Egészségügyi bérrendezés, kórházigazgatói pályáztatás, rigid kincstár és a szakmai minimum.
Bár nem reménytelen a helyzet, azonban sok nehézséggel küszködnek a kórházak, tájékoztatta lapunkat Rácz Jenő, a Magyar Kórházszövetség elnöke. Rohamtempóban végzett, óriási adatszolgáltatási kötelezettségen vannak túl az intézmények. A GYEMSZI-hez került kórházaknál megtörtént a döntéscentralizáció, amely a kezdetekben a munkatársakat frusztráló, nehéz ügykezeléssel párosult: a webes engedélyeztetési és értesítési rendszerben perceket igénylő döntésekre akár két hetet is kellett várniuk. A helyzet mára sokat javult, bizonyos ügykörök kikerültek, így gyorsabb lett a döntéshozatal.
A rugalmas bankrendszerből a rigid kincstárba
A Magyar Államkincstár (MÁK) belépésétől féltek a legjobban, állítja a Kórházszövetség elnöke, megjegyezve: nem véletlenül. Újabb költségeik merülnek fel ugyanis, s összességében jelentős pénzügyi hátrány éri az intézményeket. Rácz Jenő szerint éves szinten akár egymilliárd forintot veszíthetnek, hiszen immár nem a kedvüket kereső, kedvezményeket kínáló egyik banknál, hanem a merev szisztémájú kincstárnál kell vezetniük a számlájukat, amely például több pénzt kér az átutalásokért, nem ad kamatot a számlán lévő pénzük után, nem biztosít hitelkeretet a likviditásuk javítására. Ráadásul a rigid kincstári rendszer nem igazán tudja kezelni az egészségügy pénzügyeit, hiszen előre meghatározott rendben történik az utalás, miközben a kórházaknak épp a szűk források optimális felhasználása érdekében akut döntéseket kellene hozniuk.
Az már csak hab a tortán, hogy egy ideig nem működött a giro-rendszer, így kézzel, rózsaszín csekkeken utalták a pénzeket a kórházak gazdasági munkatársai. Csak érzékeltetésképpen: havonta több száz utalás is történik egy-egy intézményben.
Az átállás miatt a dolgozók is elveszítették addigi lehetőségeiket, ugyanis sokan választották saját számlavezetőjüknek a kórház bankját, mert így hamarabb hozzájutottak a fizetésükhöz, illetve több pénzintézet kedvezményeket is adott a dolgozóknak, akárcsak egyes vállalatoknál.
Kritikus pont a régi és új tulajdonosok párharca, mind a két urat szolgálni kell, fogalmazott Rácz Jenő, hiszen nem lehet elszakadnia helyi viszonyoktól, a megyei önkormányzatok bár elvesztették kórházukat, de a területükön élők egészségügyi ellátásának alakulását figyelemmel kísérik.
Gondot okoz a gyógyszerek, orvostechnikai eszközök közbeszerzése, amelyet központosítanak és a GYEMSZI felügyelet alá helyeznek a megtakarítás reményében. Az erre vonatkozó rendelettervezet február közepén léphet életbe. Egyelőre folynak az egyeztetések, hiszen a kórházak és a beszállítók közötti, még évekre szóló szerződéseket kellene azonnali hatállyal felmondani minden pénzügyi következmény (például bánatpénz) nélkül, ráadásul egy magasabb jogszabályt, a közbeszerzési törvényt felrúgva.
Kettős mérce a jogrendben?
Értelmetlennek és nem a legjobb módszernek tartja Rácz Jenő a le nem járt kórházvezetői állások pályáztatását is, miközben például más, átvett intézmények vezetőinek nem kell pályázniuk mandátumuk lejárta előtt. Úgy véli, egy jogrendben nem lehet két mércével mérni. Mint ismeretes, az új főigazgatói pályázatokat március 31-ig írják ki, így éppen abban az időszakban hagyják bizonytalanságban a vezetőket, amikor a struktúraváltás legnehezebb időszakát élik meg az intézmények. Teljesen értelmetlen például a fővárosi intézményeknél az új pályáztatás, hiszen nemrég történt a botrányoktól sem mentes vezetőváltási procedúra. Akiket ebben a körben kineveztek, aligha lehet az előző ciklus embereinek tekinteni, de ugyanez a helyzet a megyei önkormányzati intézményeknél is, amelyek második ciklusukat kezdik, tehát volt idejük arra, hogy olyan vezetőt válasszanak, akivel együtt akarnak dolgozni. Született egy módosító indítvány, amely opcionálissá tette a pályázati kiírást, ám ez végül nem került bele a törvénybe.
Szükségesek a minimumfeltételek
A szakmai minimumfeltételek újbóli bevezetése segíteni fogja gyógyító munkát, ám az egészségügyi rendszer sajátos működéséből adódóan mindenre ki fog hatni. Amikor a kormányzati ciklus kezdődött, az akkori minimumfeltételeket az intézmények hatvan százaléka nem tudta volna teljesíteni, így akut módon nem volt más lehetőség, mint felfüggeszteni a minimumfeltételeket. Ugyanakkor teljesen érthető, hogy szakmai és egyéb feltételekhez kössék egy intézmény működését: alkalmas-e a kórháza az adott szolgáltatás nyújtására vagy sem.
A minimumfeltételek életbe lépésével lesznek olyan kórházak, amelyek intézményi szinten sem tudnak majd ennek megfelelni. Ezért lehet számolni azzal, hogy 15-17 intézmény funkciót vált, vagyis a jelenlegi aktív ellátás helyett krónikus vagy egynapos, nappali kórházi ellátást nyújt majd. Lesznek olyan intézmények, ahol egy-egy osztály funkciója szűnik meg, amelyet más intézmények vesznek át.
Három pont kivételével a Kórházszövetség egyetértett a tervezettel, egyik ilyen a rehabilitációs szakma kérése: az aktív ellátás leépítése során nem kell minden felszabaduló kapacitást a rehabilitációnak adni, hiszen már most is többletkapacitások mutatkoznak, miközben a megfelelő szakember nem áll rendelkezésre – ehelyett inkább a meglévő kapacitásokat kellene átcsoportosítani.
Nélkülük nem megy
A humánerőforrás kérdés megoldása alapvető fontosságú Rácz Jenő szerint, ugyanis az orvosok, egészségügyi dolgozók helyzetének rendezése nélkül semmilyen eredmény nem képzelhető el az egészségügyben. A bérrendezést három lépcsőben javasolják végrehajtani, elképzelésük szerint három év alatt összesen 160 milliárdos nettó növekményt kellene elérni az egészségügyben dolgozók bérében, amely 15 százalékkal marad el a nemzeti átlagtól.
Kövessen minket a Weborvos Facebook csatornáján is!