Kiskapuk nyílnak a szakmákban | Weborvos

A demokratikus úton felállított szakmai kollégiumok ezidáig méltón reprezentálták az orvosi területeket.

- Ha egy kollégium nem működik elég hatékonyan, nem a testület hibája. Tudni kell, hogy ez egy tanácsadó testület, amely bármely bölcs tanácsot is ad, azt az egészségpolitikai vezetés vagy megfogadja, vagy nem – hangsúlyozza a főtitkár. - És ezt persze sokszor saját szája íze szerint teszi. Évek óta tart a kötélhúzás, hogy a kollégiumok a minisztériumhoz vagy a kamarához tartozzanak. Most éppen újra a minisztérium irányít. De alapvetően nem az a fontos, hogy hová tartozik egy ilyen testület, hanem az, hogy mennyire fogadják el az általa hozott döntéseket, és hogy ne lehessen kiskapukon át kikerülni ezt a grémiumot. Mert jelenleg, ha egy apparátusnak – legyen az egy kórház vezetése, az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) vagy akár a minisztérium – nem tetszik a kollégium véleménye, akkor keres egy olyan megoldást, amivel kikerüli, vagy negligálja a szakma véleményét. Ha pedig nincs ilyen kiskapu, hát csinál egyet… Ez rendkívül veszélyes tendencia.

- Milyennek látja a sebész szakma jelenét és jövőjét, különös tekintettel az utánpótlásra és az Európai Uniós csatlakozásra?

- A sebész szakma jelene – akárcsak a többi szakterületé – sötét. Az alagút sokkal hosszabbnak bizonyult, mint azt tíz éve gondoltuk. Ebben a hosszú várakozásban már nagyon sokaknak elfogyott a reménye, és definitív módon pesszimistává váltak. Eközben az orvosi pálya értéke hihetetlen mértékben devalválódott. A tavaly érettségizettek továbbtanulási rangsorában már a 13. helyen áll az orvosi egyetem, olyan területek iránt is nagyobb érdeklődés, mint például a művelődésszervezés. Nagyon nagy baj van a magyar egészségügyben, ezt ma már mindenki látja, de a valódi reformokat még senki nem tudta kikényszeríteni. Sajnos – ne legyenek illúzióink – erre az EU-csatlakozás sem lesz alkalmas. A reformok végrehajtásában, megvalósításában óriási szerep hárulna a rendszerváltás után végzett fiatal generációra, de kérdés, hogy lesz-e egyáltalán egy ilyen erős generáció? Jelen pillanatban minden ez ellen hat. Dezillúzionált, számszerűen is egyre fogyatkozó fiatal sebészek várnak valami változásra, és tartok tőle, hogy egy részük majd az EU-ban próbálja megtalálni szerencséjét. Tömeges elvándorlásra ugyan nem kell számítani, de a hazai létszám már egy 10-15 százalékos fogyást sem lesz képes kiheverni. A baj nem most jelentkezik, hanem 6-8 év múlva. Egyes sebészeti osztályok átlagéletkora ijesztően magas, nyugdíjas kollégák látnak el ügyeletet, miközben egész Dunántúlon mindössze 60 fiatal fog szakvizsgázni az elkövetkező 5 évben. Ebből még néhányan lemorzsolódnak, pályát módosítanak, PhD programba kapcsolódnak, külföldre távoznak… Tessék számolni, hol van az utánpótlás? Ha másért nem, már ezért be kell zárjon néhány sebészeti osztály. Vagy megnyitjuk a keleti határokat, és a magyar egészségügyet ukrán, üzbég vagy iráni orvosok fogják – a tőlük elvárható színvonalon – ellátni.

- Hogyan segíthetik a szakma neves képviselői a fiatal sebészeket?

- A mai fiatalok sok szempontból óriási előnnyel rendelkeznek. Nyelvtudással bírnak, szabadon utazhatnak, egy hónap múlva az eddiginél szabadabban vállalhatnak munkát nyugaton. Eleve sokkal nyitottabbak, a tudományos életben naprakész információkkal rendelkeznek, szóval bizonyos értelemben ők egy nagyon szerencsés generáció. A kérdés az, hogy mi, jelenleg vezető pozícióban lévő szakemberek, tudjuk-e olyan helyzetbe hozni őket, hogy élhessenek ezekkel a lehetőségekkel. Mert a legtehetségesebb fiatalt is rövid úton tönkre lehet tenni, de legalábbis el lehet venni minden kedvét a szakmától. A magyar egészségügy jelen állapota tökéletesen alkalmas arra, hogy a legrosszabb értelemben vett fél-feudális viszonyokat konzerválja. Amit előszeretettel fogunk a poroszos iskola, a német befolyás hatására. De aki járt Németországban, az tudja, hogy ott már régen átléptek ezen a szemléleten, és ott ma már sokkal demokratikusabb, átláthatóbb, tisztább viszonyok uralkodnak. Hosszú időre elveszíthetjük a változás esélyét, ha a mai fiatalok vezető pozícióba kerülve nem tudnak változtatni ezen a mentalitáson, és bennük tovább hagyományozódik ez az átkos örökség. Azt hiszem a mi egyik legfontosabb feladatunk, hogy erre figyelmeztessük őket…