Őssejtek infarktusban | Weborvos

Őssejtek infarktusban: eltúlzott remények ?

Az American Heart Association (AHA) idei tudományos ülésén, Dallasban két előadás is foglalkozott a heveny infarktusban alkalmazott őssejt-terápiával. Az egyik tanulmány, a REPAIR-AMI Európa 17 országában, kettős-vak elrendezéssel, 204 infarktusos betegen folytatott vizsgálatot elemezte. A betegek a csípőcsontból kivett sejteket kaptak intracoronarias infusio formájában.

A beadott dózis átlag 236 millió mononuclearis sejt volt, amit három-öt nappal korábban vettek le. Kettős-vak terv szerint a csoport másik fele placebo infusiot kapott. A bal kamra teljesítményének változását négy hónappal később ventriculographia útján mért ejectios fractioval (LVEF) jellemezték.

A bal kamrai ejectios fractio ugyan a két kezelés után értékelhetően nem különbözött – 48 százalék a sejt-infusioval kezelteknél és 47 százalék a placebo csoportban – de az elsődleges végpontként választott paraméter, az ejectios fractio globális javulása csaknem kétszeres volt a csípőcsontból kivett sejtek alkalmazása után a placebohoz képest.

Az LVEF a sejt-infusio után 5.5 százalékkal, a placebo után 3 százalékkal javult (p=0.014) és a kedvező irányú változás különösen azoknál volt kifejezett, akiknek ejectios fractioja 49 százalék alatt volt kezelés előtt. Ezeknek LVEF értéke 7.5 százalékkal lett jobb, szemben a placebo után észlelt 2.5 százalékkal (p=0.002).

A másik tanulmányban, az ASTAMI vizsgálatban 101 anterior infarktusos beteg kapott vagy saját csontvelő-sejteket, vagy szokásos klinikai ellátást. A sejt-infusio négy-nyolc nappal az infarktust követően történt és az eredményt fél év múlva értékelték.

Az ASTAMI-ban igen korszerű vizsgáló módszereket alkalmaztak. A szív bal kamrájának teljesítményét echocardiographiával, SPECT és mágneses rezonancia (MRI) használatával mérték. A REPAIR-AMI eredményeivel szemben az ASTAMI semmiféle érdemleges javulást nem igazolt a sejt-infusioval kezelt csoportban a kontrollhoz képest. Ha egyáltalán, statisztikailag nem szignifikánsan mértékben, de az MRI szerint a kontroll csoport ejectios fractioja kissé jobb volt.

A vitában több szakértő csalódását fejezte ki az ASTAMI eredményei alapján és többen elmondták, hogy eddig kilenc, korábbi tanulmány javulást mutatott a csontvelő sejtekkel kezelt csoportban, bár ezek közül csak kettőben volt kontroll csoport. Hangsúlyozták, hogy a REPAIR-AMI-ba minden infarktusos beteget besoroltak, ezzel szemben az ASTAMI tanulmány csak első fali infarktusos eseteken történt és a vizsgáló módszerek is érzékenyebbek voltak. Az állatkisérletek igen izgalmas, jó eredményeket adtak, de egyelőre ezeknek a reményeknek a klinikai megerősítése embereken várat magára.

(Forrás: ACC Heart Health News, 2005, november 28)