Papp László csatái

Ma, március 25-én lenne Papp László 82 éves. Nevét említve generációk emlékeznek a háromszoros olimpiai, kétszeres Európa és hétszeres magyar bajnokra, a nemzet egyik legnagyobb sportolójára. Páratlan tehetsége, kitartása és embersége emelte a hazai sportóriások közé. Fia, a Magyar Ökölvívó Szövetség titkára, ebben az évben csatlakozik a „Fogom a kezed"- Összefogás a Parkinson betegekért elnevezésű programsorozathoz, hogy megossza tapasztalatait, és segítse mindazokat, akik ugyanabban a betegségben érintettek, mint az édesapja.

Csak keveseknek adatik meg, hogy úgy éljék le az életüket, ahogyan a magyar sport legendás alakja, „Papp Laci" tette. Lenyűgöző sportkarrierje során mind az amatőrök mind a profik között kimagasló eredményeket ért el. Az újkori olimpiák történetében ő volt az első, aki három aranyérmet szerzett. Amatőrként 193 mérkőzésből 183 győzelmet aratott 2 döntetlen és 8 vereség mellett. Profi ökölvívóként 29 találkozóból 27-et megnyert, a további 2 pedig döntetlenre végződött. Ilyen egyedülálló teljesítményre a hazai sportéletben azóta sem volt példa.

Számos elismerésben részesítették mind sportszakmai mind állami körökben. A legfontosabb elismerései: NOB-érdemrend, WBC (Bokszvilágtanács) öve a „világ legjobb amatőr és hivatásos középsúlyú ökölvívójának", a Magyar Köztársaság Ezüst Érdemkersztje és Középkeresztje, a Magyar Ökölvívó Szövetség örökös tiszteletbeli elnöke.

Kevés hír látott napvilágot arról, hogy hazai sportéletünk legnagyobb alakja Parkinson-kórban szenvedett. A média rendkívül nagy tisztelettel kezelte betegségét. Ennek egyik oka az volt, hogy maga is példamutatóan viselte betegségét, soha nem gyengült el, nem adta fel a harcot még akkor sem, amikor nehezebb hónapok következtek. Addig, ameddig lehetett, minden felkérésnek eleget tett, szerepelt, dolgozott.

Ifj. Papp László szerint ehhez valószínűleg nagy mértékben hozzájárult az is, hogy nem tekintettek rá beteg emberként. Az olimpiai bajnok fia szerint a családtagoknak meg kell találniuk a helyes arányt: az ember nyilván nem érzékelteti a hozzátartozójával a betegséget, sőt azt sem, hogy ettől megáll az élet, vagy összedől a világ. Tudomásul kell venni, együtt kell vele élni, mindenben segíteni kell, hozzá kell szokni, hogy olyan időszak következik, amikor ez az állapot beáll, és valószínűleg romlani is fog.

Papp László mindenkinek azt tanácsolja, segítsék Parkinson beteg családtagjaikat, akár a hétköznapi apró dolgokban is. - Az ember élete ilyenkor kissé megváltozik, előfordul, hogy le kell mondani egy-két programot, meg kell változtatni néhány eddigi szokást, de magunkban kell eldöntenünk, hogy megéri-e. Meg kell, hogy érje. Egy igazi családban nem csak akkor kell összetartani, amikor minden jól megy. Az a próbája a családi életminőségnek, hogyan viszonyulunk a másikhoz akkor, amikor támaszra szorul és beteg.