Küzdelem a sokarcú Chlamydiával

Több gyulladásos folyamat, köztük akár az asztma hátterében is rejtőzködhet Chlamydia-fertőzés.

Egy mindennapos fertőzés, a Chlamydia és az asztma szoros kapcsolatáról, a betegség keletkezésének okairól szolgált bizonyítékokkal dr. Nagy Adrienn, a Budai Területi Gyermekkórház főorvosa, aki nemrégiben e témából védte meg PhD kandidátusi értekezését. Bár a probléma ilyetén összefüggése immár 10 éve foglalkoztatja a szakembereket és ennek kapcsán több, mint 2000 publikáció is napvilágot látott, a téma napjainkban ismét fénykorát éli. Oka pedig az a felismerés, hogy az erek gyulladásos folyamatáért felelős Chlamydiát a coronária infarktus, a reumás és izületi gyulladás mellett számos egyéb fertőzéssel is összefüggésbe hozzák.

- Elhúzódó nátha, három hétnél tovább fennálló enyhe, asztma-szerű, hurutos köhögés esetén jó, ha a háziorvos gondol a Chlamydia -fertőzés lehetőségére és a gyermeket mielőbb pulmonológus szakorvoshoz küldi – mondta dr. Gyurkovits Kálmán. A fertőzést az ÁNTSZ illetve az OKI laboratóriumában végzett szerológiai vizsgálattal igazolhatják. Amennyiben beigazolódik, hogy az asztma mögött Chlamydia-fertőzés húzódik, akkor kezelésében a makrolid antibiotikumok bizonyulnak hatékonynak. Ismét előtérbe kerültek tehát az oly sok vitát kiváltó, pazarlóan alkalmazott antibiotikumok…
- Az sem lehet véletlen, hogy éppen az e témával kapcsolatos ellentmondásokra hívta fel a figyelmet az a nemzetközi orvosi szaklap is, melynek címoldalán Antibiotikummal az asztma ellen?! szalagcím jelent meg.

Gyurkovits profeszor azt vallja: igazolt fertőzés esetén szükség van az antibiotikus terápiára, de a szokásosnál ritkábban, célzottan és csak a megfelelő módon. A túlzott antibiotikum-fogyasztás ugyanis még ma is gondot jelent. Ezért le kell szűkíteni az indikációt és csak akkor adják, ha valóban szükség van rá. A fent említett esetben azonban még az asztma kialakulását is meg lehet vele előzni. Az ilyen, fertőzéses okozta asztma fennállásakor viszont nem ajánlott az egyébként nagyon hatékony szteroid adása - hangsúlyozta a professzor.

Múlté a szapora csecsemőhalál
Somogy hosszú évekig élen járt a perinatális és csecsemőhalálozás tekintetében, ami elsősorban a területi nehézségekkel –a sok apró településsel, s az ezzel összefüggésbe hozható egészségügyi és szociális problémákkal – magyarázható. Napjainkra – nem kis részben a megyei szakfőorvosi és háziorvosi munka eredményeként - e téren jelentős javulás tapasztalható. A perinatális halálozás például tíz év alatt a felére, mintegy 8 ezrelékre, míg a csecsemőhalálozás a 3 éves átlagot tekintve 10 ezrelék alá csökkent. Erről dr. Koncz Gábor, az ÁNTSZ Somogy Megyei Intézetének tiszti főorvosa tájékoztatta a résztevőket.
Évről-évre javul a koraszülöttek halálozási aránya a pécsi perinatális intenzív centrumban is - állította dr. Adamovich Károly professzor, a központ vezetője. A jó eredmény többek között annak a jelentős és korszerű eszközparknak köszönhető, melynek segítségével egyre alacsonyabb korra tehető a túlélés; ma már a 400-500 grammos koraszülötteket is meg tudnak menteni.

A gyermekgyógyászat regionális, országos és nemzetközi eredményeit emelte ki dr. Soltész Gyula, a pécsi gyermekklinika tanszékvezető professzora, aki arról az örvendetes tényről is beszámolt, hogy ismét több fiatal orvostanhallgató választja szakterületéül a gyermekgyógyászatot. Ez, a pécsi klinikán már a napi gyakorlatban is tetten érhető, Somogyban azonban a nagyatádi, a marcali és a mosdósi kórházban is szükség lenne gyermekgyógyászra. Mosdóson a szűkös bérkeret gátolja az újabb szakember felvételét.

Soltész professzor azt hangsúlyozta: a csökkenő gyermeklétszám nem indokolhatja, hogy további pénzt vonjanak el a területtől, hiszen a felépülőkre még nagyobb gondot kell fordítani. A pécsi gyermekklinikán rögzített számos statisztikai adat is azt igazolja: a súlyos esetek ápolása és későbbi gondozása még több forrást igényel.

Korai felismerés, sikeres terápia
Referátumában a növekedésben elmaradt gyermekek korai diagnosztizálásának szükségességéről és kezeléséről szólt, hangsúlyozva: nem szabad belenyugodni a helyzetükbe, hanem valamennyi, az átlag alatti, elmaradt növekedésű gyermeket mielőbb szakorvosi kontroll alá kell vetni. Az időben felismert eseteken – melyek lehetnek öröklött adottságokon nyugvók, de lehetnek kórosak is – tudnak segíteni. Mit több: a méhen belüli fejlődésben visszamaradottak számára is van már megoldás. A születést követően visszamaradott fejlődést tapasztalva már 2-3 éves korban megkezdhető a növekedési hormonkezelés, melynek eredményeként a gyermek növekedése utoléri a korabeliekét. A növekedés ütemének lelassulására elsősorban a védőnőknek kell felfigyelni.

- Az enuresis (nappali és éjszakai bevizelés) okának és patomechanizmusának tisztázása jelentős előrelépést jelenthet a betegség kezelésében, gyógyításában – hangsúlyozta dr. Szabó László, a Magyar Gyermekgyógyász Társaság főtitkára. A bevizelés ugyanis csak egyetlen jele annak a nagyon heterogén kórképnek, mely lehet tartós és szerzett, hormonális és nem hormonális eredetű. Terápiájában is ennek megfelelően sebészi, hormonális, valamint pszichés kezelés egyaránt szóba jöhet.  Az enuresis ötéves kor alatt megközelítően 20, 5 és 10 éves kor között pedig mintegy 10 százalékban fordul elő. Amelyik gyermek még iskolás korban is bevizel, azt feltétlenül ki kell vizsgálni; mindenek előtt gyermekgyógyászhoz, majd a megfelelő szakintézetbe kell irányítani.