Diabétesz: minden marad a régiben?
Közzétéve: 2010. 10. 05. 11:56 -
• 3 perc olvasásKözzétéve: 2010. 10. 05. 11:56 -
• 3 perc olvasás
A megszokottnál nagyobb betegrohamra számíthat a közeljövőben a diabétesz gondozóhálózat és a 2-es típusú cukorbetegeket gondozó háziorvosi kar is.

Legalább is azon betegek rohamára biztosan, akik az elmúlt 7 évben megelégedéssel szedték azt a vércukor-csökkentő gyógyszert, illetve kombinációkat, amelyek forgalmazását az Európai Gyógyszerügynökség (EMEA) átmenetileg felfüggesztette – hangzott el egy, a terápiaválasztás szempontjairól szóló háttér tájékoztatón.
Mint megtudtuk, a Magyar Diabétesz Társaság nem ad ki állásfoglalást, mert úgy véli, ez nem társasági kérdés, de információk szerint az Országos Egészségbiztosítási Pénztár már megkezdte a témáról szóló, orvosoknak szánt javaslatnak-tájékoztatónak a kidolgozását.
A kezelőorvosoknak most választaniuk kell a rendelkezésre álló terápiás utak közül. Amennyiben a beteg jelenleg hatékonyan kezelhető azzal, akkor indokolt a terápia folytatása a továbbra is elérhető, hasonló terápiás előnyöket biztosító, biztonságos másik glitazon készítménnyel. A terápiaváltás akkor szükséges, ha a beteg anyagcsere helyzete ezt indokolja – mondták a szakemberek.
A háttérbeszélgetés témája alapvetően a diabetológiai szakma közelmúltban lezajlott, két legnagyobb tekintélyű szakmai rendezvénye, az Amerikai Diabetológiai Társaság júniusban, Orlandóban megrendezett kongresszusa, illetve az Európai Diabetes Társaság (EASD) szeptemberi, az EMEA döntésével egy időben zajló konferenciája volt.
Mint Dr. Jermendy György professzor, a Magyar Diabetes Társaság elnökhelyettese elmondta, az amerikai konferencia több szempontból is csalódást hozott, főképpen azért, mert nem hangzott el igazán átütő, beszámoló elérhető közelségben lévő új terápiás megoldásokról, márpedig az igazán nagy újdonságokat mindig erre az alkalomra tartogatják. Ezzel szemben - a kongresszustól szokatlan módon több -, több korábban már megjelent tanulmányt ismertettek az előadók. A sláger témák a kifejlesztés alatt álló (fázis III-as vizsgálatok) inkretin tengelyen ható gyógyszerek, ezeken belül is az elnyújtott hatástartamú inkretin mimetikumok voltak, melyek a heti egyszeri kezelés reményével bíztatják a kezelőorvost és a betegeket.
Dr. Winkler Gábor professzor, a MDT elnöke a szeptemberi EASD konferenciáról adott rövid tájékoztatást, mely – mint mondta – a várakozásokkal szemben szintén csalódást keltett sokakban. Az eseményt megelőző szakmai viták alapján várható volt, hogy fontos állásfoglalások születnek pl. a kórismézés módszerének megváltoztatásáról, a gesztációs diabétesz diagnosztikai kritériumainak változásáról, - ám ezek elmaradtak. Ami nem is nagy baj – tette hozzá kérdésre válaszolva a professzor, mert pl. a hazai szakemberek több, főképpen amerikai, a költséghatékonyság talaján fogant kezdeményezéssel nem értenek egyet.
Ilyen lett volna a HgA1C sztenderdizált értékelésének bevonása a diagnosztikába, mely körül igen nagy vita bontakozott ki, ám végül a grémium nem adott ki a változtatást szorgalmazó állásfoglalást, mivel a vizsgálat sok helyen nem hozzáférhető széles körben, ráadásul a különböző módszerekkel végzett mérések nagy szórást mutatnak és a sztenderdizáció nem biztosított még.
Így maradt a most érvényes elv, mely szerint a HgA1C-meghatározást a manifeszt cukorbetegeknél alkalmazzák. Ugyancsak amerikai kezdeményezés volt, hogy a diabétesz kórismézésébe az 5,5 mmol/literes éhomi vércukorértéket tekintsék diagnosztikai alapnak, ám a WHO nem támogatta a változást, maradt a 6 mmol/l-es határ, amivel egyúttal a metabolikus szindróma és a diabétesz kritériumai közötti különbség is megmaradt – tette hozzá a professzor. A gesztációs diabétesz új diagnosztikai határértékére is tettek javaslatot a konferencián, ám nem alakult ki egységes álláspont, így a kórismézés szempontjai itt is maradtak.
A 2-es típusú betegek vércukorcsökkentő terápiáját tekintve sem született új állásfoglalás, a hangsúly továbbra is a személyre szabott gyógyszerelésen van, azaz minden, a jelenleg használt készítménynek helye van a terápiában, azok mind a szakorvos terápiás szabadságát szolgálják – összegezte Winkler professzor.
Kövess minket!
facebookKapcsolódó cikkek