Nem tudom mi az, de nagyon fáj

Az idegrendszer károsodása vagy működészavara következtében létrejövő neuropátiás fájdalom a lakosság 6-8 százalékát érintheti, csillapításának jelentőségét mégsem ismerte fel még sem az orvosszakma, sem az egészségpolitika, sem a finanszírozó. Igaz, a betegség sokarcú és összetett, s ez is oka lehet annak, hogy a betegek zöme nem csak adekvát terápiához, hanem gyakorta még pontos diagnózishoz sem jut, pedig orvostól orvosig űzi őket a fájdalom, amelyre marokszám szedik a támogatott vagy éppen drága, ám hatástalan gyógyszereket.

A neuropátiás fájdalom elmaradó, vagy nem megfelelő kezelése számos veszéllyel jár, ezért neves fővárosi szakemberek munkacsoportot alakítottak az idegi eredetű fájdalom megismertetésére, az egyik legnagyobb hazai civilszervezet pedig országos szűrőakciót indít – hangzott el egy mai tájékoztatón.

Az öt szakorvos kezdeményezésére alakult Neuropátiás Fájdalom Munkacsoport tevékenységének megalapozására a Szonda Ipsos reprezentatív mintán valamint cukorbetegek körében készített telefonos felmérést, vizsgálva a fájdalom és ezen belül a neuropátiás fájdalom előfordulási gyakoriságát és kezelési jellemzőit.

Bár a felmérés számadatait kellő óvatossággal kell kezelni, hiszen nem kapcsolódott hozzá vizsgálat, csak a megkérdezettek beszámolói, válaszai alapján mutat egy képet, azért az arányok így is eligazítanak. Eszerint nálunk a lakosság 11 százaléka szenved állandó fájdalomérzettől, ez a szám a cukorbetegek körében jóval magasabb, az I. típusú diabéteszesek 34 %-as, a II. típusúak 25 %-a számolt be a panaszról. A gerincműtöttek, illetve gerincsérültek 33%-a, a besugárzással vagy kemoterápiával kezelt daganatos betegek 25 százaléka számolt be tartós, nehezen csillapítható fájdalomról. A kérdésekkel kiszűrt, valószínűleg neuropátiás fájdalommal élők mindössze 19 százaléka hallott már erről a fájdalomtípusról.

Természetes, hogy a fájdalomra panaszkodók döntő többsége járt már orvosnál, orvosoknál, a kutatás szerint a neuropátiás fájdalomban szenvedők körében az esetek 58 százalékában reumatikus fájdalmat diagnosztizáltak, s vélhetőleg a kezelést is erre kapták.

A nem cukorbetegek körében a neuropátiás fájdalomban szenvedők 9 százalékánál volt pontos a diagnózis, a cukorbetegek körében 21 százaléknál, esetükben azonban lassabban született meg, a megkérdezettek 34 százalékánál több mint négy hét telt el, mire kiderítették a fájdalom okát.

A megkérdezettek 43 százalék több orvost is felkeresett, hogy a fájdalom okát megtalálja. A diagnózist a megkérdezettek körében jellemzően reumatológusok (26%) és háziorvosok (24%) és neurológus (16%) állították fel. A felmérésből kiderült, milyen sok a bizonytalanság és a téves diagnózis, s így a nem megfelelő terápiás próbálkozás, aminek oka összetett – mondta el dr. Kiss Gábor, az új munkacsoport tagja, a Károlyi Sándor Kórház főorvosa. Részint ugyanazon betegség sokféle panasszal jelentkezhet, és ugyanazon panasz sokféle betegségre utalhat, gyakorta ugyanannál a betegnél is szerteágazóak, változóak a tünetek. A műszeres diagnosztikai eljárások még újak, jószerivel most születnek a terápiás útmutatók, kezelési irányelvek, s bár rengeteg orvos foglalkozik a fájdalommal, mint panasszal, de korlátozott szakmai ismeretekkel bírnak, mivel a neuropátiás fájdalom az orvosképzésben nem kapott kellő helyet. A gyógyszerválaszték óriási – tette hozzá Kiss főorvos, ám egy nyugat-európai adat szerint a neuropátiás fájdalomra felírt 143 millió recept háromnegyedén annak kezelésére alkalmatlan gyógyszert rendel az orvos.

A diagnosztika paradoxona, hogy miközben a műszeres kivizsgálást nem fizeti a társadalombiztosító, (a Semmelweis Egyetemen alapítványi formában nyújtják a szolgáltatást) például a diabéteszes neuropátia, vagy a szomatikus neuropátia gyanúja egy darab vattával és egy fogpiszkálóval, no persze kellő szaktudással és a beteg kikérdezésével igazolható – mondta el dr. Kempler Péter professzor, a SE I. Belgyógyászati Klinika neurológiai laboratóriumának vezetője. Ha a háziorvosnak vagy bármely, a fájdalom panaszával felkeresett szakorvosnak volna ideje, figyelme rá, sokkal hamarabb a helyes terápiás útra térhetne a beteg. Az autonóm neuropátia léte vérnyomásméréssel felvethető, de a betegek, még a cukorbetegek zömének sem mérik soha állva a vérnyomását. A mellkasi fájdalom nélküli, úgynevezett lábon kihordott infarktusok esetében a fájdalom hiánya is gyakran neuropátiás tünet. Az ún. szomatikus neuropátiák velejárója az érzületcsökkenés vagy kiesés, aminek veszélye éppen abban áll, hogy a beteg akkor sem érez fájdalmat, amikor kellene. Az állapot feltárásával megelőzhetőek lennének az apró sérülések, melyek elfertőződve fekélyhez, súlyos esetben amputációhoz vezetnek. A két típus sokszor keverten jelentkezik, sokszoros a kockázata az előjel nélkül, észrevétlen zajló infarktusnak, miközben a paplan súlya elviselhetetlen fájdalmat okoz - sorolta a professzor a példákat.

A diagnosztikai és terápiás nehézségek mellett finanszírozási diszkrimináció is sújtja a betegcsoportnak bizonyos tagjait – mondta el Dr.Budai Erika főorvos, a Jahn Ferenc Dél-pesti Kórház Fájdalom Ambulanciájának vezetője, - ugyanis ők, (például az alkohol okozta vagy éppen az övsömör utáni, illetve posztherpeszes neuropátiában szenvedők) - nem azzal a magas támogatással jutnak a kezeléshez, mint a diabéteszesek. Ugyancsak igaz ez a műtétek következtében mintegy az esetek 10 százalékában kialakuló neuropátiákra, például a balesetek, stroke, vagy daganatos betegség miatt elvégzett beavatkozások után.

A bonyolult helyzeten hosszútávon sokat javítana, ha a fájdalomkezelés önálló, szakvizsgához kötött stúdium volna, és létrejönne a neuropátiás fájdalommal foglalkozó ambulanciák országos hálózata. Addig is, a Magyarországi Cukorbetegek Országos Szövetsége szervezésében 64 tagszervezet neuropátiás lábvizsgálatra invitálja a fájdalommal küszködőket: nem csak tagokat és nem csak cukorbetegeket.

További információt a hamarosan induló www.fajdalomnelkul.eu honlapon találnak majd.