Transzplantációs hírek

A Magyar Transzplantációs Társaság november 27-29. Között tartotta V. Kongresszusát Visegrádon.

A hazai előadók számos, a transzplantációval kapcsolatos problémakört érintették.

A szívtranszplantáció helyzete nem megnyugtató, annak ellenére, hogy úgy tűnik, hogy a coronaria- és billenytü-sebészet eredményességét felülmúlja (Bodor, SE Ér- és Szívsebészeti Klinika, Budapest), és az utógondozás a nehézségek ellenére megoldható, bár sokkal nagyobb anyagi ráfordítást igényel (Karlóczai, Országos Korányi Tbc és Pulmonológiai Intézet, Budapest).

A hasnyálmirigy szigetsejt átültetés új távlatait és a hazai lehetőségeket ismertette egy előadás (Máthé, SE Transzplantációs és Sebészeti Klinika)

Méltó megemlékezés történt a transzplantációs sebészet egyik úttörőjéről, Alexis Carrel-ről (Langer, SE Transzplantációs és Sebészeti Klinika)
Két sikeres kerekasztal megbeszélés tette változatossá a tudományos programot.

Mint a nemzetközi gyakorlatban is, a hazai szervátültetési program egyik legfontosabb kérdése a donorok nem kellő száma. A megoldás egyik lehetősége az u.n. marginális donorok felhasználásának kérdése. A dr. Perner Ferenc professzor által vezetett kerekasztal megbeszélés. A megbeszélésben a hazai szervátültető centrumok képviselő fejtették ki véleményüket. A konklúziója az volt, hogy a marginális donorok felhasználására törekedni kell, azonban kellő kritikával kell minden egyes esetben élni, mivel a betegek ismeretlen anamnesise, életkora, testalkata, kísérőbetegségei, haemostatusa ( vesefunkció, májfunkció, SeNa ) a donor kondicionálás idejében alkalmazott kezelés (volumenpótlás, presszorok) az átültetett szervek korai és késői funkcióját jelentősen, negatív irányban befolyásolhatják. Sokszor a szervek eltávolítása során derül ki a donor egyéb betegsége, ami az átültetés lehetőségét megkérdőjelezi.

Hazai vizsgálatok arra utalnak, hogy a 60 év feletti donorok veséinek felhasználása figyelembe véve az "age matching" alkalmazását, a megfelelő donorgondozást, a sebészi technika és immunszuppresszió finomodását, nem jelenti a donorok alkalmatlanságát. (Dr. Végső, SE Transzplantációs és Sebészeti Klinika, Budapest). Mások anyagából az derül ki, hogy az 55 évnél idősebb vesék túlélése az 55 év alattiakhoz képest lényegesen rosszabb (dr. Szabó, DEOEC 1. Sz. Sebészeti Klinika, Transzplantációs Osztály). Más intézetek beszámoltak a donorok számának csökkenéséről, aminek okát részben a korai, hatékony idegsebészeti ellátásban, a baleseti sérültek arányának csökkenésében látják, emellett a gyakran észlelt, befolyásolhatatlan haemodinamikai instabilitás is szerepet játszik (dr. Lendvai, B-A-Z Megyei Önkormányzat Kórháza, Miskolc).

A nyugat-európai és tengerentúli országokban (kivétel Ausztria, Spanyolország) egyre nő az élő donorokból történő vese– és májátültetés. Ezzel szemben hazánkban ez a megoldás jelentősen elmarad a külföldi adatokhoz képest. Ennek okait, lehetőségét tárgyalta dr. Alföldy Ferenc professzor által vezetett interaktív kerekasztal megbeszélés. (A résztvevők: dr. Boda László katolikus lelkész, egyetemi tanár, Dov Levy rabbi, Orosz Gábor evangélikus lelkész, dr. Dósa Ágnes orvos-jogász, dr. Kovács József bioetikus, Szalamanov Zsuzsa és Berente Judit a Magyar Transzplantáltak Szövetségének Egyesülete részéről). Megállapították, hogy Magyarországon az élő donorok számának növelése nem ütközik sem vallási, sem törvényi akadályokba, azonban az altruista adományozást és az u.n. csere-bere adományozást ("cross over" transzplantáció nem genetikai rokonok között) csak a jelenlegi törvény módosításával lehetne végezni.

A hazai élődonoros veseátültetéseket áttekintve kiderült, hogy a kivizsgálás során a lehetséges donorok 24%-a (!) felfedezett betegségei miatt nem volt alkalmas a donációra és 20%-uk visszaléptek az átültetéstől (Roczkó, SE Transzplantációs és Sebészeti Klinika, Budapest).

A HUNGAROTRANSPLANT KHT tevékenységét, erőfeszítéseit és eredményeit taglalta több előadás. Ezek szerint a Donor Action program további fejlesztése, az időfaktorok vizsgálata és befolyásolása, a hozzátartozók és a társadalom hozzáállásának megváltoztatása, a társadalom ismeretének bővítése, amit már az általános iskolában kellene elkezdeni, az európai országok tapasztalatainak felhasználása tovább bővítheti a donorok számát (dr.Borka, Deme, Kabai, Nagy, Tornai, Sáfrány, dr. Borsi Hungarotranszplant KHT, Budapest)
A magyarországi dializáltak veseátültetésre való alkalmatlanságával foglalkozott a várólista kapcsán egy előadás, megállapítva, hogy a cardiovasculáris kísérőbetegségek, az életkor, a jelentősen emelkedett BMI fontos tényező a transzplantáció ellenjavallata tekintetében (Forró, Fresenius Medical Care).

A szervátültetések eredményei, szövődményei:

A szervátültetések egyik gyakori és nagy halálozással kapcsolatos tényezője az infekciós szövődmény. Ugyancsak komoly jelentőséggel bírnak a daganatos megbetegedések, a de novo diabetes, a graft díszfunkciója. Mindegyik szövődmény a beteg és a graft túlélését jelentős mértékben befolyásolja.
A bakteriális fertőzések a vese – és májátültetések után már közismertek, néhány ritkábban előforduló infekció ( Legionella, Listeria) mellett, azonban az utóbbi időben örvendetesen szaporodó tüdőátültetések után kevés hazai adat áll rendelkezésre a bakteriális infekciókra vonatkozóan. Három esetet ismertető előadások Pseudomonas szepszis, illetőleg Pseudomonas és Mycotuberculosis Xenopi okozta endophtalmitis súlyos kimeneteléről számoltak be (dr. Lang, dr. Csiszér Országos Korányi Tbc és Pulmonológiai Intézet, Budapest).

A veseátültetések után előtérbe kerültek a bakteriális infekciók mellett a vírusos infekciók is. Egy-egy előadás foglalkozott a H. pylori, illetőleg a CMV (cytomegalo vírus) jelentőségével. Mindkét előadás a kezdeti eredményeket tartalmazta és további vizsgálatokra van szükség ahhoz, hogy a H. pylori ismeretlen okokból bekövetkező spontán eradikációjának mechanizmusát illetőleg a gastrointestinális traktus CMV okozta fertőzését vagy betegségét megfelelően értékelhessük (dr. Telkes; dr. Péter SE Transzplantációs és Sebészeti Klinika, Budapest). A CMV infekció profilaxisáról, kezeléséről és új terápiás lehetőségekről hangzott el érdekes előadás (Gerlei, SE Transzplantációs és Sebészeti Klinika, Budapest).

A tüdőátültetéseket megelőző tennivalókat illetve a tüdőtranszplantáción átesett betegek utókezeléséről, gondozásáról való felkészülésről több munkacsoport is beszámolt (Holics, Heim Pál Gyermekkorház, Budapest, Darabosné, Csiszér Eszter valamint Petró Judit Országos Korányi Tbc és Pulmonologiai Intézet, Budapest, Csánky, DEOEC Tüdőgyógyászati Klinika).

Több előadás emelte ki a diabetes jelentőségét a veseátültetést követően, annak szerepét a gondozásban, a beteg és a graft túlélésben. Javasolják a steroid mielőbbi csökkentését vagy elhagyását (Szederkényi, SZTE ÁOK Sebészeti Klinika, Remport, SE Transzplantációs és Sebészeti Klinika).

A szervátültetések utáni tartós túlélés lehetővé teszi, hogy az immunszuppressziv szerek daganatok keletkezésében játszott szerepét, azok veszélyeit, diagnosztikus és terápiás lehetőségeit a hazai betegek körében is felmérjük. Az adatok arra utalnak, hogy hazánkban a nemzetközi adatoktól eltérő daganatféleségek fordulnak elő gyakrabban, a post transzplantációs lymphoproliferativ betegségek ritkábbak. (Kincses, DEOEC 1. Sz. Sebészeti Klinika, Toronyi; Németh; SE Transzplantációs és Sebészeti Klinika, Rusz, SE Urológiai Klinika)

Az átültetett vese túlélését befolyásoló tényezők között a krónikus allograft nefropátia, de immunológiai, genetikai tényezők is szerepet játszanak (Langer, SE Transzplantációs és Sebészeti Klinika, Szenochradszky, SZTE ÁOK Sebészeti Klinika, Fekete, SE 1.sz. Gyermekgyógyászati Klinika, Hamar, SE Kórélettani Intézet, Müller, WVU Morgantown)

Néhány előadás foglalkozott a májátültetések hazai helyzetével, a szövődményekkel (Doros, SE Transzplantációs és Sebészeti Klinika CT angiográfia) az újabb technikai lehetőségekkel (Kóbori, SE Transzplantációs és Sebészeti Klinika szegment máj átültetése) és az intenzíven kutatott procalcitonin szerepével (Fazakas, SE Transzplantációs és Sebészeti Klinika)