A szaktárca szakmai és társadalmi konszenzusra törekszik, ám kérdéses, van-e még használható, s bevethető egészségpolitikai eszköz.
Az új egészségügyi miniszter akár expozénak is beillő előadásának végére hagyta a csattanót: az egészségbiztosítási – pénztár – törvény hatályon kívül helyezését javasolja. Bejelentését tapssal fogadták a Világgazdaság ma megrendezett, immár 16. egészségügyi konferenciájának résztvevői. Székely Tamás továbbá az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) biztosítói feladatainak megerősítését, a forrásokkal való gazdálkodás, s a szolgáltatásvásárlás szabadságának megteremtését tartja ildomosnak, valamint a területi különbségek kiegyenlítését, s az intézmények gazdálkodási szabadságának növelését.
A miniszter nem csak partnerséget kínált a szolgáltatóknak, s a betegek képviselőinek, hanem a „mindennapok biztonságát" is. Főbb céljai között említette az egészségügybe vetett bizalom helyreállítását, ezen belül a betegek gyógyulásba vetett hitének visszaadását, s az ágazati dolgozók szakmai presztizsének visszaállítását. Elrettentő példaként említette elődje egy korábbi megjegyzését, miszerint az orvosi diagnózisok 30 százaléka téves, s ami után joggal kérdezhették meg a betegek: pancserok dolgoznak itt? Ám a biztonsághoz elengedhetetlenek a pontos, egyértelmű jogszabályok is. A jelenlegi gyakorlattal kapcsolatban példaként emlegette, hogy a még 1999-ben kiadott finanszírozási kormányrendeletet az elmúlt években több mint 60 alkalommal módosították, s volt olyan változata is, amely mindössze egyetlen hónapig volt hatályban.
Úgy vélte, biztosítani kell annak feltételeit, hogy az intézmények biztonságosan gazdálkodhassanak, ám ennek „másik oldala": a biztosítottak befizetéseit maradéktalanul az egészségügyre szükséges fordítani. Kiemelte a prevenció-gyógyítás-rehabilitáció egysége megteremtésének fontosságát, valamint az egységes befogadás-politika megteremtésének szükségességét.
A kiemelt célok közé sorolta a háziorvosok helyzetének javítását, a hátrányos helyzetű praxisoknak nyújtandó többlet-támogatást, a rezidensképzés támogatását, s a szakmai szorzók felülvizsgálatát. Ez utóbbi tervezete egyébként már a jövő héten a kormány asztalára kerül.
Székely Tamás szerint a sürgősségi ellátás keretében össze kell hangolni az ügyelet-mentés-kórházi ellátás hármasát, míg a járóbeteg-szakellátás esetében soron kívül kezdeményezik a kapacitások normatív alapon történő meghatározását. Ma ugyanis az a helyzet, hogy az intézmények vezetői rendelési óraszámot abban az esetben sem csoportosíthatnak át „házon belül", ha az egyik szakrendelésen alig van beteg, míg a másikon hosszú heteket kell várni az orvoshoz jutásra.
Az egészségügyi reform nem középkori királydráma, mondta az Országgyűlés egészségügyi bizottságának elnöke. Kökény Mihály vázolta azt az igen bonyolult érdekeltségi rendszert, ami át és átitatja az egészségügyet. A politikusok például rövid távú sikereket, míg a „médiavezérelt" lakosság olyan igényeket fogalmaz meg, amelyek köszönő viszonyban sincsenek a népegészségügyi programban megfogalmazottakkal. A közvéleményben élő mítoszokkal kapcsolatban az ellátás ingyenességét, s a szabad orvosválasztást említette.
Mikola István volt egészségügyi miniszter annak fontosságára
hívta fel a figyelmet, hogy a parttalanná vált igényeket társadalmi közmegegyezéssel az újra definiálandó szükségletek szintjére kell szorítani. Más kérdés, tette hozzá az Országgyűlés egészségügyi bizottságának alelnöke, hogy ehhez jelenleg nem megfelelő a közhangulat. A gondok között említette az ágazatból történő forráskivonást, a struktúraátalakítás hibáinak – amennyiben ez még lehetséges – korrigálását. A legsúlyosabb probléma azonban szerint az egészségüggyel szemben súlyos „frusztráció".
„Ilyen szép napon ne firtassuk, hogy ki ölt meg kit", utalt a konferencián kibontakozó egyetértésre a Semmelweis Egyetem Menedzserképző Központjának igazgatója. Ám Szócska Miklós kemény szavakkal jellemezte a helyzetet, amely szerinte polgárháborús dinamikát követ. Példát is hozott, a vizitdíjat elvető népszavazási eredmény első kormányzati kommentárját, amellyel falhoz állították a háziorvosokat. Most csupán annyi történt, hogy elengedték őket a faltól. Szócska szerint a jelenlegi ellátórendszer fenntarthatatlan. Az egészségpolitikai eszköztár kiürült, hiszen korábban érvényes beavatkozási eszközöket iktattak ki.