Földönfutóvá válhat a háziorvos

Ezt hangsúlyozza Kismarton Judit orvos-ügyvéd, aki helyesli a háziorvosok hatóságra történő nyomásgyakorlásának választott eszközét, mert tudja: a meglévő finanszírozás már hosszú évek óta nem fedezi a kulturált alapellátás és ennek a feltételéül szolgáló körülmények költségeit. Ugyanakkor felhívja figyelmet: a megfelelő információk hiányában számos háziorvos válhat akár földönfutóvá, veszítheti el az egzisztenciáját, amennyiben körültekintés nélkül bontja fel az OEP-pel kötött szerződését.

Ráadásul a „nyomásgyakorlás" választott módja csak akkor lenne igazán hatékony, ha a praktizáló háziorvosoknak legalább a fele, vagy egyszerre valamennyi felbontaná azt, a valójában diktátum-szerű szerződését, melyet az OEP bármikor módosíthat. Ebben az esetben ugyanis nehezen elképzelhető, hogy lenne elegendő orvos az alapellátás működtetésére, hiszen jelenleg már a szakrendeléseken is hiányoznak a szakemberek.

Amennyiben nem valósul meg a nagyarányú szerződésbontás – bár a területi ellátási kötelezettségük és a praxisjoguk is megmaradna – elveszítenék a vényírási, beutalási és egyéb szolgáltatás-rendelési jogukat, nem tudnák finanszírozni az eszközállományukat, a kiszálláshoz szükséges benzinpénzt, a gyógyszereket, s még injekciót sem adhatnának be a betegeknek, ami teljesen ellehetetlenítené a helyzetüket. Ugyancsak fennmaradna az illetékes önkormányzat ellátási kötelezettsége, csak éppen a körzet betegei válnának ellátatlanná - hangsúlyozza.

Az önkormányzat, kényszerhelyzetbe kerülvén, valamennyi eszközt – a helyettesítést, valamint jogszabály-módosítással a járóbeteg, illetve a fekvőbeteg-ellátásból átirányított szakorvosok, netán külföldi munkaerő alkalmazását – megragadna a lakosság orvosi ellátásának biztosításáért.

Az OEP-finanszírozási szerződést felbontó háziorvossal szemben pedig az önkormányzat nagy valószínűséggel nem tehetne mást, mint, hogy felmondja a vele kötött területátvállalási szerződését is. Ezt követően lehetősége adódik a doktornak arra, hogy hat hónapig megpróbálja elidegeníteni a praxisjogát. Ez azonban – mint azt számos példa mutatja - éppen a legkiszolgáltatottabb helyzetű kis praxisok esetében, szinte lehetetlen.

Se pénz, se posztó

Amennyiben alanyi jogon jutott hozzá, anyagi veszteség kvázi nem éri, hiszen nem költött pénzt a praxis megvásárlására – mondta Kismarton Judit. - Számos praxis létezik azonban, amelyet banki hitel segítségével, már több millió forintért vásárolt meg az új gazdája. Nekik, a feladatátvállalási szerződés felmondását követően, a bankkal kötött magánjogi szerződés alapján, a továbbiakban is fizetni kell a kölcsön részleteit. Hat hónap sikertelen próbálkozás után azonban a praxis visszaszáll az önkormányzatra, a háziorvos pedig mehet, amerre lát.

Természetesen lehetőség van még a területi ellátási kötelezettség nélküli praxis kilalakítására, azonban ez is beruházást igényel. Kétszáz személyes praxis felett pedig kérhető ugyan az OEP-befogadás, ám a finanszírozás ez esetben sem lesz jobb, mint a területi ellátásra kötelezettek esetében.

A területi ellátási kötelezettség nélküli praxisban tehát nem lesznek képesek a doktorok előteremteni a működéshez szükséges minimumfeltételeket, s a lakhatásuk is kétségessé válik.

Az önkormányzat végül ismét megpályáztathatja a praxist, vagy közalkalmazotti jogviszonyban alkalmaz egy új háziorvost. Utóbbi esetben az OEP-finanszírozással is ő gazdálkodhat.

Kismarton Judit szkeptikus. Úgy látja: amennyiben a háziorvos olyan anyagi háttérrel rendelkezik, hogy megengedheti magának a szerződés felmondását, akkor nincs gond. Ez a szerencsés helyzet azonban – valószínűsíthetően – csak kevés orvos esetében áll fenn. Ezért gyanítható: a háziorvosokat befolyásoló hangadók - akárcsak a vizitdíj esetében - csupán az ellenszegülést akarják kieszközölni.

Pedig, ha nehézségek árán is, de nagy szükség lenne a kompromisszumos megoldásra, hiszen a háziorvosok finanszírozásának szakmai alapon történő megújítása, anyagi megerősítése lenne a legégetőbb feladat - hangsúlyozta az ügyvédnő hozzátéve: a megoldásra, Székely Tamás kormánymegbízott, az OEP főigazgatójának a szakmai érdekképviseletekkel napokban megkezdett tárgyalása jó esélyt kínál.

Ebben bízik dr. Antal László, kaposfői háziorvos, megyei háziorvosi szakfőorvos is, aki az Országos Alapellátási Intézet ( OALI ) balatonfüredi, majd a MOK hévízi tanácskozását követően elmondta: a nemzetközi – cseh és román – kollégáik már kiharcolt anyagi elismertsége, közterheiknek csökkentése hallatán a somogyi háziorvosok kellően felpaprikázva kezdték meg a tiltakozás szervezését. Bár pontos adatokat nem tudott mondani az OEP-szerződésbontást kilátásba helyezők arányáról, úgy véli: egyre többen jelzik ebbéli szándékukat.

Antal László, a Gyermekorvosok Országos Egyesülete elnökének szavait idézve hangsúlyozta: nem a politika, hanem a szakmai szervezetek feladata lenne a megegyezés. Németországot említette követendő példaként, ahol az értékkövetés tartásával, évente kötnek egyezséget a tb-kasszával a háziorvosok, miközben – szerinte – hazánkban 2002 óta nem történt érdemi lépés a praxisfinanszírozás rendezésében. Ez pedig leginkább az 1200 körüli kártyával működő felnőtt praxisokat taszította kilátástalan helyzetbe.

Antal doktor a gyógyszer-gazdaságossági törvény révén megtakarított milliárdokból, valamint a szociálpolitikának az egészségügyi kasszát megcsapoló kiadásainak szétválasztása nyomán felszabaduló forrásokból rendezné a háziorvosi praxisok helyzetét. S, mert az 57 év átlagéletkorral működő rendszer utánpótlása sem biztosított, a vizitdíj pótlása, a finanszírozás és a praxisok jogi státuszának rendezése mellett a fiatal háziorvos-jelöltek érdekeltségének megteremtését is elengedhetetlennek tartja.

Antal doktor információját nem támasztja alá az ÁNTSZ és a MEP illetékese. Mint mondták: eddig egyetlen jelzés sem érkezett hozzájuk a feladatátvállalási-szerződések felbontásának igényéről.

Önként vállalt önkormányzati terhek

Somogyban egyébként a szerződés-felbontási kezdeményezéstől eltekintve, folyamatosan 6-10 praxisból hiányzik állandó háziorvos. Május 1-jétől a jelenlegi tíz üres praxis – a somogyvári és ladi betöltését követően – nyolcra csökken - tudtuk meg a MEP finanszírozási osztályvezetőjétől. Legrégebben, mintegy hat éve egy barcsi, két éve pedig egy kaposvári házi-gyermekorvosi körzet nélkülözi a szakembert.

Több, kis lélekszámú településen pedig átmenetileg, egy-két évig nem tudják betölteni a háziorvosi praxist, de az önkormányzatok legtöbbje már rugalmasan gondoskodik arról, hogy ne maradjon ellátás nélkül a térség lakossága. Leggyakrabban egy-egy közeli település háziorvosa vállalja a helyettesítést, ám egy esetleges szerződés-bontás esetére még ők sem készültek fel. Azt mondják: katasztrófahelyzetet teremtene egy ilyen döntés. Egyelőre azonban nekik sem jelezték ebbéli szándékukat a doktorok.

A másfél éve háziorvos nélkül maradt dél-somogyi Vízvárnak éppen ezekben a hónapokban sikerült elcsábítania a közeli Babócsa egyik háziorvosát. Igaz, az önkormányzat több millió forint beruházással felújította a rendelőt, valamint az orvosi lakást, s a telefondíj kivételével a háziorvos valamennyi működési költségét is magára vállalta. S, mert a praxisjogot másfél évig sem sikerült a korábbi doktornak eladnia, az is ingyen került a doktornő birtokába. A három településen összesen mintegy 1300 kártyával működő körzet azonban tovább gyarapszik, mert a szomszédos Bolhó lakosságának tekintélyes része is inkább Vízváron adja le a kártyáját, csakhogy továbbra is a megszokott doktornőjükhöz tartozhassanak. A növekvő kártyamennyiség azonban a regresszió révén immár csökkenti a doktornő praxisának bevételét.

A Babócsa egyik körzetéhez tartozó Bolhóra azonban a pályázatok megjelentetését követően sem kapott még új doktort az orvos nélkül maradt lakosság, így őket helyettesként, átmenetileg a másik babócsai körzet háziorvosa látja el. Vízvár szívesen átvenné a háziorvos nélkül maradt babócsai körzetet, ám Szarvas Zsolt jegyző szerint - vélhetően presztízsből – egyelőre orvos nélkül is ragaszkodik hozzá a babócsai önkormányzat.