Évente csaknem 4 ezer új prosztatarákos eset | Weborvos

Magyarországon a prosztatarák a férfiak körében a 3. leggyakoribb daganatos halálok.

Eközben az országban egyre kevesebb az orvos, nem csoda, ha mind kevesebb idő jut egy-egy betegre, nem szólva arról, hogy az életkor kitolódásával viszont egyre több az érintett. Erről a témáról faggattuk Dr. Szűcs Miklóst, a Semmelweis Egyetem Urológiai Klinikájának főorvosát, a Magyar Uroonkológus Társaság II. Kongresszusán is.

- Miután az urológia és onkológia számos területen összekapcsolódik, ab ovo az orvosszakma is együtt határoz a beteg terápiájáról az onko-team-ekben, emellett természetesen fontos és létjogosultsága van a beteg felé történő komplex kommunikációnak is, amelyre példa lehet a Kecskeméti Kórház és a Sanofi együttműködésében létrejött Onko Klub Dr. Futaki Zoltán vezetésével.

Azt, hogy mekkora az „összeolvadás" a két szakma között, akár számokkal is bizonyítani lehet. Kimutatták ugyanis, hogy az urológia kezelések során az orvosok idejének több mint 60-70%-át az uroonkológiai betegek ellátása köti le.

- Ugye nem azt mondja, hogy valaki gyanútlanul „csak" urológiai panaszával fordul szakemberhez, és a végén onkológiai panasszal távozik?

- Sajnos, ez elképzelhető.

- A szakma ezen a kongresszuson mely aspektusából érinti ezt a témát?

- Az urológia és az onkológia önálló szakterületeknek tűnnek, de nagyon sok területen átfedik egymást. Az urológusnak ugyanúgy szüksége van patológusra, aki a daganat milyenségét megmondja, mint radiológusra, aki az adott tumor kiterjedéséről ad számot. Az onkológusok gyógyszeres kezelést végeznek, a sugárterápiás szakemberek szintén részt vesznek az uroonkológiai daganatok kezelésében ezért mindannyiunk számára fontos, hogy a betegek további sorsát alakító kérdéseket tegyünk fel egymásnak, lehetséges kezelési módokat tárgyaljunk meg – ezeket az interdiszciplináris kérdéseket vitatjuk meg a kongresszuson.

- A prosztatarák kezelésében vannak tudományos előrelépések, melyek javíthatják a jelenlegi mutatókat?

- A prosztatarák kezeléséről 2004-ig azt hittük, hogy az kemorezisztens. Akkor viszont Horti József főorvos társszerzésében - a N. Eng. J. Med-ben megjelent - mérföldkőnek számító cikkben az ellenkezőjét publikálta, amikor leírta, hogy a prosztatarák progresszióját nem kizárólag hormonokkal, hanem a kemoterápiás szerrel (docetaxel) is befolyásolhatjuk. Kérdés, mi történik, ha az idő előrehaladtával már ez a hatás sem teljes. Az ekkor alkalmazott eljárás az úgynevezett másodvonalbeli kezelés. Az elmúlt évek fejlesztései nyomán új, ígéretes készítmények kerülhetnek forgalomba, melyek jelentős túlélési előnyt bizonyítottak a már kasztrációrezisztenssé vált metasztatikus tumormodellek esetén. Ilyen az abitraterone-acetát, mely egy, a docetaxel kezelés után, második vonalban adható hormonterápia lesz, vagy az MDV3100, vagy a legújabb kemoterápiás taxánszármazék, a cabazitaxel.

A cabazitaxel hatásosságát nemzetközi vizsgálatok igazolták. Metasztatikus, kasztráció-rezisztens, prosztatarákos (mCRPC)* esetek másodvonalbeli kezelésére javallt, prednizolonnal kombinálva, azon betegeknél,, akik korábban docetaxel kezelésben részesültek. A cabazitaxel az első olyan kombinációs készítmény, mely jelentős túlélési előnyt, 30%-os halálozási kockázatcsökkenést igazolt a mCRPC-s betegek kemoterápiájában, így ez a szer lehet a korábban nehezen vagy sikertelenül kezelt docetaxel-érzékeny vagy azzal szemben rezisztens tumorok kezelésének újabb lehetősége.

Ezen túl több palliatív fejlesztésről is beszámoltunk ezen a kongresszuson, ilyen a sipuleucel-T, mely immunterápiás készítmény, vagy a denosumab – egy monoklonális antitest.

- Doktor úr, köszönöm a beszélgetést. Láthatjuk tehát, hogy a társszakmáknak, egyéb szakembereknek és természetesen a betegeknek közösen kell kezdeményezéseket tenni azért, hogy az érintettek mindennapjai és gondolatai az életigenlésről szólhassanak.