A halál oka: egészségügyi reform (?)

Hódmezővásárhelyi kórház

A mindszenti H. Imre halálának ügye abban a pillanatban megszűnt szakmai kérdés lenni, amikor alig három órával a beteg hiábavaló újraélesztése után a hódmezővásárhelyi polgármester közleményben tudatta ország-világgal a halál okát: egészségügyi reform. H. Imre, s története ettől kezdve újabb ürügy arra, hogy tovább pofozkodhasson kormánypárt és ellenzéke. Nagyjából ez derült ki az Országgyűlés egészségügyi bizottságának keddi ülésén is, amely az április 6-i események vizsgálatát tűzte napirendre. Ezen azonban sem a Fidesz, sem a KDNP nem vett részt, mivel nem nyert támogatást az a javaslatuk, hogy az onkológiai ellátástól kezdve a keceli, mérget ivott – azóta egyébként rendbejött – gyerekek ügyéig összevonva vizsgálják azokat az eseteket, amelyek szerintük egyértelműen az egészségügyi reform kontójára írhatók. Nem jelent meg a bizottság előtt a mindszenti férfi történetét politikai síkra emelő hódmezőváráshelyi polgármester sem. Lázár Jánost Korsós Ágnes jegyző, s a szóvivői feladatot ez alkalommal magára vállaló Havasi Katalin orvos, önkormányzati egészségügyi tanácsnok képviselte.

H. Imre az a mindszenti lakos, akit – miután rosszul lett – a hódmezővásárhelyi kórház ügyeletese Szentesre irányított, ám a beteg útközben, a mentőben meghalt.

A város fenntartja korábbi álláspontját, H. Imre a reform áldozata – közölte Havasi doktornő, aki szerint a hódmezővásárhelyi kórház megtizedelt ágyszáma elégtelen a sürgősségi feladatok ellátására. Ebből következően interpretálásában a mindszenti H. Imre ügye sem április 6-án kezdődött és fejeződött be, hanem január 8-án, amikor kiderült, csökkentik a városi kórház aktív ágyainak számát. A bizottsági tagok ezt követően részletes, napokra bontott tájékoztatást kaptak, mikor, hol, s kinél szólaltak föl a város vezetői intézményük érdekében, miközben számos szervtől vártak választ arra, miként tehetnek eleget a sürgős esetek ellátásának megcsonkított kórházukban. Így jutottak el április 6-ig, amikor H. Imrét – állapotának stabilizálása után – továbbküldték Szentesre, ám a beteg rövid idő múlva, a mentőben meghalt. Havasi Katalin szerint sem segítséget, sem tájékoztatást nem kaptak senkitől. Ha nincs a 63 százalékos ágyszám-csökkentés, akkor mód lett volna a beteg felvételére, továbbküldés helyett. A tanácsnok úgy vélte, az orvosok méltatlan helyzetbe kerültek: kockázatot vállalnak akkor is, ha továbbküldik, s akkor is, ha pótágyra fektetik a beteget. Ezért azt javasolta, gondolják, s gombolják újra a struktúraátalakítást, majd közölte: mivel a bizottság kizárólag a mindszenti ügyet tárgyalja, a további „eljárásban" nem vehet részt.

Azért még meghallgatta az egészségügyi minisztérium kabinetfőnökét. A sürgősségi betegellátás szabályai nem változtak, ezért ennek összemosása az ágyszám-csökkentéssel Matejka Zsuzsana szerint elfogadhatatlan. A sürgősségi ellátás minősége nem kapacitásfüggő, annál is inkább, mivel az intenzív kórházi ágyak számát változatlanul hagyták Hódmezővásárhelyen. Ami pedig a hiányolt hatástanulmányokat illeti, a kórházak örüljenek – így Matejka -, hogy ezeket nem hozták nyilvánosságra.
Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) főigazgató-helyettese nem volt ilyen szemérmes, s sorolta: a hódmezővásárhelyi kórházban voltak osztályok, amelyek havonta egy, legfeljebb öt beteget láttak el. S bár a kórház kapacitását 37 százalékra csökkentették, az elszámolható orvosi beavatkozások számát csak 30 százalékkal kurtították meg. Az intézmény betegeinek döntő többségét – 62 százalékát – saját szakrendelője utalta be, mentők hozták a rászorulók 5,3 százalékát, s háziorvosi beutalóval érkezett a kezelendők 12,4 százaléka. A korábban ellátott esetek 30,5 százaléka igényelt akut, sürgősségi beavatkozást. Székely Tamás cáfolta, hogy a finanszírozás megoldhatatlan helyzet elé állítja az orvosokat mondván, az átmeneti finanszírozási szabályok még azt is lehetővé teszik, hogy a megszűnő osztályokra felvett sürgősségi eseteket kifizesse az egészségpénztár.

H. Imre ügyét nem sürgősségi esetként kezelték Hódmezővásárhelyen, nem készült ambuláns lap, s a továbbszállításra vonatkozó bejegyzés és bélyegző is hiányzik, tudatta Falus Ferenc. Falus azt sem zárta ki, hogy Lázár János több sajtótájékoztatójának egyikén bemutatott irat a boncolást elrendelő dokumentum volt, amelyet a hódmezővásárhelyiek pontosan, a szakmai szabályoknak megfelelően töltöttek ki, s nem az ambuláns lap, amit viszont nem állítottak ki.

Utólag írtak meg dokumentumokat, vagy ilyen rend van a kórházban? – állította élére a kérdést Schvarcz Tibor (MSZP), válasz azonban nem érkezett. S bár számos szakmai kérdést kapott – mondván, vitára nem készült – a tanácsnok, oldalán a jegyzővel, távozott az ülésről. Csáky András (MDF) úgy vélte egy felelőtlen politikus rossz nyilatkozata, s az arra adott ugyancsak rossz válasz a kórház egészét hozta lehetetlen helyzetbe. Arra is felhívta a figyelmet, hogy az egészségügyi intézmények gazdasági, pénzügyi mozgásterének szűkítése állandósult konfliktushelyzetet teremt, s nem hagyta szó nélkül azt sem, hogy az átmeneti finanszírozási szabályokat csak az utolsó pillanatban ismerték meg az intézmények.

A magukra hagyott kormánypárti képviselők végül úgy döntöttek, hogy a jövőben rendszeresen szemügyre veszik a sürgősségi betegellátást.

 

Az ülésről kivonult Fideszes és a KDNP-s képviselők egy külön teremben tovább tárgyaltak, és arra jutottak, hogy Lázár János hódmezővásárhelyi polgármester alkotmányos kötelezettségét teljesítette, amikor szóvá tette a mentőben meghalt csongrádi férfi ügyét - közölte koradélutáni sajtótájékoztatóján Mikola István. Hozzátette: a mérget ivó keceli gyerekek ügyében arra szólítják fel a kormányt, hogy vizsgálja ki a légi mentés rendszerét. Mint mondta, beszéltek a daganatos betegek ellátásának akadozásáról, az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet bezárásának visszásságairól, valamint a megyei kórházakban pénzhiány miatt leálló műtétekről is.