Mellrák a tejcsatornákból | Weborvos

A tejcsatornákból kiinduló rákos burjánzás először a környező szövetekbe tör, később a test távolabbi területeire is szóródik.

Ez a terjedési folyamat a legújabb kutatások szerint többnyire nem a tumorsejteknek köszönhető, hanem sokkal inkább az abnormális funkciót mutató környező sejtektől függ, így a fal úgy megrongálódhat, mint egy kopott, rozsdás cső.

A Dana-Farber Rákkutató Intézet munkatársai által végzett tanulmány olyan későbbi vizsgálati tesztet vetít elő, melynek során megállapítható lesz, ha a mellrák – in situ duktális karcinóma (DCIS) – már a tejcsatornák falán túl terjedt. A kutatások szerint ez főként a falat alkotó sejtek genetikai abnormalitásának köszönhető, ennek helyreállításával, és a fal megerősítésével benntarthatók lesznek a rákos sejtek.

„ Azoknál a nőknél, ahol az in situ duktális karcinóma a tejcsatornákon áttört, sokkal nagyobb esély van az áttétképződésre. Jelenleg nem tisztázott, hogy mitől lesz egy lokális folyamatból invazív betegség."- nyilatkozta Dr. Polyak Kornelia, a Dana-Farber Rákkutató Intézet munkatársa, a Harvard Egyetem docense. „A tanulmány szerint nemcsak a mellrák (DCIS), hanem más, egyéb csatornahálózatból eredő rákok esetében is a környező sejtekben- szövetekben, azaz a tumor mikrokörnyezetében keresendő a válasz." A duktális in situ karcinómát közel 53 000 nőben fogják diagnosztizálni ebben az évben az Egyesült Államokban. Amennyiben sebészileg azelőtt eltávolítják, hogy szóródhatna, szinte minden esetben gyógyítható a betegség. Azt nem lehet megjósolni, hogy kezelés nélkül mennyi esély van az áttétképződésre, de korábbi tanulmányok szerint igen nagy.

A kutatók korábban azt gondolták, hogy az áttétképző hajlam a (DCIS) ráksejtekben végbemenő genetikai változásoknak köszönhető. Nem találtak viszont génaktivitásbeli különbséget a lokálisan kialakult, és a már szóródott ráksejteknél, ezért tanulmányozták a sejt mikrokörnyezetét. Polyak és kollégái vizsgálták a myoepithelsejtek szerepét, melyek egyrészt a tejcsatorna falát alkotják, részt vesznek a mell fejlődésében, valamint gátolják egyes ráksejtek növekedését és szóródását. A myoepithelsejtek szerepének tanulmányozásához egy speciális rákos sejtvonalat, a MCFDCIS-t használták a kísérletekhez. A laboratóriumi állatokba injektált MCFDCIS ráksejtek a duktális in situ karcinómához hasonló alakzatot vesznek fel, később a környező szövetekbe törnek, kitűnő modellt szolgáltatva a humán betegség megfigyelésére. Amennyiben a kutatók a rákos sejtvonal mellett myoepithelsejteket is injektáltak, bár kialakult a DCIS tumor, az mindössze a csatornára korlátozódott. Ha a MCFDCIS sejtek mellé fibroblasztokat (tejcsatornában és egyéb kötőszövetben található sejtek) injektáltak, a kialakult tumor áttörte a csatornák falát. „Ezek az eredmények nyilvánvalóvá tették, hogy a fibroblasztok elősegítik a tumornövekedést és az áttétképzést, míg a myoepithelsejtek gátolják azt." – mondja Polyak.

Bizonyos gének alul- vagy túlműködésével a myoepithelréteg felszakadozik és eltűnik, lehetővé téve a tumorsejtek számára a szóródást. A génaktivitás változásának vizsgálatához Polyak munkatársaival egy fejlett, SAGE (serial analysis of gene expression) génexpressziós technikát használt. Miközben a DCIS tumorsejtek megsértik a csatornahálózat falát, számos myoepithelsejt-gén működése abnormalitást mutat – különösen a TGF béta, Hedgehog, p63 gén, és egyéb gének, melyek a myoepithelsejtek tapadását segítik a bazálmembránhoz, a csatorna külső felszínén. A rendezetlen, és szeszélyesen kiszámíthatatlan jelátviteli utak megakadályozzák a szabályos myoepithelsejt érést és, ezáltal a hatékony DCIS barriert. „Ezeknek a géneknek egy állandó, komplex kölcsönhatását figyeltük meg a myoepithelsejteken belül, és a környező szövetekkel." – meséli Polyak. „A DCIS tumor jelenléte erőteljesen befolyásolja a szignálutak folyamatát, meghiúsítva ezzel a szabályos myoepithelsejt érést. Mivel nem teljes a myoepithelsejt differenciáció – ami az igazi ’fenntartó kapu’ a duktális karcinómában – fokozatosan eltűnik a myoepithelsejt réteg, és megkezdődik a tumorinvázió."

A tanulmány szerint a myoepithelsejtek génabnormalitásainak vizsgálatával kimutatható lenne, hogy mely nőkben magasabb a DCIS tumor szóródásának valószínűsége. Mindemellett a kísérlet számos farmakológiai célpontot határoz meg az esetleges gyógyszeres kezelésekhez, melyek a génaktivitások és jelátviteli utak kibillent egyensúlyát állítanák helyre.„Ezek az eredmények kiemelik a mikrokörnyezet fontosságát a tumorprogresszióban" – hangsúlyozza Polyak. „ Azok a terápiás eljárások, melyek a tumorsejtek és környezetük interakcióját célozzák meg, sikeresebben gátolhatják a tumor terjedését, mintha csak a ráksejtekre fókuszálnának."