Napirenden a generikumok

Ellentmondások feszülnek - a szakma véleménye szerint - a hazai gyógyszerpiac egyik aktuális kérdése, a generikus program körül.

A generikus, azaz a másolt molekulájú készítmények előtérbe kerülése - olcsóságuk folytán - elsősorban a gyógyszerkiadások csökkenését célozza. A gyógyszerfogyasztás öt év alatt mintegy másfélszeresére növekedett a világ fejlettebb régióiban, aminek jelentős financiális vonzata van. Ennek egyik kompenzációs lehetősége a generikus program kialakítása; ez a program
leginkább az USA-ban indult el. Nem egységesek azonban a létrejött struktúrák az egyes országokat tekintve.

Nagy-Britanniában és Németországban a generikumok részaránya csaknem 50 százalék, máshol - így nálunk is - jóval kisebb. Mindamellett, hogy a kiadások megfékezése vagy ésszerű keretek között tartása egyértelműen fontos feladat, nem szabad szem elől téveszteni bizonyos kérdéseket, amelyek kapcsán bizonytalanság uralkodik, ami országonként eltérő megoldásokat szül. Így az originális készítményeket létrehozó innovatív gyógyszergyártók érthető módon a befektetett tőke megtérülését és profitját
célozzák. Ennek egyik kompenzációs lehetősége lehetne, ha a generikus program megtakarításaiból valamilyen arányban ők is részesednének. Alapvető közös érdek, hogy az innováció ne veszítsen lendületéből. Ennek egyik, már a gyakorlatba átültetett megoldása, hogy maga az innovatív cég is foglalkozik generikumok gyártásával. Nemrégen a Novartis vásárolt fel generikumokat gyártó cégeket ezzel a céllal. Hazai vonatkozású hír, hogy
a Sanofi-Aventis Winthrop márkanév alatt kezdett el generikumokat gyártani többek között az új veresegyházi egységében. Különösképpen hasznos, hogy itt a hazai vezető kórképek - szív-ér rendszeri megbetegedések - gyógyítását célzó szereket gyártanak.

Felvethető, hogy az ilyen cégeknél gyártott generikumok minősége eleve biztosított. A portfóliófúzió azonban nem mindenki számára tűnik hasznosnak, több cég is vonakodik megtenni, tehát a szabályozás igénye elkerülhetetlennek látszik.
Az előbbi egyensúlykeresés mellett a másolatok minősége szerepel még központi problémaként. Adott molekula esetében számos generikum létezik eltérő technológiai háttérrel. A szakma részéről fontos kívánalom, hogy ezeket a minőségi különbségeket nevesíteni kellene. Természetesen ez is további munkát rejt magában, miután a bio-egyenértéskűség mellett a
minőség-egyenértékűség kiterjedtebb vizsgálatát is jelentené, de
átláthatóbbá tenné a helyzetet. Erre van példa, hiszen az USA-ban
létezik olyan lista (Orange Book), amely szétválasztja a generikumokat. Pedig ez nagy segítséget nyújtana az egyenértékűség és a helyettesíthetőség megítélése szempontjából is.

Hazai sajátosság, hogy az eredeti és a másolt termékek közötti árrés nem túl nagy, mindössze 30 százalék körüli, holott más országokban eléri akár a 80 százalékot is. Vitatott a mindkét formára vonatkozó fix, azonos árkiegészítést biztosító támogatási rendszer hasznossága is. Külön fejezetet kell szentelni majd a már kidolgozott, új rendszer "munkába állításának", hiszen a felíró vagy gyógyszert kiadó résztvevők mozgásterét is szabályozni kell. Ennek egyik módszertani lehetősége ugyancsak az érdekeltség kialakítása. Nem szabad figyelmen kívül hagyni a tervezésben a
lebonyolítás technikai megoldását, azaz az elektronikus formát, amely a választási lehetőségeket és a kontroll kivitelezését is jelentheti (e-recept).

Hangsúlyosan befejezésként, de korántsem utolsósorban a betegek számára történő megfelelő információ kidolgozása is rendkívül fontos, ugyanakkor számunkra, gyakorló orvosok számára az új rendszer bevezetésének elősegítésén túlmenően a megfelelő szakmai útmutatók megismerése
(például a készítmények egyenértékűsége) és alkalmazása jelent feladatot.