Versenysport és szívbetegség

A sportolók az Unión belül szabadon értékesíthető árucikké váltak és alig követhető, milyen vizsgálatok alapján kezdik el a versenyt.

A bevezetőben a szerzők hangsúlyozzák, hogy jelenleg nincs a kérdésnek megfelelő, egységes szabályozása az Európai Unióban. Csak néhány uniós országban létezik valamiféle rendszer arra vonatkozólag, hogy a szívbeteg ember milyen sporttevékenységet űzhet versenyszerűen és ezt az orvos – elsősorban a kardiológus – milyen esetben és mértékben javasolja vagy engedheti.

Az egységes európai elvek lefektetése azért is égetően sürgős, mert a sportolók az Unión belül szabadon értékesíthető árucikké váltak és alig követhető, hogy egy-egy más országból származó sportember milyen elvégzett vagy el nem végzett vizsgálatok alapján kezdi el a versenyt.

Az Irányelvek táblázatban foglalja össze a leggyakoribb sportokat aszerint, a terhelés milyen mértékben tartalmaz statikus vagy dinamikus elemeket. Alacsony dinamikájú és statikájú sport például a golf, nagy dinamikus és statikus terheléssel jár a kerékpározás vagy az evezés.

Az Irányelveket összeállító bizottság pontokba szedte a veleszületett- és a szerzett szívbillentyű betegségekben szenvedőkkel kapcsolatos diagnosztikus módszereket, külön pont foglalkozik az endocarditis profilaxissal. Tárgyalja a cardiomyopathiak különböző formáit és a Marfan szindromások számára kidolgozott ajánlást.

Részletesen foglalkozik a hipertonia, valamint az iszkémiás szívbetegség és a versenyszerűen űzött sport kockázatával, illetve a szívrhythmus-zavarokkal.

A magas vérnyomással kapcsolatban a dokumentum leszögezi, hogy az általában javasolt vérnyomáscsökkentők mindegyike alkalmazható első szerként, de az erős fizikai terhelésnek kitett hipertoniásoknál diuretikum és/vagy beta-blockoló adása a terápia megkezdése nem ajánlott. Koszorúér-betegség gyanúja esetén, a kockázati profil alapján nagy kockázatúnak minősülő sportolóknál igen fontos az esetleges néma iszkémia kizárása.

Zárófejezetként olvashatunk az implantálható cardioverter-defibrillátorral (ICD) élő betegek sportolási lehetőségeiről. Kiemeli, hogy a rendszeres mozgás-program fontos része az ilyen betegek rehabilitálásának és megfelelő fizikai erőnléten tartásának, de a nagy statikus és dinamikus terhelés nem tanácsolt, kiváltképp az ICD beültetése után, vagy az esetleges defibrillálás után fél évig.
(Eur.Heart J. 2005, 26:1422-1445)