12. Megoldás | Weborvos

12. Megoldás

DIAGNÓZIS:

Polyarticularis osteoarthrosis a kézen

A kézen megjelenő polyarticularis osteoarthrosisban a distalis interphalangealis izületi /úgynevezett Heberden „arthritis"/ és a proximalis interphalangealis izületi /úgynevezett Bouchard „arthritis"/ érintettség észlelhető. A metacarpophalangealis izületi megjelenés kevésbé jellemző. Gyakori viszont a hüvelykujj carpometacarpalis izületének érintettsége, ilyen esetben a „rhizarthrosis" kifejezést alkalmazzuk az állapotra. Ahol az izület luxatiója vagy subluxatiója előfordul, a metacarpus csont bázisa kiugrik, az abductor és az extensorok többé nem képesek a hüvelykujj abdukciójára, ehelyett azt hossztengelye mentén proximalis irányba huzzák. Az adduktorok atrophizálódnak, következményes addukciós kontraktura jön létre. Ennek jól felismerhető radiológiai képe az, hogy a hüvelykujj metacarpusa és a mutatóujj metacarpusa párhuzamos állásuvá válik. A metacarpus csont abdukciójának hiányát kompenzálandó, a hüvelykujj gyakran meglepő hyperextenziós képességet mutat a metacarpophalangealis izületben. A differenciál diagnózis szempontjából a leggyakoribb tévedési lehetőség a köszvénybetegség lehet, amit feltételezhetően nem mint metabolicus eredetü betegséget értelmeznek, hanem a laikusok helytelen névhasználata miatt, az ujj izületek extensor felszínén megjelenő nodularis laesiókra alkalmazzák. A köszvényes tophusok a könyökizület feszitő felszínén, a fülporc helixében és szintén gyakran az ujjizületek felett is megfigyelhetőek. Amikor hasonló ok miatt téves diagnózis születik, a kezelő orvos gyakran allopurinol terápiát indít – mint jelen esetünkben is – anélkül, hogy a hugysav szintet ellenőrizte volna.

Páciensünknél mind a léziók típusa, mind a laboratóriumi eredmények elvetik a psoriasishoz társuló vagy a reumatoid arthritis lehetőségét.

Vissza a Reumatológiai esetekhez.