Értekeztek a háziorvosi szakfelügyelők

Minden praxis megkapja a Háziorvosi Szakfelügyelői Kézikönyvet.

A szakfelügyelő háziorvosok az OEP által kiírt háziorvosi prevenciós pályázat elkészítéséhez, valamint a sikeres pályázatot követő megvalósítási tervről kaptak iránymutatást. A pályázat megvalósítását segítő informatikai segédeszközök közül, a háziorvosi szoftverek rendelkeznek olyan modullal, amellyel a minden betegről jelentendő adatokat rögzíteni lehet. Az OALI olyan segédleteket állít össze, amelyek a prevenciós tevékenységet segítik elő: dokumentációs rendet a cardiovacsularis és onkológiai betegségek felmérésére, kérdőíveket az életmód tényezők feltárására, betegtájékoztatókat azok kedvező befolyásolására.

Dr. Brunner Péter, az ÁNTSZ Módszertani Központjának megbízott főigazgatója tartott előadást. Az intézmény az egészségügyi szakfelügyeleti hálózat munkáját irányítja és felügyeli. Az előadás rávilágított, hogy a minőségbiztosítási rendszer felépítésében a standard alapú tanusítót a Nemzeti Akkreditációs Tanácsnak kell előzetesen akkreditálnia. A szakfelügyeleti ellenőrzés a klinikai auditnak felel meg a minőségbiztosítási fogalomtárban, amelyet kollégák, az úgynevezett „peer"-ek végeznek.

A délutáni első előadást Dr. Füredi Gyula, az OALI főigazgató helyettese tartotta a szakfelügyelői jelentések tartalma és működési rendje témában. A szakfelügyelői jelentések által olyan országos háziorvosi- és házi gyermekorvosi regiszter alakul ki, amely tartalmazza azok strukturális tulajdonságait, személyi feltételeit és információt nyújt a továbbiakban az ügyeleti rendszerről, a területi továbbképzésekről. A jelentéseket az OALI feldolgozza naprakész információt szolgáltatva az országos, regionális és kistérségi alapellátási rendszer- elemzésekhez.

Dr. Géher Pál, a Háziorvosi Szakfelügyelői Kézikönyv szerkesztője bemutatta a kézikönyv szerkezetét, szakmai tartalmát: a kardiovaszkuláris betegségeket, a légzőszervi betegségeket (COPD), az endokrinológiai, anyagcsere-betegségeket (diabetes mellitus), a mozgásszervi betegségeket, az onkológiai betegségeket, a gasztroenterológiai betegségeket, a pszichiátriai betegségeket érintve. Az előadó a mozgásszervi betegségeket például véve demonstrálta a fejezetek (egységes) szerkezetét. A fejezetek a következők szerint tagolódnak: bevezető, hatásköri lista, szakmai irányelv, az ellátás algoritmusa, az algoritmus részletezése, ellátási standard, felülvizsgálati kritériumok, indikátorok és célértékek. A szakfelügyelő szakértők segítségével kiscsoportban meghatározásra került az az indikátor-csokor, amelyet a kézikönyv kiadása utáni szakfelügyelői látogatások során elsőként fognak értékelni a háziorvosi praxisokban. A könyv végső lektorálását követően, az intézet minden háziorvosi praxisba eljutatja annak nyomtatott és elektronikus formáját.

Az értekezleten bemutatkozott a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara (MESZK). Kubányi Jolán általános alelnök a MESZK felépítését és működését ismertette. Kitért az intézmény kialakításának előzményeire, menetére, a helyi, illetve területi szervezeteikben regisztráltakról számadatokat közölt. Bemutatta a kamara tagozatait, fölsorolta a véleményezési, egyetértési jogaikat, s legvégül fölolvasta az „ars poetica"-jukat.

Csordás Ágnes alapellátási alelnök Az alapellátásban dolgozó szakdolgozók alkalmazási feltételei című előadásában a szervezetükkel kapcsolatos jogszabályi háttérre koncentrált.
Vasárnap délelőtt a népegészségügyi programhoz kapcsolódó gyermekgyógyászati projektekről esett szó.

Dr. Szövetes Margit Nem éri meg rágyújtani – A dohányzásra vonatkozó minimális intervenció a gyermek alapellátásban című előadásában e témára vonatkozó programot ismertetett. 10-18 éves fiatalok körében népszerűsítették az egészséges életmódot, kísérelték meg a dohányzásra való rászokás megelőzését, s próbálták leszoktatni a dohányzókat. Az előadó felhívta a figyelmet a fiatalkori dohányzás különleges veszélyeire, s a célok és az eszközök megjelölésével áttekintette a program elemeit: az oktatást, a figyelem felhívást, a célzott intervenciót és az eredményeket is értékelte a hatékonyság szempontjából, s következtetéseket vont le, illetve ajánlásokat tett.

Dr. Újhelyi János előadása a Korai cardiovascularis prevenció címet viselte. Az előadó bevezetőként indokolta a prevenciós program szükségességét (pl. a gyermekkori elhízás gyakorisága nő), majd a körülményeiről, az ütemezéséről, s a céljairól beszélt. Ezek szerint két régióból 15-15 házi gyermekorvos bevonásával, praxisonként legalább 30, valamilyen rizikófaktorral fenyegetett betegre vonatkozóan, egységes elvek szerint folyt a munka. Elhízott, hipertóniás, terhelt anamnézisű gyermekeket azonosítottak szűrővizsgálatokkal. Őket gondozási csoportokba osztották, amelyekben személyre szólóan kaptak segítséget a táplálékaik megválasztásában és a célszerű mozgás kivitelezésében. A rendszeres ellenőrzéseken alapuló összegzések, visszajelzések motiváló tényezőként is hatottak. A program még nem zárult le.

Dr. Kovács Julianna arról az adatlapról beszélt, amelyet az 5 éves korú gyermekek fejlődési szintjének megítéléséhez állítottak rendszerbe. Az intézkedés előzménye, hogy Magyarországon kétszer annyi gyermeket minősítettek fogyatékosnak, mint az Európai Unió egyéb országaiban, föltehetően azért, mert nem különült el kellőképpen az értelmi fogyatékosság és a hátrányos helyzet okozta lemaradás. Mivel a fogyatékosság egészségügyi kategória, orvosi diagnózisra épülő szakvélemény alapján lehet csak a továbbiakban bárkit is a fogyatékosokat ellátó sajátos nevelési igényű gyermeket oktató intézménybe (köznapi nevén kisegítő iskolába) irányítani. Az előadó kitért a fogyatékosság megítélését felmérő orvosi vizsgálatokra, s az adatlap tartalmi elemeire, valamint a gyakorlatot könnyebbé tevő tanácsokkal is szolgált.