Miért fontos a skizofrénia korai felismerése?

A skizofrénia mai tudásunk szerint igazolhatóan az agy betegsége. Ez azt jelenti, hogy kialakulásának hátterében nem homályos pszichológiai elméletek, hanem egyértelműen kimutatható idegrendszeri változások állnak. Az agy egyes ingerületátvivő anyagainak (dopamin, szerotonin, glutaminsav) biokémiai eltérései és az idegrendszer fejlődésének megváltozása vezethetnek az információfeldolgozás, a gondolkodás zavarához, később hallucinációkhoz és a magatartás jelentős megváltozásához. A betegség okát pontosan nem ismerjük, de genetikai hajlam és külső károsító tényezők (vírus, immmunreakció) is szerepet játszhatnak.

Az általában korai felnőttkorban vagy serdülőkorban kezdődő betegség felismerésében jelentős szerepe van a szülőnek, a tanárnak vagy a családorvosnak. A betegség lehető legkorábban elkezdett kezelése csökkenti a későbbi károsodás mértékét. A korábban kezdett kezelés igazoltan eredményesebb, mint a betegség későbbi, súlyosabb időszakában indított terápia. A betegség előrehaladása során az agy térfogata összességében csökken, és egyes agyi területek sorvadása is kimutatható a hasonló életkorú egészséges kontrollcsoporthoz viszonyítva.

A betegség következtében kialakuló változások a legtöbb esetben drámai mértékben megváltoztatják a beteg viselkedését és társadalmi helyzetét. Furcsa, érthetetlen magatartása miatt még a családtagok is eltávolodnak tőle, és a beteg is feltűnően visszahúzódóvá válik, általában elhanyagolja személyes dolgait, nem törődik a külsejével és az alapvető higiéniával sem. Általában jelentősen romlik az addigi iskolai vagy munkahelyi teljesítmény, a betegek életútja hirtelen megtörik. A betegek egy része az addigi személyiségére nem jellemző elveket hangoztat, mások számára érthetetlen, néha bizarr összefüggéseket fedez fel a világban, vagy hirtelen feltűnően vallásossá válik.

A korai antipszichotikus kezelés sikere előrevetíti a nagyobb mértékű javulást, akár közel tünetmentes állapot elérését. A kezelés sikerének egyik legfontosabb tényezője, hogy a beteg elfogadja a kezelés szükségességét, hogy együttműködjön a kezelőorvossal, hogy betartsa a kezelésre vonatkozó utasításokat. A betegek általában könnyebben elfogadják, ha a kezelést egyféle gyógyszerrel, naponta egyszeri adagolással végzik. Sajnos a felmérések azt mutatják, hogy a betegek többsége az orvosi tanács ellenére egy éven belül abbahagyja a gyógyszerszedést, ami jelentősen megnöveli a tünetek visszatérésének rizikóját.

Ennek hátterében leginkább a betegségbelátás, a szükséges ismeretek hiánya áll, ezért is nagyon fontos a betegek és a hozzátartozók minél őszintébb és alaposabb tájékoztatása, oktatása. Az együttműködést javító célzott programok így jelentősen javíthatják a betegség hosszú távú kimenetelét. A már ismert betegség esetén a visszaesésre utaló enyhébb tünetek, álmatlanság, szorongás, hangulatzavar, magatartásváltozás is indokolják a szakorvosi vizsgálatot és a kezelés elkezdését. Ha a visszaesés az előírt módon szedett gyógyszer mellett következik be, akkor dózisemelés vagy gyógyszerváltás indokolt. A gyógyszeres kezelés mellett a betegek számára szervezett tréningek, csoportos foglalkozások is a mindennapi életben való sikeresebb helytállást, a családba és a társadalomba való visszatérést segítik.