Dagi mama, dagi baba

Évek óta gyűlnek az adatok,  hogy a szülők túlsúlya megjelenik gyermekeikben is: ha egyik szülő túlsúlyos, nagyobb a valószinűsége, hogy a gyerek is duci lesz, ha mindkét szülő kövér, tovább nő a gyermek elhízásának valószí nűsége. Nyitott kérdés azonban, hogy az anya milyen terhesség előtti vagy alatti tulajdonságai, körülményei befolyásolják a megszületett gyermek testsúlyát, növekedését.

Dr. Pamela J. Salsberry (Ohio State University, Columbus, OH, USA) és munkatársai arra kerestek választ, hogy a gyermekkori kövérség összefügg-e az anya terhesség előtti testsúlyával vagy dohányzási szokásaival. Egy nagy adatbankból kiemelték azoknak a gyermekeknek az adatait, akiknek három időszakban pontosan rögzítették a súlyát és magasságát: 2-3 éves korban, 4-5 évesen, illetve 6-7 esztendős életkorban és ugyancsak ellenőrizhetők voltak az anya terhesség előtti testméretei: testmagassága és testsúlya, illetve az, hogy dohányzott-e várandós állapotban.

A kutatók igen szoros összefüggést találtak az anya terhesség előtti testsúlya és gyermekének 3-4 éves korában észlelhető fejlődése között. Azoknak a fiatal nőknek, akik már terhességük előtt kövérek voltak – testtömeg-indexük elérte vagy meghaladta a 30-as értéket – kis gyermeke már 3-4 éves korban elhízott lett. Az összefüggés a terhesség előtti és alatti dohányzás és a gyermekkori elhízás között is érvényesült: a dohányzó kismamák gyermekei hamar kövérek lettek és ezt a szerencsétlen tulajdonságot meg is tartották.

Dr. Salsberry a vizsgálattal kapcsolatos sajtótájékoztatón kiemelte, hogy igen fontos volna a fiatal szülőben – főleg az anyában – tudatosítani: a kövérség és a dohányzás nem csupán neki okoz fokozott kockázatot, hanem a gyermekei életkilátásait is rontja. Az adatok azt mutatják, hogy az a gyerek, aki 4-5 éves korában túlsúlyos, hatszorta nagyobb valószínűséggel lesz elhízott 6-7 éves korában, mint az, akinek testsúlya a normál határok között van. „Ha olyan családot látunk, ahol ezen minta szerint a gyermekkori elhízás korai megjelenésére számíthatunk, olyan korán kell beavatkozni, amilyen korán csak lehet. Népegészségügyi szempontból ennek a jelentősége óriási".(Forrás: Pediatrics, 2005, 116:1329-1338)