Magyarországon először: a pitvarfibrillációs ritmuszavar új kezelési módja | Weborvos

Fontos előrelépés történt a ritmuszavarok kezelése területén hazánkban.

Közép-Kelet Európában elsőként a „Gottsegen György" Országos Kardiológiai Intézetben a héten megtörtént három, paroxysmalis pitvarfibrillációban szenvedő beteg cryoballonos (körkörös fagyasztásos) ablációs kezelése. Még a világban sem gyakori eljárás legfőbb előnye, hogy e technika az eddigi eljárásokhoz képest relatíve egyszerűbb és jóval biztonságosabb, azonos sikerarány mellett. Ez a ritmuszavar a lakosság körében a leggyakoribb aritmia és komoly népegészségügyi problémát jelent. Az új technika jó eséllyel végleges megoldást nyújthat és lehetővé teheti a gyógyszeres kezelés jövőbeni elhagyását. Minderről Földesi Csaba osztályvezető főorvos beszélt a Weborvosnak.

A pitvarfibrilláció legfőbb jellemzője a pitvarok rendkívül gyors, szabálytalan elektromos tevékenysége. Rendezett elektromos aktivitás hiányában a pitvarok mechanikus, kontraktilis működése megszűnik, majd haemodinamikai, patofiziológiai változások sorozata indul be. Ha a pitvarfibrilláció külső beavatkozástól függetlenül, spontán megszűnik, paroxysmalis pitvarfibrillációról beszélünk. A paroxysmalis pitvarfibrilláció önmagában „krónikus" betegségnek tekinthető, mivel az önmaguktól megszűnő rohamok a betegek 90%-ban újra és újra megjelennek, azonban itt a legnagyobb esélye a betegség progresszió-jának megállítására, elkerülvén a pitvarfibrilláció krónikussá válását – mondta az osztályvezető főorvos.

Az antiarrhytmiás gyógyszerválaszték bővülése ellenére a pivarfibrilláció farmakoterápiájának továbbra is jelentős korlátai vannak: nem kielégítő hatékonyság, a tartós gyógyszerszedés mellékhatásai stb. Mindezek miatt egyre nagyobb hangsúlyt kaptak a nem gyógyszeres megszüntetést és ritmusmegőrzést célzó technikai fejlesztések. Ezek közé tartoznak a pitvari cardioverzióra alkalmas implantálható eszközök, az AV csomó ablációt követő pacemaker terápia, a sebészeti beavatkozások valamint kétségtelenül legnagyobb fejlődést és perspektívát mutató transzkatéteres ablációs technikák.

A katéter ablációs technika elméleti hátterében a ritmuszavar elektroanatómiai szubsztrátumának roncsolása vagy triggerének eliminációja áll, megakadályozva annak fellépését – folytatta Földesi Csaba főorvos. A kezdeti kutatások alapján igazolódott, hogy a bal pitvar izomzata gyakran betüremkedik a pulmonalis vénákba és ezekben a myocardium nyúlványokban gyors, spontán kisülésre képes szívizomsejtek vannak, amelyek extrasystolét indukálva a pitvarfibrilláció triggerei és/vagy fenntartói lehetnek.

Ezen elméleti alapon vált (a komplex technikai és az operatőr oldaláról szükséges jelentős elektrofiziológai gyakorlat ellenére) viszonylag gyorsan klinikai rutinná a pitvarfibrilláció transkatéteres abláció-ja, melyhez energiaforrásként jellemzően radiofrekvenciás (RF) energiát használtak. Az ablációs technikától és a nem elhanyagolható interperszonális (mind a betegek, mind az operatőrök oldaláról) különbségektől függően a radiofrekvenciás ablációk szövődményrátája 0.6-2% közé tehető. A radiofrekvenciás abláció koncepciójából fakadóan két rettegett és potenciális életveszélyes szövődménytől kell tartani, melyek a tüdővénák (PV-k) stenosisa illetve atrio-oesophagealis fistula kialakulása. Ezen felül az RF abláció-t alkalmazva, éppen a RF energia arrhytmogen hatása miatt, az ablációt követően 6-30%-ban lépnek fel másodlagos bal pitvari arrhytmiák, melyek átmenetileg a betegek szubjektív tüneteit ronthatják. RF energiát használva nem szabad megfeledkeznünk a beavatkozás közben fájdalomról sem, mely miatt gyakran mély analgéziát kell a procedúra során alkalmazni.

A cryoabláció a transzkatéteres abláció egy olyan speciális formája, ami nem égetéssel, hanem fagyasztással eliminálja az aritmia szubsztrátot. Ez bizonyos esetekben nemcsak előnyös mind a vizsgálatot végző orvos, mind pedig a beteg számára, hanem olyan gyógyító jellegű beavatkozásokat is lehetővé tesz, amelyek korábban nem voltak elérhetőek. A számtalan előny közül a biztonságosságot tartjuk a legfontosabbnak. A nemzetközi publikációk és során cryoenergiát használva nem fordult elő PV stenosis, nem lépett fel atrio-oesophagealis fistula illetve nem számoltak be számottevő bal pitvari másodlagos arrhytmia fellépéséről sem. Ezen felül a cryoabláció nem jár fájdalommal, így a beteget számára is sokkal jobban tolerálható, mint a radiofrekvenciás abláció.

A cryoballonos abláció során a tüdővénák ballonnal történő átmeneti occlusio-ja és a véna szájadék körkörös fagyasztásos ablációja által érhető el a tüdővéna komplett izolációja, mely a paroxysmalis pitvarfibrilláció ablációs kezelésének a sarokköve. A nemzetközi adatok alapján a paroxysmalis pitvafibrilláció cryoballonos ablációval az RF ablációval megegyező tartós arrhytmia mentesség érhető el (71-78%) megnövekedett biztonságosság mellett.

A pitvarfibrálláció defintív kezelésének közeljövőben várható növekvő igénye és a cryoballonos abláció viszonylagos egyszerűsége lehetővé teheti, hogy a jövőben ezen beavatkozás gyorsan és széles körben elterjedjen.

Nagyban

Nagyban