran fordult elő és mennyire volt a klinikai, gyógyító folyamat szempontjából fontos, hogy egyes laboratóriumi leletek a beteg távozásának időpontjában még nem érkeztek meg, mennyit tudott ezekről az eredményekről a kórházi orvos és a beteget gondozó családorvos és mennyire elégedettek a leletek követésének jelenleg rendszerével az intézeti szakemberek. A beteg elbocsátásakor még függőben lévő leletekre vonatkozó adatokat a vizsgálók prospektív módon gyűjtötték és az eredmények megérkezésekor kérdezték meg a kórházi kezelőorvosokat, illetve a családorvost: milyen beavatkozásra, lépésre lett volna szükség az eredmények kézhez vétele után.

A 2644 betegből 1095 betegnek (41 %) összesen 2033 lelete érkezett meg a kórházi elbocsátás után. A laboratóriumi eredményekből 191 (9.4 %) igényelt volna azonnali reagálást. A leletekkel kapcsolatban 155 esetben keresték az eredményt és 105 adat meg is érkezett. Az utóbbi, késve beérkező eredményekből 65 (61.6 %) esetben az adatokat a kezelőorvosok nem ismerték és egyetértettek a vizsgálatot végző szakemberekkel, hogy ebből 24 esetben (37.1 %) tenni kellett volna valamit, 8 esetben (12.6 %) pedig sürgős intézkedés lett volna szükséges. A kórházi orvosok általában elégedetlenek voltak azzal a rendszerrel, ahogyan a beteg távozása után annak leleteit gyűjtik és kezelik.

A dolgozathoz fűzött szerkesztőségi megjegyzések között szerepel, hogy a gyógyintézeti- és az intézeten kívüli egészségügyi ellátók információ-cseréjének hiányosságai sok olyan megelőzhető, nem-kívánatos eseményt megmagyaráznak, ami közvetlenül a kórházi elbocsátás után történik. Ennek megfelelően jól működő, integrált rendszerre volna szükség, amely követi a beteg távozásakor még függőben lévő leletek sorsát.

(Ann.Intern.Med. 2005, 143:121-128.)