A teljesítmény-volumen korlát zárja el a bürokrácia elől menekülő kórházak egérútját.
A nehéz gazdasági helyzetben, a működést sok esetben akadályozó bürokratikus rendszerben a kórházak egyre többször keresik a kiutat olyan szerkezetátalakítási megoldásokban, amelyek túlmutatnak a hagyományos funkcionális szervezeti formákon és elveken.
A Szent Imre Kórház menedzsmentje 2001-ben, amerikai mintára dolgozta ki azt a fejlesztési tervet, melynek célja a szervezeti rendszer mátrixformába történő átstrukturálása volt. László Imre, az intézmény vezetője az IME X. jubileumi konferenciáján számolt be tapasztalataikról.
A XIX. században fürdőkórházként induló intézményt 1950-ben alakították át kórházzá, a mátrixrendszerű ellátás 2005-re teljesedett ki. A mátrixstruktúra fontos jellemzője, hogy optimálisabban kihasználhatóak a gazdasági- és humánerőforrások, az ágyszámok, az orvosi műszertechnika, s ezáltal hatékonyabbá válhat a működés.
A Szent Imre Kórházban jelenleg az aktív ellátást az Operatív Szakmák és a Belgyógyászati Szakmák Mátrix Szervezete végzi, de fontos szerephez jut az önálló Sürgősségi Betegellátó Centrum, ahol a gyors, biztos intézkedést kívánó bajokat orvosolják. Ez a kórház „beléptető kapuja" is, innen utalják tovább a beérkező betegek 90%-át a megfelelő definitív ellátási területekre. Hagyományos osztályszerkezetben működik a neurológia és pszichiátria, ugyanis vannak olyan szakmák, amelyeket különbözőségük okán nem lehet egyetlen mátrixba sem besorolni.
A mátrixokba azonos típusú szakmák kerülnek, de nem különálló osztályként, ahogyan a hagyományos kórházstruktúrában, hanem profilként. Így sorolták a Szent Imre Kórházban az Operatív Mátrixba többek között az általános sebészetet, az érsebészetet, vagy a szemészetet. Az egyes szakmákhoz nem tartoznak külön-külön osztályok és kórtermek, hanem egyetlen ápolási-hotelszolgálat látja el a betegek körül a feladatokat. A kórtermekhez orvosok nem, csak szakápolók köthetők, akik minden oda kerülő beteget ellátnak, függetlenül attól, hogy nőgyógyászati vagy szemészeti műtétük volt-e. A doktorok a beteghez tartoznak, függetlenül attól, hogy páciensük melyik emelet melyik szobájába kerül.
A mátrixban az orvos feladata kizárólag a gyógyítás. A vezető főorvos nem foglalkozik olyan kérdésekkel, hogy milyen az étel, vagy kiégett-e az izzó a folyosón, ami a klasszikus felépítésnél egy osztályvezető esetében mindennapos. Az ápolási és az orvosi szakmák feladatkörei jól differenciálhatók, csak írásban elrendelt feladatok adhatók ki.
A betegutak átszervezése tíz évvel ezelőtt „kiütötte a biztosítékot" – fogalmazott dr. László Imre. Az átalakítás előtt a háziorvos területi elv alapján utalta be a beteget, majd a kijelölt kórterem kijelölt orvosa látta el. Ma a pácienseket szakmai elvek alapján helyezik el. Amikor a sürgősségi ellátó egységen a beteg bekerül a kórházba, felmérik az állapotát, s a megfelelő profil szakorvosához küldik. A programozott betegellátás előjegyzés alapján működik.
A mátrixrendszerű kórházak esetében a mai finanszírozási rendszer rossz, mert itt a valós teljesítményeket követő, rugalmas finanszírozás lenne kívánatos, nem pedig a merev ágystruktúrához igazodó. A teljesítmény-volumen korlát (TVK) a mátrixrendszer hatékonyságát nagymértékben rontja, a kórháznak arra kell törekednie, hogy csökkentse a betegei számát, növelje az ápolási időt, s hosszabbítsa betegutat. Márpedig, eredetileg éppen ezek csökkentése volt a cél az új rendszer kialakításával.
Kövessen minket a Weborvos Facebook csatornáján is!