Elavult rendszer, ablakban maradt milliárdok | Weborvos

A járóbeteg-szakellátásban is meg kell teremteni az alanyi jogú praxisjog intézményét. A szakorvosok ennek birtokában dönthetnek: milyen formában kívánnak működni.

Képünk illusztráció

Dr. Rácz Jenő egészségügyi miniszter azon bejelentése, miszerint az úgynevezett MRP-programra elkülönített 25 milliárd forint kedvezményes kamatozású hitelre egy évig senki sem pályázott, ezért most egy kormánydöntés alapján más célokra is felhasználhatóvá teszik, dr. Baráth Lajos szerint erőteljesen jelzi, hogy az egészségügyben nem megfelelő a jogi és a közgazdasági környezet. Nem véletlen, hogy eddig sem az önkormányzatok, sem a szakma nem mozdult a járóbeteg-szakellátás privatizációjának irányába.

A változás érdekében - az alanyi jogon járó praxisjog intézményének megteremtésével párhuzamosan - nem csak szerződésben, kapacitásban, teljesítményben, pénzügyi-gazdasági elszámolásban, hanem az infrastruktúrában is teljesen le kell választani a járóbeteg-szakellátást - hangsúlyozta. - A tulajdonos, fenntartó önkormányzat pedig - melynek még van fenntartási kötelezettsége –, a praxisjog gyakorlójának biztosítja a feltételeket ehhez a tevékenységhez.

- Úgy gondolom, a szerkezetátalakítás nyomán az hozza meg az alapvető, forradalmi változást, s egyúttal jogilag is rendezi a szakellátásban tevékenykedő orvosok helyzetét, ha az alapellátáséhoz hasonlóan ők is megkapják a praxisjogot. Közgazdasági, gazdasági területen pedig az eredményezhet igazi változást, ha a rendszer a költségszemléletű, valós finanszírozás felé mozdul el, miközben kialakulnak azok a szabályozók is, melyek – az egészségügyi közszolgáltatás végzésének egyes formáiról szóló törvénynek megfelelően - a praxistulajdonost ténylegesen felruházzák a valamennyi - többek között, adó- és társadalombiztosítási – szabállyal koherens jogi szabályozással és közgazdasági lehetőséggel.

Felkavart állóvíz

Ugyancsak alaposan felkavarta az állóvizet az a miniszteri bejelentés, miszerint tervbe vették az önkormányzati törvény módosítását. Dr. Baráth Lajos szerint ez nem lesz könnyű és gyorsan rendezhető kérdés, amely adott esetben megkönnyíti vagy átalakítja a jelenleg döntően önkormányzati tulajdonú egészségügyi intézmények egyéb tulajdonformában történő működését. Mert akárhogy is alakul a tulajdonlás, a lakosság egészségügyi ellátásának biztosítása érdekében ellátási kötelezettséggel is rendelkezni kell. Mindez alkotmányban rögzített kötelezettség, ezért megváltoztatására csekély az esély.

De akár módosítják az önkormányzati törvényt, akár nem, ma még ténylegesen lehetőségük van az önkormányzatoknak, hogy működtetési jogot hirdessenek meg, végrehajtsák a funkcionális privatizációt. Joguk van még a menedzsment-privatizáció megvalósítására, ám a tulajdonról nem mondanak le. Hogy nem élnek ezzel a jogukkal, annak elsődleges oka a szakma érdeklődésének hiánya, s az, hogy – bár csak funkcionális privatizációról van szó – a tapasztalat azt mutatja, készség esetén rendre a politikai támadások kereszttűzébe kerülnek.

Az EGVE alelnöke úgy véli: a minél gazdaságosabb és színvonalasabb ellátás érdekében a kistérségi és az uniós elveken működő regionalitás felé kell haladni.

Abban bízik, amennyiben mégis sikerül az önkormányzati törvényt módosítani, akkor az átalakulásban a Regionális Egészségügyi Fejlesztési Tanácsoknak is jelentős szerepük lesz.

A nyereséget termelő egyes szakterületeknek a magánosítással történő úgynevezett „kimazsolázása" ellen a szakmai integráción (alap-, járó-és fekvőbeteg- ellátás) nyugvó, optimális betegút kialakítását javasolja. Ez – hangsúlyozta -, nem zárja ki, hogy pénzügyi, gazdasági szempontból egymástól függetlenül privatizálják őket.

- Az EGVE nevében azt remélem: a Medicina 2000, mint a járóbeteg-szakellátást tömörítő szervezet a 3 napos konferencián képes lesz összefogni a járóbeteg-szakellátás orvosainak szakmapolitikai és szakmai érdekeit. Amennyiben a miniszteri tájékoztatót követően a lehetőségekhez igazított egységes koncepcióval lép fel és megfogalmazza a fő irányokat, akkor a politikában is nyitott fülekre talál, s 2005 végére talán a 25 milliárd forintos hitel is mindenki számára jobban hasznosulhat– összegezte elvárásait Baráth Lajos.

Dr. Golub Iván, a Magyar Kórházszövetség elnöke azt várja az önkormányzati törvény tervezett módosításától, hogy az feloldja majd az 1993 óta datálható ambivalens helyzetet, melynek nyomán kerületenként több önkormányzat párhuzamosan működtet szak-, illetve fekvőbeteg- ellátó rendszert. Ez a heterogén struktúra ugyanis pazarláshoz vezet; a nem kellően ellenőrizhető betegutak megtételére inspirálja a betegeket.

A munkavállalói tulajdonnal kapcsolatban kifejtette: ha a pénz az ablakban marad, az senkinek sem jó. Ahol van egy forráskínálat, ott meg kell ragadni az alkalmat és megfelelő feltételekkel a rendszerbe kell forgatni a pénzt. A szándék sikeres lehet, de a részleteket még át kell gondolni – mondta.

Megfizetik az adósságot

Dr. Éger István, a Magyar Orvosi Kamara (MOK) elnöke az önkormányzatok törvénymódosítással szembeni ellenállására is számít. Szerinte ez esetben a 25 milliárd forintos hitelkeret felhasználása is kérdésessé válhat. Megjegyezte: a kamara boldogan kérne ebből az összegből egy részt, hogy végre létrehozzák az alapellátás kezelésére szolgáló praxisalapot.

Dr. Schvarcz Tibor, a parlament egészségügyi bizottságának elnöke azt mondta: a praxisalap gyakorlatilag létezik, s bár nehéz volt az indulás, reméli, hogy jól fog működni.

Hangsúlyozta: a 25 milliárd forint nem veszett el, mert az önkormányzatok bármilyen humánpolitikai vagy egészségügyi célra felhasználhatják. Szerinte az érdektelenség mögött méltányolható okként húzódik meg az amortizáció és az áfa problémája, amelynek megoldását a kormány egyelőre még csak szorgalmazza, de nem tudja garantálni.

Jónak tartaná az önkormányzati törvény módosítását, ám megjegyezte: ez nem könnyű feladat.

Elismerte ugyanakkor, a rendszer rengeteg igazságtalanságot rejt magában, hiszen egy kórházfenntartó önkormányzat adott esetben sokkal nehezebb helyzetben van, mint a szolgáltatást csak igénybe vevő, de a fenntartással, működtetéssel kapcsolatos gondokban nem osztozó környékbeli önkormányzatok.

Az ügyelettel kapcsolatban változatlan az álláspontjuk: egységesen munkaidőként kell elismerni.

- Amennyiben a bíróság egy precedens értékű perben megítéli az adott összeget– lévén jogállamban a bíróság által hozott határozat kötelező érvényű –, akkor nem kétséges: ki fogjuk fizetni- hangsúlyozta, hozzátéve: ha exkalálódik a perek száma, nem várják meg valamennyit, hanem egy másik technika segítségével egyenlítik ki a számlát.

Elhangzott: a finanszírozási gondok orvoslását készíti elő az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP), amikor a jövő évre tervezett költségfelmérés nyomán, új alapokra kívánja helyezni a járóbeteg-szakellátás finanszírozását. Ehhez – többek között -, meg kell határozniuk azt az árszínvonalat, amely az egyes költségelemek egyforma arányos részét is figyelembe veszi. Az ehhez szükséges költségvetést azonban először az Országgyűlésnek meg kell szavazni.

Kiderült: a kórházak örömmel üdvözölték, hogy prolongálódott az intenzív terápiás eszközpark-pályázat, mert ezzel számos olyan intézmény újíthatja meg eszközparkját, mely csak ilyen lízingkonstrukcióban képes beszerezni a drága eszközöket.

A szakmai szempontok szerinti elosztást támogatja, hogy a miniszter néhány napja a bíráló testületbe delegálta a Magyar Kórházszövetség szakemberét. Továbbra is gondot jelent azonban egyes intézményeknél a sürgősségi betegellátó osztály (sbo) kialakításához elvárt 20 százalékos önrész biztosítása, a szakemberhiány, az elavult struktúra, valamint az sbo és az egynapos sebészet irányában megnyilvánuló konzervatív társadalmi megközelítés, amit nagyon nehéz kezelni.