Ki nyer ma? - a klinikai gyógyszervizsgálatokról | Weborvos

Az utóbbi évtized során megsokszorozódott azok száma akik részt vettek, vagy akiknek felajánlották a részvételt klinikai gyógyszervizsgálatban közkeletű, ugyanakkor helytelen néven "gyógyszerkipróbálás"-ban.

A jelenségnek több oka van. Első helyen a gyógyszerkutatás minden korábbinál dinamikusabb fejlődése áll. Ugyanilyen fontos az új gyógyszerek piacra kerülésének szigorítása, a hatás és mellékhatások minden szempontból történő, könyörtelen kritériumrendszer szerinti elemzése, mely kizárólag jól tervezett és jól szervezett, tudományosan felépített vizsgálattal valósulhat meg. Végül arról sem szabad megfeledkezni, hogy Magyarország ezen a területen sokat lépett előre és azoknak a normáknak maradéktalan eleget tesz, mely feltétele annak, hogy nagy cégek nálunk (is) végezzenek vizsgálatokat. Ez azért is fontos, mert a klinikai vizsgálatok egyik vezető szempontja, hogy a világ legkülönbözőbb helyszínein egy időben nagy beteganyagon, esetenként sok ezer beteg ember bevonásával végezzék azokat. Így következtetéseket vonhatnak le, hogy egy adott szer hatása mennyiben függ az életkörülményektől, a bőrszíntől és más tényezőktől. Ezt hívják a klinikai vizsgálatok multicentrikus tulajdonságának. Persze amíg egy adott kémiai anyag (ekkor még nem gyógyszer) eljut addig, hogy a világ számos pontján sok ezer emberen analizálják a hatását, addig hosszú évek (általában 8-10 év) telnek el. Az elemzések és értékelések során általában már a kutatás elején a legtöbb molekula elvérzik és kb. csak minden tízezredik anyag jut el a klinikai vizsgálatokig és ennek sikeressége esetén lesz belőle gyógyszer. Mindez úgy, hogy a versenyfutásban résztvevő anyagok kémiai felépítését, térbeli elhelyezkedését is hosszas számítógépes tervezés előzi meg az óhajtott hatás figyelembevételével. Ha egy anyag a szükséges elemzéseken átmegy, úgy állatkísérleteken, majd kis létszámú egészséges önkénteseken, majd az eredmények figyelembevételével szintén kis létszámú beteg emberen vizsgálják elsősorban a napi dózis beállítása és a mellékhatások szempontjából. Hogy ezek az értékelések mennyire szigorúak arra példa, hogy a közelmúltban azért állítottak le egy gyógyszer fejlesztést, mert az embernek szánt napi adag több ezerszeresét alkalmazva újszülött egerekben azok elenyésző hányadánál csont mellékhatásokat észleltek. Jó példa ez arra, hogy a 30 évvel ezelőtti Contergan botrány emlékét szem előtt tartva a gyógyszerkutatás milyen túlbiztosítással dolgozik. Talán ennek, talán a nagy versenynek, talán a mind drágább molekulatervezésnek és növekvő egyéb költségeknek köszönhető, hogy a gyógyszerkutatás nem olcsó mulatság. Ezért a cégek arra törekednek, hogy az új szer jobb (kifejezettebb hatás, kevesebb mellékhatás) így jobban eladható legyen , mint a régi, azaz hozza be nemcsak a maga fejlesztési árát, de a többi menetközben elhullott 9999 molekula költségét is, sőt hasznot is termeljen. Ez csak úgy lehetséges, ha a vizsgáló kezdettől fogva teljesen objektív képet kap a hatrásról és a mellékhatásokról. Az objektivitás azért fontos, mert egy idejében leállított fejlesztés még mindig sokkal de sokkal olcsóbb, mint egy végigvitt, de valamilyen okból nem népszerű gyógyszer. Emellett az objektivitás természetesen a gyógyszertörzskönyvező hivatal elvárása, egyben követelménye is. Ennek a hivatalnak a szava rendkívül fontos, mert a vizsgálatok végeztével csak az ő pecsétével kerülhet az új gyógyszer a patikákba. Mik is ezek a különleges feltételek melyek az objektivitást – részrehajlás, csalás kizárását – szolgálják? A korábban már említett nagy beteganyagon lefolytatott ún. Fázis III vizsgálatokat – Magyarországon általában ehhez kérik a betegek együttműködését - úgynevezett kettős vak módszerrel végzik. Mit is jelent ez a különös kifejezés? A " kettős vak" jelző azt fedi, hogy az új szert egy – már a piacon lévő - ismert hatású elfogadott gyógyszerrel (egyre ritkábban hatóanyag nélküli un. placebo készítménnyel) vetik össze, úgy , hogy a betegek egyik fele az egyik, a másik fele a másik készítményt kapja. Azt , hogy a betegek melyik fele melyik szert kapja sem az orvos, sem a beteg nem tudhatja, ami a vizsgálat " kettős vak" jellegét adja. Ennek techinakai feltétele, hogy mindkét szert tartalmazó tabletta a megtévesztésig hasonlít egymásra. Az orvos részére – a biztonság kedvéért – egy lezárt borítékban van az alkalmazott tabletta hatóanyagára vonatkozó információ, melyet azonban csak valamilyen különleges esemény, pl. gyógyszerallergia esetén törhet fel. Ha erre sor kerül az egyben a betegnek a vizsgálatból történő kizárását vonja maga után, hiszen ezután nem garantálható tovább a tanulmány kettős vak jellege. A vizsgálatban azok a betegek vehetnek részt, szakszóval azok kerülhetnek beválasztásra akik az illető játékszabályokat elfogadják - erről írásbeli beleegyező nyilatkozatot tesznek- , továbbá akiket az orvosok szakmailag és etikailag a vizsgálatba beválaszthatónak tekintenek. A beválasztottakat a kezelés időtartama alatt (ez lehet néhány hónaptól kezdve akár 3 év hosszú is) a vizsgáló orvos időről időre (az első időszakban általában havonta később ritkábban) ellenőrzi. Vérvételeket végez, az állapotukra vonatkozó kérdőíves vizsgálatokat, valamint teszteket készít, melyek az összehasonlítás alatt álló két szer közötti finom különbségek kimutatására szolgálnak. Ilyenkor az orvos ha valamit nem talál rendben sürgősen jelenti a megbízónak, mivel minden – esetleg jelentéktelennek tűnő apróság - információ fontos lehet a végkövetkeztetések szempontjából.
Az eddigiek ismeretében felvetődik, hogy e minden részletében szabályozott (ami egyszerre a gyógyszergyártót, de a betegeket is védi) hatástanulmány elvégzése kinek is lehet hasznos? Közvetve mindannyiunk közös érdeke a tudományosan felépített klinikai vizsgálat, hiszen ma már csak ennek segítségével lehet egy kémiai anyagból gyógyszer és szolgálhatja az embert. Hasznos persze a gyógyszergyárnak, mert a nagy beteganyagon végzett vizsgálat megerősítheti hitét a szerben, illetve a pozitív visszajelzések alapján szép reményeket fűzhet a gyógyszer piacra kerüléséhez. A betegek sem járnak rosszul, hiszen hosszú távon valóban ingyenes, nagyon szoros és magas szintű orvosi ellenőrzésben, megkülönböztetett figyelemben részesülnek. A betegségük aktivitására vonatkozó mindenre kiterjedő vérvizsgálatokkal a legrövidebb időn belül értesülnek állapotváltozásukról, ami az esetek döntő részében javulást jelent. Nem szabad elfeledkezni arról sem, hogy a vizsgálatba bevont betegek azon része akik az új készítményt kapják a jövő gyógyszerét szedhetik évekkel korábban, mint az " átlagember", míg azok, akik viszont a kontrollcsoport részét képezik a jelenleg elérhető legjobb, vagy egyik legjobb szert kapják – teljesen ingyen. A vizsgálatokból persze profitál a hatástanulmányoknak otthont adó kórház is. Nagyon gyakran ugyanis ezekből a pénzekből futja a bent fekvő betegek kényelmét szolgáló eszközök (TV, hűtőszekrény) beszerzésére, vagy a kórtermek komfortfokozatának emelésére.
A gyógyszerfejlesztés tehát lassú, drága és elég kockázatos tevékenység, hiszen sokszor 8- 10 év is beletelik, míg sokszor 500 millió- 1 milliárd dolláros (150-300 milliárd Ft) áron egy kémiai molekulából gyógyszer lesz. A kutatásba fektetett összeg nagysága talán túlzónak tűnik, de nem az. A kutatás – a molekulák drága tervezése – hosszadalmas és kitartó, ugyanakkor a klinikai vizsgálatok rendkívül nagy apparátust mozgató, összehangolt, országokat összekapcsoló munkája ennyibe kerül, ami egyben válasz az új (un. innovatív ) gyógyszerek magas árára is. Végső soron a gyógyszervizsgálat szükséges, de drága tevékenyég mely megkerülésével egyetlen egy szer sem kerülhet a patikákba. A megfelelő körülmények között, megfelelő etikai normák figyelembe vételével végzett gyógyszerhatás tanulmány a betegek túlnyomó többsége részére előnyös folyamat. Gyakran azok, akik kezdetben bizalmatlanok és valamiféle kísérletnek tartják a vizsgálatokat, a megfigyelési periódus végén azt sajnálják, hogy az alatt az átmeneti időszak alatt, mely a kérdéses szer patikába kerüléséig még hátravan hogyan tudja majd nélkülözni az időközben bevált és megszokott készítményt.



Dr. Szombati István
ORFI