Réthelyi: kórházfinanszírozás, rezidensek

A második Orbán-kormányban nyolc minisztérium lesz. A Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumot Navracsics Tibor, a Nemzeti Erőforrás Minisztériumot Réthelyi Miklós, a Vidékfejlesztési Minisztériumot Fazekas Sándor, a Külügyminisztériumot Martonyi János, a Nemzetgazdasági Minisztériumot Matolcsy György, a Belügyminisztériumot Pintér Sándor, a Honvédelmi Minisztériumot Hende Csaba, a Nemzeti Fejlesztési Minisztériumot pedig Fellegi Tamás vezeti majd. Emellett Navracsics Tibor és Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettesek lesznek, Varga Mihály pedig a Miniszterelnökséget vezeti majd államtitkárként.

Réthelyi: kórházfinanszírozás, rezidensek, szakképzés és családpolitika
Réthelyi Mikós első feladatai között az egészségügyben a rezidensek helyzetének rendezése és a kórházi finanszírozás megoldása, az oktatásban a közoktatási törvény kisebb módosítása és a romokban heverő szakképzési rendszer átalakítása, a szociális területen pedig a családpolitika javítása szerepel. Erről a Nemzeti Erőforrás Minisztérium leendő vezetője beszélt a Független Hírügynökség tudósítójának. Réthelyi leszögezte: a kórházak finanszírozásával kapcsolatban a kórházszövetség ajánlására tud hallgatni, amely szinte azonnali 65 milliárd forintot kér az egészségügyi intézmények működőképességének fenntartása érdekében.

Réthelyi Miklós 1939. június 8-án született Zalaegerszegen. 1963-ban a Pécsi Orvostudományi Egyetemen kapott diplomát többek között Szentágothai János tanítványaként - közli életrajzát az MTI. 1963-tól - professzorával együtt - a Budapesti, majd a Semmelweis Orvostudományi Egyetem I. és II. számú Anatómiai Intézetében dolgozott, 1986-tól egyetemi tanár, 1994-2004-ben az I. számú Anatómiai Intézet igazgatója. 1991-ben, az első szabad rektorválasztáson, négy jelölt közül őt választották a SOTE vezetőjének. 1995-től öt éven át vezette a SOTE Egészségügyi Menedzserképző Központját. 2000 óta a Semmelweis Egyetem Szentágothai János Idegtudományi Doktori Iskolájának a vezetője.
Dolgozott Ukrajnában, Párizsban és több alkalommal az Egyesült Államokban. 1990-ben a Népjóléti Minisztérium főosztályvezetője, 1998-99-ben az Oktatási Minisztérium tudományos ügyek főosztályának vezetője, 1999-2002-ben Széchenyi professzori ösztöndíjas volt.

1994-2000-ben az MTA közgyűlési képviselője, az Elméleti Orvostudományi Tudományos Bizottság, valamint az Informatikai Bizottság tagja. A Nemzetközi Agykutatási Szervezet magyar nemzeti bizottság titkára.

1973-ban elnyerte a biológiai tudomány kandidátusa, 1983-ban az orvostudomány doktora címet. Munkásságát 1991-ben Akadémiai Díjjal, 2004-ben Szent-Györgyi Albert-díjjal ismerték el. Több mint 80 publikáció szerzője.