Irányított betegellátás: kukapraxisok

Immár nyílt színen is elhangzott: a túl sokba kerülő betegek némelyikét úgynevezett kukapraxisokba irányították.

Miközben az ibr-t indulásától 2003-ig alig, az elmúlt egy-másfél évben folyamatosan értékelik, elemzik. A rendezvény egyik házigazdája, Kiss József, az OEP főigazgatója számba is vette ezeket, kezdve az egészségbiztosító belső ellenőreinek gyakorlatilag szamizdatban terjesztett anyagától, az Állami Számvevőszék hosszú „vajúdása" nyomán lapunk információja szerint február 3-án nyilvánosságra kerülő jelentésén át, az Egészségügyi Minisztérium idén év elején elkészült értékeléséig.

Az esemény másik házigazdája – egyben a tanácskozás moderátora – Sinkó Eszter szerint a folyamatos bizonytalanság keltés helyett a politikának döntenie kellene: folytatódjék vagy sem az ibr története. A Semmelweis Egyetem Menedzserképző Központjának munkatársa szerint azt semmiképp sem lehet elvitatni az 1999-ben útjára bocsátott – azóta rendszerré izmosodott - modelltől, hogy tükröt tartott a hazai egészségügyi rendszer elé, felmutatva nemcsak annak működési hibáit, hanem a szükséges beavatkozási pontokat is. Ugyanakkor Sinkó elismerte: 2005 elején sem tudunk sokkal többet arról, hogy mi történik az egészségügyben, mint 1999-ben.

Az nem derült ki, hogy az egészségügyi minisztérium saját jószántából hajlandó lett volna-e belenyúlni az ibr-nek nevezett darázsfészekbe, ám végül is az Állami Számvevőszék e témával foglalkozó jelentésének nyersanyaga válasznak álcázott értékelésre ragadtatta. A szaktárca helyettes államtitkára szerint a rendelkezésükre álló néhány hét csupán arra adott alkalmat, hogy hatékonysági, s költség-kontroll szempontjából vizsgálódjanak, s nem tudtak foglalkozni olyan fontos kérdésekkel, mint amilyen a méltányosság, a betegelégedettség vagy éppenséggel az eredményesség. A mélyreható, s teljes körű elemzést azonban Kapócs Gábor szerint – függetlenül a minisztériumi munkától – az is hátráltatja, hogy a modellkísérlet 1999-es indításakor nem írták le pontosan az elérendő célokat. S bár keresték, de végül nem találtak egyetlen olyan átfogó elemzést sem a hazai egészségpolitika csendesnek éppen nem nevezhető 1993-2000 közötti korszakáról, amely viszonyítási pontként szolgálhatna az irányított betegellátási rendszer elemzése során. Már pedig az ibr-t – szögezte le a helyettes államtitkár – nem lehet önmagában értékelni.

A konferencia több száz résztvevője persze elsősorban arra volt kíváncsi, hogy Kapócs milyen „üzenetet" hoz az egészségpolitika jelenlegi irányítóitól az ibr jövőjét illetően. A dodonainál éppen csak egy hajszállal konkrétabb minisztériumi vélemény szerint a rendszer jövőjének eldöntéséhez nem nyújt elégséges muníciót az ibr önmagában történő értékelése. S mivel pro és kontra érvek egyaránt szólnak a rendszer mellett és ellen – csökkent például a kórházi beutalások száma, ám nőttek a gyógyszerkiadások -, ezért egy évig nem bővítenék, bár a jelenlegi résztvevők – szervezők, házi- és szakorvosok – a jövőbeni értékelhetőség érdekében folytatnák eddigi tevékenységüket.

Stabilizálni, egy-két évig monitorozni, majd minőségi szempontok alapján értékelni – állította sorba a tennivalókat Dózsa Csaba, aki szerint az ibr hasznos elemeit – mint például a prevenciós munkában való aktív közreműködést – rá kellene „ereszteni" az egészségügyi ellátórendszer egészére. A sorok közötti felhördülésből viszont úgy tűnt, az egészségbiztosító főigazgató-helyettesének mondata, amelyben az egészségbiztosító valamint a megyei egészségbiztosítási pénztárak (OEP-MEP) alapján történő ellátásszervezésről szólt, jó néhányan az ügy elárulásaként értékelték.

Létszámában nem, a feladatokat tekintve viszont bővítené az irányított betegellátási rendszert Gógl Árpád. A volt egészségügyi miniszter egyébként az Országos Egészségbiztosítási Pénztárra bízná az ibr működtetését, s nem a szervezőktől, hanem az orvos-szakmáktól várja a tisztázott betegutak kimunkálását. Donkáné Verebes Éva viszont határozottan az irányított betegellátási rendszer leállítása mellett tette le a voksát. Az OEP egykori – többek között finanszírozási – főigazgató-helyettese szerint az ibr pénzügyileg nem alkot zárt rendszert, nincs meg az egyéni elszámolás feltétele, s példákkal igazolta, hogy a rendszer tagjai méltánytalanul jutnak nyereséghez többek között a teljesítmény volumen korlát bevezetése nyomán. Az Országgyűlés egészségügyi bizottságának elnöke Schvarcz Tibor szerint többek között adatvédelmi okokból is fontos az ibr jogi „tisztázása".

A rendezett betegutak megteremtése, a szervezett, jobb, költséghatékonyabb ellátás megvalósítása volt 1999-ben az ibr létrejöttét megalapozó egyéni képviselői módosító indítvány célja – állították annak megfogalmazói, Kökény Mihály és Frajna Imre. Az utóbbi szerint emellett az egészségügyi szolgáltatók egymástól való elszigeteltségét kívánták feloldani, ám azt tudták, hogy „ehhez érdekeltségi rendszert kell kapcsolni". Frajna ugyanakkor úgy vélte, elemzés és értékelés nélkül nem lehet az ibr-t „törvényesíteni". Sajátos szempontra hívta fel a figyelmet a menedzserképző munkatársa, Evetovits Tamás. Szerinte az az alapkérdés, hogy ki lássa el az ellátási szintek közötti koordináció feladatát. Ez lehet az OEP, egészségügyi szolgáltatók, bankok és biztosítótársaságok is. A döntés közöttük lényegében nem más, mint döntés arról: a piaci vagy az állami kudarcot választjuk.

Amennyiben a jelölés az OEP-re esik, ezzel a piaci kudarc elkerülése, s az állami korrekció mellett tesszük le a voksunkat. Ha viszont a bankokra és a biztosítótársaságokra bízzuk a feladatot, a helyzet épp fordított. Evetovits szerint a fenti kérdésre számos országban keresik a választ. A menedzserképző munkatársa egyébként úgy vélte, hogy a döntést annak a kezébe kell adni, aki tudja, miként lehet a pénzt jól illetve rosszul elkölteni. S ez nem az OEP, elutasítva a több biztosítós rendszer bevezetésével való ijesztgetést.

Bár Balogh Sándor, az Országos Alapellátási Intézet főigazgatója elismerte: az ibr valamiféle struktúráltságot vitt az önállóan dolgozó háziorvosok körébe, alapvetően a kistérségi – ahol folytathatónak vélte a rendszer működését – illetve regionális megoldás mellett tette le a voksát. Az irányított betegellátási rendszer nem engedi meg a szociális gondok medikalizációját, innen ered nyeresége – állapította meg a kórházszövetséget képviselő Kullmann Lajos, Havas Szófia szerint az ibr nem egyéb, mint a magánbiztosítók megjelenése előtti utolsó lépcsőfok. S feltette a korábban már sokak által megfogalmazott kérdést: vajon miből lesz megtakarítás, ha a rendszer lefedi az egész országot?