Ügyelet – bontásban

A tagországok némi jogi furfanggal az Európai Bíróság ítéleteinek végrehajtása helyett átfogalmazzák a munkaidő-alapról szóló direktívát.

Nehezebb ügynek ígérkezik a másik téma, az úgynevezett opt-out rendezése. Ez azt jelenti, hogy egyéni munkavállalói szerződésében a dolgozó elfogadja: heti munkaidő alapja több 48 óránál. Ennek irányelvi megfogalmazását még 1993-ban Nagy-Britannia kérte, ahol bevett gyakorlat a heti 48 óra túllépése. Ladó Mária szerint ezzel kapcsolatban azért húzódnak a tárgyalások, mert az elmúlt tíz évben egyre több ország kezdte alkalmazni az opt-out rendszert. Magyarországon egyébként becslése szerint ez a téma körülbelül 10 ezer munkavállalót érinthet.

Nem így az ügyelet és a készenlét kérdése, amelynek legtöbb hazai érintettje az egészségügyben dolgozik. Az Európai Bíróság ítélete – eddig három konkrét ügyben – elsősorban humánerőforrás problémákat vett fel, tudtuk meg Mészáros Árpádtól. Az Egészségügyi Minisztérium főosztályvezetője szerint ugyanakkor ütközést okozhat a régi és az új tagállamok között, hiszen a megfelelő számú, szakképzett orvos kiképzése ebben az ágazatban több, mint tíz évet is igénybe vehet. A bírósági ítéletek következményeként keletkezett vákuumban a régi tagországok egyet tehetnek: elszívják a szakembereket, ami viszont a hazai egészségügyi ellátást érintheti drámaian.

Kérdésünkre, vajon műszakok szervezésével nem lehetne-e áthidalni az egészségügyben komoly feszültséget okozó munkaidő-ügyelet-készenlét problémáját, a főosztályvezető elmondta: a rendszernek ez a mozgástere. Nem véletlenül jelent meg idén az a miniszteri rendelet, amely kimondja, hogy ahol ügyeletben jelentős mennyiségű munkát kell végezni, ott műszakot szükséges szervezni. A főosztályvezető ugyanakkor hangsúlyozta, ezt a váltást nem lehet egyik napról a másikra végrehajtani, s vannak olyan osztályok illetve területek, ahol később sem lehet bevezetni.

Bár az Európai Bíróság ítéletei felülírják a direktívákat, kényszerhelyzetükben a tagországok jogi furfanghoz folyamodtak. Abból kiindulva, hogy az érintett direktívában kizárólag munka- és pihenőidőről van szó, ügyeletről és készenlétről viszont egy hang sincs, megkerülhetőnek vélik az egyedi ügyekben született bírósági ítéletek végrehajtását, illetve „válaszként" a direktíva újrafogalmazását. Meglehet persze, hogy a módosított direktíva elfogadása után (amelyet egyébként már csak azért is gyorsítanának, mert az illetékes bizottság elnökét hamarosan Nagy-Britannia delegálja, akivel vélhetőleg nehéz lesz zöld ágra vergődni az opt-out rendszer kérdésében) valamikor, néhány év múlva újabb bírósági ítéletek születnek, ám a tagországok addig is időt nyernek. Annál is inkább, mivel egyre többen úgy vélik, nem tartható fenn az Európai Bíróság jelenlegi gyakorlata.