Politika nélkül

A szakmai hatásvizsgálat még várat magára a kormány egészségügyet érintő lépéseiről - írja cikkében a szakértő.

Donkáné Verebes Éva

Általánosságban azonban egészen biztos, hogy a 21 lépés egy része szakmailag csak akkor tűnhet hitelesnek és végrehajtásra várónak, amennyiben a terv utalna
- a beruházás célú lépések pénzügyi fedezetére és
- tartalmazná az arra való utalásokat, hogy milyen intézkedések adják a hátterét a partnerek (pl. orvosok ) megnyerésének annak érdekében, hogy program megvalósulásának legyenek szövetségesei .

E két dolog nélkül nem lehet a tervezett csomagra  úgy tekinteni, mint a hazai nagyon zavaros egészségügy megváltoztatásának lehetséges útjára. Arra bízni a mentés tárgyi eszközei beszerzésének lehetőségét, hogy legalább 10 év óta el nem adott ingatlanok értéke nyújt fedezetet a program megvalósulásához, az bizony sovány ígéret. Nem lenne jobb persze az sem, ha az E-Alap jelenleg ki nem osztott 2005. évi tartalékai lennének a kiszemelve forrásul, mert az meg azt jelentené, hogy más szolgáltatások alulfinanszírozottsága fokozódna és sodorna csőd helyzetbe jó néhány intézetet.

Azt is tudni kell, hogy az orvostársadalom megnyerése, problémáinak megértése nélkül minden próbálkozás kudarcra van ítélve és kevés lesz a jogszabályi háttér rendezgetése.

Az egészségügy problémáinak rendezéséhez következetesség és a raconalitás felismerése szükséges.

A 21 lépés közül az első három a következő fő címet tartalmazza: „ Biztosítjuk, hogy az orvosi segítség mindenhol 15 percen belül megérkezzen"

1. Fővárosi és vidéki lakosság egyaránt érzékeli, hogy a jelenlegi hazai infrastrukturális és koordinálatlan egészségügyi ellátási keretek között kevés a felsorolt három lépés. Megyeközpontok soha nem fogják tudni a határszélekről érkező beteget 15 percen belül ellátni, annak egy lépcsőfoka, amely a centrumokba való érkezésig ellátja a beteget majdnem mindenhol hiányzik.

2. Helikopterek beszerzése a mentés végzéshez akkor jöhet szóba, ha kiépített a le- és felszálló pálya infrastruktúra. Tulajdonképpen ez határozhatná meg a légi mentés nagyságrendjét és lehetőségét. Több év egy ilyen stratégiai elképzelés megvalósítása és ahhoz, hogy az igen költséges légimentés hatékonysága emberéletben mérhető legyen komoly földi, logisztikai követelmények megfogalmazására is szükség lenne. Pl. minimumfeltétel és/vagy akkreditációs előírások.

3. A roham és mentőkocsik ( az eddigi kommunikáció szerint 80, majd több száz) beszerzése nem biztos, hogy ellátási színvonal javulást is eredményez, hiszen nagyjából ekkora beruházásnak tekinthető az avultságból eredő kormányzati kötelezettség. Azt is érdemes megemlíteni, hogy a kormánylépésben megjelölt településeken kívül hány hasonló település van még mentőállomás nélkül és pl. miért nem kap a nagy idegenforgalmat is élvező Esztergom mentőállomást?

A második három lépés azt a célkitűzést fogalmazta meg, hogy 15 százalékkal csökken a daganatos betegek száma. Helyesen a célkitűzés úgy szólhatna, hogy megkíséreljük 15 százalékkal csökkenteni a rosszindulatú daganatos megbetegedés következtében elhalálozók számát. A Nemzeti Rákellenes Program ugyanis azt fogalmazza meg, hogy a szűréstől az onkológiai rehabilitációig olyan szakmai protokollok érvényre juttatásával kívánja az ellátást a továbbiakban biztosítani, amelyek nemzetközi viszonylatban már bizonyították az ellátás sorozat hatékonyságát. Ide tartozik a nemzetközi akkreditációs követelményeknek megfelelő szakmai és tárgyi felkészültség megteremtése, az ellátás optimalizálása. Pl. a szűrés lakosság közelbe vitele; a gyógyítás , a szakmailag jól felkészült centrumok feladata.

A következő két lépés értelmében a kormányzat a háziorvosi és a járóbeteg szakellátás korszerűsítését célozta meg.

1. Sajnos meggyőződésem, hogy csak a finanszírozási rend megváltoztatása nem elégséges feltétele az ellátás színvonala javításának. Felelősséggel csak akkor tehető meg ilyen lépés, ha a járóbeteg szakellátás szakmai feltételrendszere az ország teljes területét lefedően adott. Ellenkező esetben a tervezett finanszírozás módosítás eredményeképpen a betegellátás színvonala csak sérülhet még a jelenlegihez viszonyítva is. A járó és a fekvőbeteg ellátás kasszájának összenyitása nem történhet meg kizárólag a jelenleg meghirdetett árak egyenértékűsítésével, hanem tényleges költségalapokon kell meghatározni a finanszírozási normatívákat.

2. A háziorvosi praxisközösségek tervezett létrehozása 1999. óta lehetőség az egészségügyi ellátó rendszerben. Ez azt jelenti, hogy olyan közösségek jönnek létre, amelyek az orvoslástól a finanszírozásig közösséget élveznek. A praxisközösségek létrehozásának a legfőbb akadálya az volt, hogy a háziorvosok nem szeretik, ha másik háziorvos kollega belelát az ő „orvoslási gyakorlatába „. E tény gyakorlatilag blokkolta még azt az ötletet is, hogy a fejkvóta finanszírozáson kívül a háziorvos kapja meg a szakvizsgájának megfelelő járóbeteg szakellátás arányos részét is.

A gyógyszerfogyasztásra vonatkozós három lépés koncepciótlan.

1-2. Ma már senki nem hiszi el, hogy a promóciós összegekkel a társadalombiztosítás kasszája fel tudná venni a versenyt. Elképzelhető, viszont tervezett lépésekben felsoroltak értelmében, hogy mindkét ösztönző érvényre jut. Egy ilyen típusú elszámolás feltételei sem adottak még, hiszen nincsenek kidolgozva a társadalombiztosítás keretei közötti egyéni elszámolási szabályok.

3. A közgyógyellátási kiadások legnagyobb problémája, hogy a gyógyszertámogatási rendszerben szociális ellátási támogatások is szerepelnek. E támogatási formának el kellene válnia a gyógyszer stratégiai támogatási rendszerétől. Ez viszony azt jelentené, hogy míg az E-Alap abszolút jogosan mentesül egy tehertől, addig az a költségvetésnek okozna újabb kiadást.

„Csökkentjük az egészségügyi ellátásban és a hozzáférésben meglévő hatalmas különbségeket".

Az idevonatkozó két lépés csupán hosszútávú koncepció lehet mert:

1. Szabványok, protokollok kidolgozása és elfogadtatása kizárólag evidance base alapon történhet meg. Ma még nincsenek meg az ilyen szabályok kidolgozásának a társadalmilag szükséges feltételei. Ilyenek pl : a rendelőintézetek technikai fejlettsége, az ellátott társadalmi körülményei, mert ugyanarra a betegségre vonatkozó ellátást van aki csak fekvőbetegként, kontrolláltan , míg mások házi ellátásban is hatékonyan kaphatják meg. Sajnos a világon sehol nincsenek kötelező érvényű szabványok, protokollok. Amíg az OEP „legjobb ellátást nyújtó szolgáltatóval köt szerződést „ megvalósulhat, sok víz folyik még le a Dunán. Miért? Mert nincs megfelelő szolgáltatási szakmai akkreditáció, mert nincs meg az e szerinti működést folyamatosan ellenőrző szakmai apparátus.

2. A tervezett beutalási rendet az egészségbiztosítási tv. ma is rögzíti, de nagyon kell vigyázni arra, hogy a szabad orvosválasztás joga ne sérüljön. Az orvos-beteg, az bizalmi viszony és nem egy esetben a gyógyulás záloga. A lakosság nagyobbik fele, sőt döntő többsége nincs abban az anyagi helyzetben, hogy a választott orvoshoz csak költségtérítés ellenében jusson. Fennáll a veszélye egy ilyen finanszírozási ötlet esetén a társadalmi leszakadásnak, miszerint hatékony, jó ellátásban a magasabb jövedelműek részesülhetnek, a szegényebb beteg pedig csupán a minimumot kapja meg. Ez a szolidaritás elvű társadalombiztosítás alapjainak el nem fogadását, mi több megingatását jelenti.

„Rendbe tesszük a járulékfizetés rendszerét"

Mind az öt pontja – a keresztfinanszírozástól a kifehérítésig - helyeslendő, és régóta tervezett ötletek. Azonban tudni kell, hogy mindig a pénzügy kormányzat az, aki vétózta ezen transzparenciát, mert rengeteg pénz szükséges a megvalósításhoz. Sokkal inkább vállalni lehet azt egy pénzügyminiszternek, hogy minden egészségügyi ellátási és annak finanszírozási dolgaiba beleszól, hogy megpróbálja az egészségügyi ellátás kereteit minimalizálni, mint azt, hogy az egészségügyet megillető járulékbevételeket előteremti és azzal abszolút korrekt módon elszámol.

Az utolsóként felsorolt három lépés okozhatja a legtöbb meglepetést. A parlamentben közreadott 21 lépés megfogalmazás tulajdonképpen nem fedi fel az igazi szándékot. Abszolút zavaros az első két pont – mi jár alanyi, és mi biztosított jogon - közötti határvonal megfogalmazása. Egy dolog viszont biztos. A szolidaritás elvű társadalombiztosítás sérül, ha e két jogon megkülönböztetett ellátási rendszer lép életbe.

A szolidaritás két síkon kell, hogy érvényesüljön: a fizetés és az igénybevétel. A mai magyar egészségügy a biztonság érdekében sem nélkülözheti e fenti elvek érvényre jutását, mert:
- az életszínvonal jelenlegi differenciáltsága nem ad lehetőséget az öngondoskodási alapú egészségbiztosításra,
- az igénybevétel pedig betegség függő.

A társadalombiztosítási forma természetesen a kormánynak ad olyan feladatokat amelyek nehezítik a felelősségteljes kormányzati munkát. Ezek :
- a járulékbeszedés transzparenciája
- az ellátás esélyegyenlőségnek és a szükségszerű ellátási programoknak a megteremtése,
- kapacitás lekötések struktúra megtartása melletti kötelező érvényű szolgáltatási szerződéssel való megtöltése.