Kevés a szűrés, sok a korai halál

Miközben sok nyugati országban javultak a rákhalálozási mutatók, Magyarországon romlott a helyzet – hangzott el egy onkológiai konferencián.

A Telegdy Gyula által idézett adatok szerint 2003-ban 83 ezer daganatos megbetegedésre derült fény. Évtizedekre visszatekintve – a gyomorrákot leszámítva – csaknem minden mutató romlott. A professzor különösen aggasztónak nevezte, hogy azon szájüregi daganatok többszöröződtek meg, amelyek a laikusok számára is könnyen észlelhetők, ráadásul szinte bármely orvossal való találkozás azzal kezdődik, hogy a doktor belenéz a páciense szájába. A legnagyobb kockázatnövelő tényező a dohányzás és az alkoholizmus kombinációja, amihez a szájhigiéné és a betegségek elhanyagolása társul.

Kásler Miklós, az Országos Onkológiai Intézet főigazgató főorvosa értekezését azzal a megállapítással kezdte: a magyar népesség egészségügyi állapota lesújtó. Tartós az egészségromlás, kiemelkedően magas a korai halálozás, a férfiak várható élettartama Európában a legrövidebb, kedvezőtlenek az életkilátások és a teljesítőképesség. A rokkantsági okok között 15 százalékkal a harmadik helyen állnak a daganatos betegségek, s ijesztően dinamikus a növekedés fiatal korban. Kásler Miklós utalt rá, hogy az eltérő módszerek és megközelítési módok miatt nehéz az adatokat nemzetközi összehasonlításban értékelni, ám az ország csaknem minden tekintetben a világranglisták élén szerepel, ami jórészt az utóbbi évtizedek változásainak következménye.

A főigazgató elmondta: a hetvenes évek közepéig a magyar és az európai mortalitás párhuzamosan haladt és abszolút számokban is nagyjából megegyezett egymással. Nyugaton ekkor stagnálni, majd lassan csökkeni kezdett a megbetegedések aránya, mindeközben Magyarországon – pontosan máig sem ismert okok miatt – meredeken emelkedett. A kilencvenes évek elején az emelkedés dinamikája csökkent, majd 1999-től kezdve a mortalitás stagnál, illetve alig kimutatható mértékben, de csökken. Az okok elemzésekor Kásler Miklós első helyre az életmódot helyezte, majd a környezeti tényezőket, a szűrés hiányát, a kései felismerést, az elhanyagolódást, a népesség öregedését, valamint lelki tényezőket is említett.

A népegészségügyi szűrővizsgálatokról szólva Kásler Miklós kiemelte: nem az onkoterápiától, hanem a primer és szekunder prevenció fejlesztésétől várható a döntő változás. A megelőzés legfontosabb és leghatásosabb lépése, hogy ki kell iktatni azokat a tényezőket – például dohányzás –, amelyek nagy szerepet játszanak a kóros folyamatok elindulásában. A szekunder megelőzés legfontosabb része, hogy még tünet és panaszmentes stádiumban kellene diagnózishoz jutni, s elkezdeni a gyógykezelést, mert ekkor még magas – lenne – a gyógyulási arány és jó a kezelhetőség.

A szűrés nem valósítható meg minden esetben és minden betegségtípusnál. A főigazgató hangsúlyozta: azokra a mortalitási listákat vezető betegségekre kell populációs szűrés, ahol megfelelően specifikus és szenzitív módszerek állnak rendelkezésre, a vizsgálat költséghatékonyan elvégezhető és nem kellemetlen vagy fájdalmas a beteg számára. Ha bármelyik tényező nem teljesül, a nagy tömegeket átfogó szűrés nem valósítható meg. Kásler Miklós példaként a tüdőszűrésről szólva úgy fogalmazott: a leghatékonyabb és legbiztosabb ellenőrzést az jelentené, ha a célcsoportot negyedévenként modern képalkotásra képes spirál CT-vel vizsgálnák át. Viszont sehol a világon nincs olyan egészségügyi rendszer, amely ezt képes lenne finanszírozni.

A szájüregi daganatokról szólva Kásler Miklós elmondta: nagyon nehéz elérni azt a népcsoportot, amelynek a tagjai a leginkább veszélyeztetettek. – Sok esetben erős dohányos, krónikus alkoholistákat kellene rávenni a szűrésre, ám jelentős részük még életükben nem járt orvosnál vagy fogorvosnál, így nem várható az, hogy fogékony lesz a prevenciós üzenetekre. A szájüregi tumorok szűrésekor a legszegényebb területekre kellene koncentrálni, ha kimutatható eredményt akarunk elérni – hangzott el. A főigazgató hozzátette: nem elég kiszűrni a betegeket, meg is kell gyógyítani őket. – Évekig hangoztatták azt a téves nézetet, amely szerint az átfogó szűrővizsgálatokon az ellátórendszerbe kerülő emberek tömege olyan hirtelen megterhelést jelentene, hogy nem lehetne őket ellátni megfelelő mértékben. Ez a nézet nem állja meg a helyét. Nem arról van ugyanis szó, mint hirtelen szívleállás esetén: ha akkor nem ér oda idejében a mentőautó, a beteg meghal, s a gyógyszerkassza mentesül a további költségektől. Viszont a daganatos betegeknek utóbb mindegyike kórházba kerül, s minél később történik ez meg, annál hosszadalmasabb, költségesebb és esélytelenebb a terápia – fogalmazott Kásler Miklós.

A népegészségügyi szűrőprogram konkrét céljairól a főigazgató elmondta: a 45-65 éves nők szűrésével 2012-ig 30 százalékkal kellene csökkennie az emlőrák okozta halálozásnak. Csökkenést kellene elérni a méhnyakrák okozta elhalálozásban is. A kór jelenleg évente mintegy hatszáz áldozatot szed a nők között. Szintén célkitűzés, hogy az 50-65 év közötti férfiak körében csökkenjen a vastag- és végbéldaganatok előfordulása.

Jelenleg a felismerés időpontjában az egyébként operálható daganatok jelentős része már operálhatatlan. Emlőszűrésen 2002-ben a behívott nők 43, 2003-ban 41, 2004-ben 35 százaléka jelent meg. A szakembereket is meglepte, hogy az előzetesen várttól eltérően a legnagyobb részvételi arányt Szabolcs-Szatmár-Bereg megye produkálta, amíg a főváros egyes kerületei sereghajtónak számítanak. Kásler Miklós rámutatott: a tapasztalatok azt jelzik, hogy a prevencióban óriási a szerepe a háziorvosok és a helyi polgármesterek meggyőző erejének és szervezőkészségének.

A méhnyakszűrésről a főigazgató azt mondta: az egészségbiztosítónak beküldött jelentések szerint a részvételi arány 3-4 százalékos, ám ez álláspontja szerint torz adat, mivel más jellegű vizsgálatok során szintén elvégezhető a szűrésnek ez a formája. A feltételezések szerint a részvételi arány 30-32 százalékosra tehető, míg az átszűrtség mértékét ennél magasabbnak gondolják – mondta az Országos Onkológiai Intézet vezetője.

Nagy Ferenc, a szegedi I. számú belklinika docense a colorectális rákról szóló előadásában elmondta: a szűrési kritériumokat az Amerikai Egyesült Államokban dolgozták ki, ám Szegeden sem volt előzmények nélküli a kutatás. Amerikai számítások szerint 13 évet veszít el az életéből átlagosan az, aki vastagbéldaganatban betegszik meg. Az alaptézis szerint a szűrés 50 és 65 év között a legindokoltabb, ám egyes irodalmi hivatkozások szerint 80 éves korig is indokolt lehet a szűrés folytatása. A szűrés előnyei között tartják számon, hogy általa csökken a mortalitás és az invazív sebészeti beavatkozások száma. Negatívum ugyanakkor, hogy viszonylag gyakran előfordul, hogy a vértesztből első körben tévesen állítanak fel pozitív diagnózist, így – mint az utólag kiderül – a betegek egy része fölöslegesen vesz rész a kellemetlen colonoscopiás vizsgálatban. Nagy Ferenc ugyanakkor hangsúlyozta: a szűrés eredményei meghaladják a hátrányokat.

A szakember kitért azokra a tényezőkre – például a genetikai hajlam –, amelyek fokozott veszélyt jelentenek, s így fennállásuk esetén az első és másodfokú hozzátartozóknál akár 40 éves kórtól indokolt lehet a rendszeres kontroll. Nagy Ferenc elmondta: hiába bizonyított a szűrés hatékonysága, a nemzetközi tapasztalatok szerint a szűrhető populációnak csak mintegy harmada vett részt a vizsgálatban. Az előadás utáni hozzászólások között elhangzott: az orvosok is tehetnek arról, hogy az emberek félnek az endoszkópos vizsgálatoktól, ezért nagyobb figyelmet kellene szentelni az érzéstelenítésnek.