Étkezési zavar: kritériumok és tünetek

17 éves gimnazista lányt a háziorvos küld pszichológiai rendelésre, mivel véleménye szerint a páciens jelenlegi állapota anorexia nervosának /AN/ felel meg, és saját kompetenciáját elégtelennek érzi a kezeléshez.

A tüneti kép több alternatív diagnózist is lehetővé tesz, az étkezési zavarokra jellemző, hogy csak alapos exploráció után állítható fel biztonsággal a diagnózis, és tervezhető meg a terápia.

Az anorexia nervosa /AN/ kritériumai:
• Szándékos fogyás, ami a normál testsúly min. l5%-os elveszítését eredményezi. A testi fejlődés időszaka alatt min.l5%-al elmarad az elvárt súlygyarapodás.
• Állandó félelem a súlygyarapodástól, elhízástól még intenzív súlyvesztés esetén is.
•  Testséma zavar. A saját testméretek torz észlelése. A saját testtel való elégedetlenség, amely negatívan befolyásolja az önértékelést.
• Olyan nőknél, akiknél ez elvárható lenne, legalább három egymást követő alkalommal elmarad a menzesz, vagy csak hormon adása után jelentkezik.
• Ha a táplálkozási zavar a pubertás előtt indul, a nemi érés késleltetett, vagy elmarad.
• A beteg tiltakozik a súlynövekedés ellen.
• A súlyvesztést nem testi betegség okozza.

A különböző elméletek, és terápiás elgondolások a fenti kritériumok rangsorolásában eltérhetnek, de három lényeges szempontban megegyeznek:
1. Állandó aggódás a testsúllyal, és a küllemmel kapcsolatban
2. Fogyasztó módszerek alkalmazása
3. Szomatikus következmények

Az AN tünetei:
Testi tünetek
:
Alacsony testsúly, esetleg cachexia, alacsony testhőmérséklet, bradypnoe, bradycardia, alacsony vérnyomás, bőrszárazság, hajhullás. Az általános vitális gyengeség ellenére a betegek hyperaktívak, sportolnak.
Viselkedési jellemzők:
A testsúly szándékos csökkentésének módozatai durván két típusra osztja a betegeket: l. restriktív típus: koplalás, túlzott testgyakorlás, 2.: purgáló típus: önhánytatás, hashajtó, vízhajtó használata, beöntés alkalmazása.
Mindkét típus alapvető jellemzője, hogy gondolataik szinte állandóan az evés, étel körül forognak. A mostanában divatos testsúly kontrollálási attitüd az AN betegnél szélsőséges formát ölt. Állandó kalória számlálás, a magasabb kalóriaértékű ételek negálása, az ételek szortírozása, étellel való manipuláció jellemzi. Családban igyekszik elkerülni a közös étkezést, ennek érdekében hazudnak, manipulálnak. Különleges ételeket talál ki, és főz meg másoknak, de ő maga nem eszik belőle.
Étkezéskor különféle szertartásokkal hátráltatja a táplálékbevitelt: apró darabokra vágja az ételt, alkalmatlan evőeszközt használ, különleges sorrendiséget tart, különös ételkombinációkat eszel ki, nagyon lassan rág, és hasonlók. Mindez azt a célt szolgálja, hogy ő sokkal kevesebb ételt juttasson a szervezetébe, mint az asztalnál ülő többiek. Ez a viselkedés családi veszekedések forrása, ezért is, valamint hogy eltitkolja problémáját, az AN beteg igyekszik távol maradni az asztaltól, és titokban, pl. éjszak eszik.
Hyperaktivitás.
Bár a beteg látványosan lesoványodik, és a vitális funkciók lelassulnak, nem erőtlenedik el, éppen ellenkezőleg, minden lehetőséget megragad a testedzésre. Az állandó mozgáskésztetés hátterében az a vágy áll, hogy minél több kalóriát égessen el, illetve hogy megdolgozzon az ételért. Kitartóan edz, de mindig magányos sportot választ, mint amilyen a futás, aerobik, torna, úszás. A hyperaktivitás másik formája, amikor értelmetlen mozgásokra fordítja energiáját, pl. emeleteket mászik meg órákig, vagy a szobában járkál, sámliról lépeget le-fel hosszú ideig. Különösen étkezés után tör rá kényszerszerűen a mozgásigény abban a reményben, hogy a kalóriáktól minél hamarabb megszabaduljon. Ha erre nincs lehetősége, nyugtalan feszültség lesz úrrá rajta.
Általában is nyugtalanság jellemzi, alvászavar, érzelmi labilitás, esetenként agresszív kirohanások, dührohamok. Az AN beteg körül vibrál a levegő.
Purgáló viselkedés
A betegek egy része igen leleményes és kíméletlen önmagával szemben, ha súlycsökkentésről van szó. Megtanulják az önhánytatást, hashajtót, vízhajtót használnak. Sokáig képesek elrejteni környezetük elől tevékenységüket, illetve különféle divatos magyarázatokkal állnak elő, mint böjtnap, lékúra, méregtelenítés, de valójában fogyni akarnak. Ez a forma mind pszichésen, mind szomatikusan veszélyesebb, mint a restriktív viselkedés, és több társuló problémával jár.
A testkép zavara
Az AN beteg még kórosan sovány állapotában is attól retteg, hogy elhízik. Bár mások testi megjelenését hibátlanul meg tudja állapítani, önmagán nem látja az önéheztetés következményeit, ronda kövérnek érzi magát. Öltözködésével igyekszik elfedni, vagy korrigálni vélt kövérségét: sovány testét bő ruhákkal fedi, nagy pulóverrel, vagy inggel, amely szerencsésen elrejti nemi hovatartozását is. Igyekszik a túlméretezett ruhadarabokban eltüntetni szégyellnivaló testét.
Előfordul az ellenkezője is, amikor testhez feszülő ruhadaraboktól várja a beteg kövérsége vizuális korrekcióját. A lesoványodott testre a melleket eltüntető szoros trikó, feszes nadrág kerül, ami néha egészen ijesztő módon kihangsúlyozza a test vonalait.
A kórelőzményben jellegzetes mozzanatok utalnak a testélmény zavarára. Kiderülhet, hogy a beteg pl. nem jár strandra, sokat sportol, de mindig magányosan, nem szeret társaságban lenni, arcát napszemüveg mögé rejti, vagy erős sminkkel takarja. Külsejét visszataszítónak érzi, ezért kerüli az embereket, ha mégis közösségbe kerül, akkor peremhelyzetbe szorul.
A testtel kapcsolatos öngyűlölet érzése egyike a legkínzóbbaknak, ami számtalan pszichés torzulás kiindulópontja. Nem könnyű explorálni, gyakran a vegetatív tünetek jelentkezésének körülményeiből következtetünk rá. Számos pszichológiai módszer létezik a testképzavar vizsgálatára.
A nemiséggel kapcsolatos tünetek
Az AN-ról köztudott, hogy a fiatal lányok betegsége, kezdete a pubertás időszakára tehető, bár a szakirodalom beszámol 7 éves betegről is. Számos elmélet született a betegség kialakulásának kóroktanára, de abban minden kutató egyetért, hogy a pubertással járó testi-lelki változásoknak döntő a szerepük.
A pszichodinamikus elmélet szerint az evészavar tünetei a szexualitással kapcsolatos érzések, gondolatok elhárításának eszközei.
Az AN beteg késlelteti a testi érést, „eltünteti" a melleit, „visszacsinálja" a menzeszt, késlelteti az endokrin aktivitást, tüneteivel a gyermeki testet konzerválja. A pubertás átrendezi a családi szerepeket, a felnőtté válás, elszakadás, leválás mind a szülő, mind a gyermek számára szorongást jelenthet. Ebben az időszakban gyakran fellángol az elfojtott ödipális érzés. Ha az apa féltékenységgel reagál lánya serdülésére, a gyerek bűntudatot fog érezni, és az önéheztetéssel bünteti magát, amivel meg is akadályozza a nővé válást.
Az anorexiás lányok, bár egyfolytában a testükkel foglakoznak, erősen foglalkoztatja őket a megjelenésük, hosszú időt töltenek a tükör előtt, részletesen megtervezik megjelenésüket, ezt nem a hódítás érdekében teszik. Nem keresik a fiúk társaságát, és minden közeledési kísérletet visszautasítanak. Szinte egyáltalán nem éreznek szexuális vágyat, és nem masturbálnak.
Interperszonális jellemzők
Gyakori a preamorbid személyiség szociabilitási deficitje. A későbbi AN beteg kortárskapcsolataiban egészen korán nehézségekkel küzd, már óvodás korában magányos, inkább a felnőttek társaságát keresi, később is szívesen van gyerekszerepben. Infantilizmusa és egocentrizmusa megakadályozza a kölcsönösségen alapuló kortárs kapcsolatok kiépítésében, közösségben elfoglalt helye marginális. Társas helyzetben rosszul tájékozódik, empátiára, decentrálásra alig képes. Alapélménye a világ kiismerhetetlensége, a kaotikus fenyegetettség és frusztráltág. A táplálék szabályozásával kontrollhoz jut, és ez csökkenti feszültségét. Negatív indulatait, mint düh és irigység csak oly módon képes kontrollálni, hogy önmaga ellen fordítja. Ez az oka, hogy az AN beteg a szomatikus eseményeken túl is állandóan szuicid veszélyben van. A bulimia nervosa és
Az anorexia és bulimia elkülönítése