Ne kapj infarktust - főleg ne hétvégén!

Az amerikai terápiás irányelvek szerint ST-elevációval járó heveny szívinfarktusban a kórházba érkezéstől számítva a thrombolysis 30 percen belül, a percutan coronaria intervenciót (PCI) pedig 90 perc letelte előtt kell elkezdeni.

A kutatók azt vizsgálták, hogy milyen hosszú idő telt el a kezelés megkezdéséig attól függően, hogy a páciens hétköznap, a hivatalos munkaidőben (reggel 7 és délután 5 óra között), vagy munkaidőn kívül (délután 5 és reggel 7 óra között, illetve a hétvégén) érkezett. A heveny infarktusos betegeknek kétharmada éjszaka vagy a hét végén került kórházba.

A fibrinolysis eseteknek 45 százalékánál kezdődött el a kezelés fél órán belül, ha munkaidőben értek a kórházba és csak 40 százaléknál akkor, ha éjszaka vagy a week-end időszakában kerültek a gyógyintézetbe.Az ajtó-tű időtartam viszont alig különbözött: munkaidőben 33.2 perc, azon kívül 34.3 perc volt. Lényegesen nagyobb volt a különbség PCI esetén: munkaidőben a beavatkozás átlag 94.8 percen belül elkezdődött, éjszaka vagy hétvégén ez az időtartam 116.1 percre nyúlt meg (p<0.001).

A terápiás irányelvek szerinti időhatárokat munkaidőben a PCI esetek 47 százalékában, munkaidőn kívül 25.7 százalékában sikerült betartani (p<0.001). Két óránál hosszabb időt a PCI elkezdésére az infarktusos betegek 41.5 százaléka várt munkaidőn kívül. A munkanapokon, munkaidőben ez 27.7 százalék volt. A PCI során a hosszabb várakozási idő főleg az EKG késedelmes elkészítéséből, valamint abból eredt, hogy tovább tartott, amig a beteget beszállították a katéteres laboratóriumba (munkaidőben 49.1 perc, munkaidőn kívül 69.8 perc, p<0.001). A munkaidő alatti és az éjszakai-hétvégi ellátás közötti különbség hasonló módon érvényesült az Egyesült Államok egész területén, a kórház jellegétől függetlenül.

Az amerikai média igen élénken reagált a hírre. Megrökönyödéssel vették tudomásul, hogy azok az amerikai állampolgárok, akik a kórházak munkaidején kívül éjszaka vagy a hét végén - kapnak heveny szívinfarktust – és ilyen az esetek kétharmada -, szinte csak véletlenszerűen és késve kapják meg a jelenlegi leghatásosabb kezelést, az azonnali PCI-t és öt infarktusosból csak egy bízhat abban, hogy olyan intézetbe viszik, ahol bármikor elvégezhetik a legkorszerűbb beavatkozást.

Számos szakértőt megszólaltattak a cikk megjelenése utáni napokban. Christopher White (Ochsner Clinic, New Orleans) azt mondta, hogy a 90 perces időhatárt igen nehéz tartani, de így is csak átlag 92-93 perc alatt sikerült a PCI elindítása. „A katéteres labor nem várhatja, hogy a betegek mikor kapnak infarktust. A legtöbb kórház nem engedheti meg magának azt a költségtöbbletet, amibe a katéteres laboratórium állandó készenlétben tartása kerül. Jó példa erre New Orleans. Nekünk 11 kórházunk van. Ha valamennyi infarktusos betegek egyik intézet látná el, állandóan volna mit tennie. Mi azonban talán öt infarktusos beteget kapunk hetente. Öt betegért nem állhat a katéteres labor teljes személyzete készenlétben".

A dolgozat adataiból eredő számítások szerint a terápia késői elkezdése azoknak az infarktusos betegeknek, akiknél a szívizomelhalás nem a kórházak munkaidején belül kezdődik, a mortalitás kockázatát hét százalékkal növeli.

JAMA 2005, 294:803-812, illetve Associated Press, Aug. 16, USA TODAY Aug. 18.