Nem öl az antidepresszáns!

Norvég tanulmány szerint a paroxetine fokozza az öngyilkossági hajlamot.

A GSK vitatja a tanulmány megállapításait, ezek ugyanis a negyven vizsgálat közül, amelyek alapján engedélyezték a paroxetine-t, mint felnőttkori depresszió elleni szert, mindössze tizenhat adatait veszi tekintetbe. „Ez a részelemzés nem vesz tudomást a meglévő össz-adatmennyiségről sem, amely jelentősen nagyobb, s amelyet nemrégiben az EU-hatóságok is felülvizsgáltak" – állapítja meg a gyártó. Tény, úgymond, hogy a depresszióban valószínűbb az öngyilkos gondolatok felbukkanása, és általános klinikai tapasztalat, hogy ez a terápia kezdeti szakaszaiban még erősödhet is. Orvosoknak, betegeknek egyaránt oda kell figyelniük erre.

A paroxetine-t, csakúgy mint más SSRI-antidepresszánst, már korábban összekapcsolták gyerekek és serdülők fokozott szuicid viselkedésével, és e populációval kapcsolatban az EU-ban és az USA-ban életbe is léptettek korlátozásokat (illetve: figyelmeztették/figyelmeztetik az érintetteket). Felnőtteket illetően azonban mindeddig nem tártak fel hasonló összefüggést.

A norvég Dr. Ivar Aursnes és munkatársai azzal magyarázzák ezt, hogy az SSRI-ik újabb meta-analízisei során nem számoltak bizonyos paroxetine-vizsgálatok publikálatlan adataival. Az oslói egyetem Aursnes vezette munkacsoportja tizenhat – a gyógyszerfelügyeleti hatóságoknak eredetileg 1989-ben benyújtott – vizsgálat publikálatlan adataihoz jutott hozzá: mindegyikben a paroxetine placebóhoz viszonyított hatását vizsgálták. (Az Egyesült Királyságban az adatok februári British Medical Journal-ban jelentek meg, nem tartalmazta viszont őket Gyógyszer és Gyógyászatitermék-regulációs Ügynökség (MHRA) két decemberben publikált meta-analízise, melyek értelmében a felnőtt-terápiában alkalmazott SSRI-k kockázat/előny mérlege pozitív.)

A norvég team nyomatékosítja, hogy az új adatok felhasználása bizonyos antidepresszánsok esetében kedvezőtlen kockázat/előny egyenleget eredményezett, és javasolja, hogy a paroxetinnek a gyerekek és serdülők kezelésében érvényesített korlátozását a felnőtt terápiára is ki kell terjeszteni. (Közleményük a BMC Medicine honlapján jelent meg. A tizenhat, általában hat hetes vizsgálat résztvevői közül 916-an paroxetine-t, 550-en pedig placebót kaptak. (Az egyik teszt tizenhét hétig tartott). Aursnes és kollégái regisztrálták az öngyilkosságok, öngyilkossági kísérletek és szuicid képzelgések számát, majd a kapott értékeket korrigálták a vizsgálati időszakok hosszával és a placebo-kísérletek eredményeivel. Befejezett öngyilkosságokra ténylegesen nem került sor, a csoportok tagjai közül azonban heten is megkísérelték; ezt a placebo-t kapottak közül csak egy beteg tette meg. A norvég kutató szerint az eredmények „határozottan arra mutatnak, hogy van összefüggés az SSRI-antidepresszánsok alkalmazása, és az öngyilkossági kísérletek számának minden évben tapasztalható növekedése közt". Hozzáteszi: ez, és az MHRA meta-analízisei együttesen arra mutatnak, hogy az antidepresszánst szedő felnőtt betegek körében, rövid távon legalábbis, megnő az öngyilkossági kísérletek kockázata.