Nyerő lapban bízik az orvosi kamara

Eldől, hogy a honi egészségügyben dolgozók szabad és nyitott munkavállalóként, vagy szolgaként mennek az unióba.

A Tüdő-és Szívkórházban tartott eszmecserén, - országos körútjuk egyik állomásán - dr. Éger István, a MOK elnöke és dr. Gyenes Géza főtitkár tette közzé elképzeléseit az orvostársadalom, a magyar egészségügy jövőjéről.

A felvázolt kép meglehetősen kuszának, hézagosnak és befejezetlennek tűnt, hiszen az itt felmerülő kérdések zöme - az egészségügyi rendszer átalakítása, a méltányos bérezés, a túlmunka végzés és díjazásának törvényi szabályozása, valamint az orvosok jogállásának törvényi rendezése - majd másfél évtizedes késedelmet szenvedett. A késedelmet pedig nem csak a kamara önmeghatározásának és ütőképességének hiánya okozta, hanem az a politikai váltógazdaság is, amely nem a lakosságot messzemenően szolgáló egészségügy reformját tekintette elsődleges céljának. A végeredmény elkeserítő: agyon hajszolt, részben meghasonlott, erejüket vesztett, korosodó és korán haló, utánpótlás nélküli orvostársadalom próbálja visszanyerni önbecsülését, megbecsültségét. Aki pedig mindezek ellenére az egészségügyben dolgozik tovább, annak - a MOK elnöke szerint - számolnia kell azzal, hogy nem nézik el neki a rendszer hiányosságaiból fakadó vétségeket.

A megosztottság azonban - mint annyiszor - most is gátja lehet a közös érdekérvényesítésnek. Ezért is hangsúlyozta Éger István a közös szempontok szerinti érdekérvényesítés fontosságát, melynek alapja nem a politikai hovatartozás, hanem az egységes szakmapolitikai célkitűzések eléréséért folytatott küzdelem. Ehhez szükséges a szakmán belüli, az érdekképviseletekkel, a tudós társaságokkal, a betegszervezetekkel és a társadalom valamennyi rétegével folytatott, a korábbinál intenzívebb párbeszéd, a közös nyelv meglelése. Valamennyi hivatásrendi kamarát egyesítő kamrai fórum életre hívása. Szükséges továbbá, a parlamenti pártok egységes kiállása az egészségügy helyzetének javítása érdekében.

Dr. Gyenes Géza főtitkár nem rejtette véka alá MOK érdekérvényesítésének gyönge láncszemeit sem, melyek között figyelemre méltó a tagsági tájékozatlansága a jogállásról szóló törvény kamarai megfogalmazásával kapcsolatban. Ezt az orvosoknak mindössze az egyötöde ismeri. Taktikusan kell megválasztani ugyanakkor a MOK céljainak eléréséhez és a jogszabály-módosításokhoz felhasznált eszközöket is. Mint mondta: az nyer, aki nagyobbat tud blöffölni, vagy akinek nagyobb nyerő lap van a kezében. A nyerő lapot pedig az egészségügyiek minél szélesebb körű összefogása jelentené.

A MOK nem enged a huszonegyből: az augusztus 16-i küldöttközgyűlésükön megfogalmazott határozataik megvalósítására tesznek kísérletet ma is, amikor a sztrájkjoggal is felruházott EDDSZ-szel újabb tárgyaláson vesznek részt a minisztériumban. Szeretnék elérni, hogy a nyitott költségvetésből ismert nulla növekmény és a GDP egészségügyre fordított arányának 4,4 százalékra való csökkenését a törvényben követelteknek megfelelően módosítsák, s egy olyan speciális, szektorsemleges törvény megalkotását várják, melyben a jogviszonytól függően a szakmai teljesítmények alapján díjazzák a munkájukat. Reményeik szerint a törvényi garanciák arra is lehetőséget adnak, hogy díjazásuk 2007-ig, fokozatosan elérheti az uniós orvosi keresetek ötven százalékát.

Az EDDSZ-szel kötött megállapodás alapján a kormánnyal is tárgyalási pozícióba kerülő sztrájkelőkészítő bizottságokat már a munkahelyi szintig megalakították, a további lépéseket a mostani alku eredményeitől teszik függővé.

 
A fórumon résztvevő orvosok a kamara elnökségének legitimitását firtatták, s kételyüket fejezték ki a tárgyalások eredményességét illetően is. Úgy érzik, a politika szembe akarja fordítani őket a lakossággal, ami egy intenzívebb tájékoztatással elkerülhető lenne. Ezt azonban - szerintük - az országos tiszti főorvosnak az intézményekhez továbbított, a kamarai tájékoztató anyagok tiltásáról szóló körlevele is gátolja.