Se kórházi ágy, se otthoni ápolás?

Nem az egészségügyi reform iránya a legnagyobb gond, hanem az, hogy az egyes területeken történő radikális átalakítások mögül - például kórházi ágyszám leépítés, profilváltozás- hiányoznak a kiesőket pótló alternatív szolgáltatások.

Ilyen alapvető szükség lenne a hazánkban működő házi szakápolási szolgálatok megerősítésére, hiszen most éppen arról folyik a diskurzus, hogy ne fektessük hosszú ideig aktív ágyakon a betegeket, mert jobb nekik, ha otthon gyógyulhatnak tovább - hívta fel a problémára a figyelmet Sasváriné Bojtor Anna, a PTE Egészségügyi Főiskolai kar adjunktusa, a pécsi Nővérszolgálat vezetője.

Külsőleg ugyan úgy tűnik, hogy a házi szakápolás lefedi az országot, ám ez egyrészt csak a statisztikailag igaz, másrészt a meglévő rendszer hatékony működése is változtatásokat sürget.

A térítésmentes szakápolást a háziorvosok és a kórházi szakorvosok javasolják. Egy beteget az egy alkalommal elrendelhető (felírt) viziten belül 14–szer keres fel otthonában a házi szakápoló. Ha ez a 14 alkalom nem elégséges, még három esetben nyílik mód arra, hogy az ápolási vizitet a kezelőorvos meghosszabbítsa. E szerint egy beteg maximálisan 56 alkalommal részesülhet térítés nélküli otthoni ápolásban. Időközben azonban a rehabilitációs tevékenységben – például gyógytorna - csökkent a korábbi vizitszám.

A legfőbb problémát abban látjuk, hogy miközben egyre gyakrabban rendeli el az orvos a betegnek a házi szakszolgálatot, és a páciens szeretne is élni ezzel a lehetőséggel, egyre nehezebben tudunk eleget tenni a feladatnak, mert az általunk nyújtható vizitszám limitált. Ha túllépjük, az OEP nem fizeti ki a szakápolóink munkáját.
Sokkal több vizitre lenne szükségük például azoknak az otthonukba bocsátott krónikus betegeknek - (stroke, súlyos lábszárfekély, sclerosis multiplex, gépi lélegeztetés stb.) - akiknek a mostani lehetőség a rehabilitálás megkezdéséhez sem elegendő - mondja a szakember.

A tizenöt éve működő pécsi Nővérszolgálat két éve pontos számításokat végzett, s a részletesen összegzett adatokból egyértelműen kiderült, hogy a házi szakápolás akkor is jóval olcsóbb a krónikus kórházi ellátásnál, ha a szolgálat emelt számú vizitekkel dolgozhatna. Bár a házi szakszolgálati ellátásban részesülők 60 százaléka hatvan éven felülim de az elmúlt öt évben – a szaporodó közúti balesetek, a szív- és érrendszeri katasztrófák emelkedésével - rohamosan megnőtt az ágyhoz kötött, folyamatos ellátásra szoruló fiatal páciensek száma.

Bajok vannak a lefedettséggel is: Magyarország régióinak többsége – mint Baranyában is – aprófalvas települések halmazából áll, ahol többnyire idősebb emberek élnek, s ahonnan hiányoznak a szakszerű ellátásra alkalmas zolgálatok. A feladatot az önkormányzatok egészségügyi végzettség nélküli falugondnokokra, vagy önként vállalkozó szociális gondozókra testálják.

Ha valóban az a célja a reformnak, hogy minél kevesebb napot töltsön kórházban a beteg, gondoskodni kellene az llátás következő lépéséről is. Ez pedig nem más, mint a házi szakápolói szolgálatok megerősítése, a megnövekedett igényekhez való rugalmas alkalmazkodás lenne, egyenletes földrajzi elosztással és a vizitszám emelésével. Érdemes volna elkülöníteni olyan vizitcsomagot, amely a rendkívüli vizitekre külön biztosítana forrásokat. Mindez megoldható lenne a befizetett járulékokból, és támogatnák az ápolásbiztosítás létrehozását is.