Egyre több a beteg a rendelőkben

A KSH Egészségügyi Évkönyvében megjelent 2004. évi adatok alapján azt vizsgáltuk, milyen mértékben és melyik ellátási szintet veszi igénybe a hazai lakosság.

A betegforgalom változásait a betegek száma, igényei, a beavatkozások jellege, valamint az érdekeltségi rendszer befolyásolják. A lakosság részére rendelkezésre álló egészségügyi információ hozzájárul az igények felkeltéséhez és az egészségügyi szolgáltatók felkereséséhez. A jelenség nem hungarikum, az EU számos országában tapasztalható. A krónikus nem fertőző betegségek számának szaporodásával, az ellátások gyakorisága is növekedett, amelyhez gyakran adminisztratív tényezők is hozzájárulnak. A negyedéves, éves elektronikus receptírás, amely leginkább a skandináv országokra jellemző, csökkenti a megfelelően gondozott betegek orvoshoz fordulását. Magyarországon, az egy havi gyógyszer mennyiség felírhatósága is hozzájárul a forgalom növekedéséhez.

A járóbeteg ellátás exponenciális forgalom növekedésének hátterében nem a háziorvos által beutaltak számának szaporodása áll. A háziorvos az őt felkeresők csupán 13,3 százalékát utalja szakrendelésre, amely a járóbeteg forgalom csupán 4 százalékát tette ki 2004-ben és 4,3 százalékát 2000-ben.

A laboratóriumi diagnosztikai esetek száma növekedett a legmeredekebben, emellett jelentős mértékben a radiológiai vizsgálatok, ortopédiai, onkológiai, neurológiai, fül-orr-gégészeti konzultációk száma is. Csökkent viszont a csecsemő és gyermekgyógyászati és reumatológiai vizsgálatok száma, a gondozókban ellátottak száma praktikusan változatlan a 2000-es években.

Az igények és a krónikus betegségek számának növekedése mellett, a járóbeteg ellátás teljesítmény finanszírozása a forgalom növekedésében is megnyilvánulhat. A bevezetett időkorlát hatásainak későbbi vizsgálata érdekes lehet a hatás értékelésében. E szemléletnek megfelelően, a háziorvosi kapuőri szerep komplex értékelése szükséges, amely összetett módon méri fel az ellátási szintek közötti viszonyrendszert és motivációt.